Humboldt-pingvin
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Kifejlett példány
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Spheniscus humboldti Meyen, 1834 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Az elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Humboldt-pingvin témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Humboldt-pingvin témájú médiaállományokat és Humboldt-pingvin témájú kategóriát. |
A Humboldt-pingvin (Spheniscus humboldti) a madarak (Aves) osztályának pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó dél-amerikai úszómadár. Neve az élőhelyének közelében található Humboldt-áramlatra utal, amely a nagy német felfedezőről és földrajztudósról, a Venezuelát és Mexikót is megjárt Alexander von Humboldtról kapta a nevét.
Előfordulása[szerkesztés]
Mint minden pingvin, ez a faj is a tenger közelében él, csak fészkelni jár a partra. A vadon élő populációk 2/3-a Chile, fennmaradó része pedig Peru csendes-óceáni partvidékén és szigetein fordul elő, a déli szélesség 5–42° között, zömmel a trópusi éghajlati övben. Ennél északabbra csak az Egyenlítő mentén élő galápagosi pingvin fordul elő a pingvinek csoportján belül.
Megjelenése[szerkesztés]
A délebbre előforduló Magellán-pingvinekhez nagyon hasonló Humboldt-pingvinek átlagosan 70 centiméter hosszúak, testtömegük pedig 4 kilogramm. Hátuk, szárnyuk és csőrük fekete, szemük vörösesbarna, hasuk fehér. A toroknál egyetlen vastag fehér sávból indulnak ki a részben a szemekhez, részben a has fehér foltjával párhuzamosan futó csíkok, szemben a Magellán-pingvin két elkülönülő sávjával. A Humboldt-pingvin csőre is erősebb rokonáénál, körülötte csupasz, rózsaszín folt látható, amelynek a hőszabályozásban van nagy szerepe.
Életmódja[szerkesztés]
A kifejlett példányok a part közelében keresik táplálékukat, amely különféle halakból (szardella, szardínia, Normanichthys crockeri, makrélacsuka (Cololabis saira) stb.), rákokból és tintahalakból áll. A vadászatra leginkább 60 méterrel a tengerszint alatti mélységig terjedő sávban kerül sor, de már feljegyeztek 150 méteres merülést is.
Költési időszakban a kolóniát ritkán hagyják el 35 kilométernél nagyobb távolságra a táplálékot kereső felnőttek, de a téli időszakban több száz kilométeres vándorutakat tehetnek meg a nyílt vízen, mielőtt visszatérnének a telepre.
Kedvező körülmények esetén gyakran két fészekaljat is felnevelnek a szülők egy költési szezonban. Mivel a költés és fiókanevelés 5 hónapig, a vedlés pedig 2 hónapig tart, a szülők gyakran egész évben költőhelyeik közelében maradnak. A vedlésre január–februárban kerül sor, előtte és utána két hétig a kifejlett állatok intenzíven táplálkoznak, hogy a költés és a vedlés során elvesztett súlyt visszaszerezhessék.
Szaporodása[szerkesztés]
A Humboldt-pingvinek szaporodása bármikor bekövetkezhet március és december között, bár helytől függően két csúcsidőszak jellemző (április–május és szeptember–október). A monogám pár sok esetben ragaszkodik régi, mélyedésekben és hasadékokban berendezett fészkéhez, ahova a tojó 2–4 napos eltéréssel két tojást rak. A költés 40–42 napig tart, és mindkét szülő kiveszi belőle a részét, míg párjuk táplálékért jár.
A néhány napos eltéréssel kikelő fiókák naponta kapnak táplálékot szüleiktől. A rohamosan növekvő utódokat eleinte felül barnásszürke, alul krémszínű „köztes” tollazat borítja, amely kiválóan hőszigeteli őket, így szüleik minden energiájukat a táplálékkeresésre fordíthatják.
A fiókák végül 10–12 hetesen elhagyják szüleiket, és több hónapon keresztül róják a tengert. Ekkor már nagyon hasonlítanak szüleikre, bár a fekete csík hiányzik a hason és alapvetően fakóbb színűek. Kétéves korukra válnak ivaréretté, és akár 30 évig is élhetnek állatkerti körülmények között.
Védettsége[szerkesztés]
Ma a faj vadonban előforduló állományának összlétszáma mintegy 12 000 példányra tehető, és rohamosan csökken. Ez leginkább az ipari méretű guanó-gyűjtéssel, a zsákmányállatok mind intenzívebb halászatával és a rengeteg, hálókba gabalyodott pingvin pusztulásával magyarázható. A kolóniák különösen érzékenyen reagálnak az úgynevezett ENSO-ra (El Niño Southern Oscillation), ami hosszú ideig tartó táplálékhiányt okozhat, de a fészkelőtelepeket is elmoshatja a sok esőzés. Magyarországon csak a Nyíregyházi Állatparkban tartják.
Rokon fajai[szerkesztés]
A Spheniscus nembe összesen négy, nagyon hasonló pingvinfaj tartozik:
- galápagosi pingvin (Spheniscus mendiculus)
- Humboldt-pingvin (Spheniscus humboldti)
- Magellán-pingvin (Spheniscus magellanicus)
- pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus)
Képgaléria[szerkesztés]
Anyányi fiókáját tápláló szülő
Úszó Humboldt-pingvin
A Spheniscus humboldti tojása
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
- http://www.sostozoo.hu/humboldt-pingvin
- A világ madarai, Budapest, Panem Kft, 1994-, ISBN 963-545-006-0 - magyar neve
