Holdvilági csata

	Holdvilági csata
Konfliktus	Rákóczi-szabadságharc
Időpont	1704. január 28.
Helyszín	Holdvilág
	Szemben álló felek
császáriak	kurucok
	Parancsnokok
Tige ezredes	Guti István
	Szemben álló erők
500	10000
	Veszteségek
ismeretlen	kb. 1000 fő

A holdvilági csata a Rákóczi-szabadságharc egyik összecsapása, mely 1704. január 28-án zajlott az Erzsébetváros mellett lévő Holdvilág falu mellett. A csatában a húszszoros túlerőben lévő székely felkelők súlyos vereséget szenvedtek a császári hadseregtől.

Előzmények[szerkesztés]

1704 elejére Erdély legnagyobb része a kurucok ellenőrzése alá került, csak néhány jól kiépített és császári katonasággal felszerelt vár maradt az osztrákok kezén. A császári csapatok erdélyi főparancsnoka, Jean Rabutin Nagyszebenbe szorult, ahonnan csapatait az éppen erre legjobban rászoruló vár őrségének megsegítésére indította. Pekri Lőrincet és Mikes Mihályt székely csapatok felállítására szólította fel, ám ők katonáikkal a kurucok mellé álltak. Az év első napjaiban állt át Rákóczi oldalára az székelyudvarhelyi vár parancsnoka, Ruyter és legénységének legnagyobb része. A vár irányítását Teleki Mihály vette át és az hamarosan a kibontakozó székely felkelés központjává vált. Rabutin báró Johann Karl Tige ezredest 500 fős seregével Székelyudvarhely visszaszerzésére és a Székelyföld elfoglalására indította. Báró Ferdinand Graven alezredes pedig ugyanekkor Háromszékbe indult.^[1] Tige Székelyudvarhelyt megközelítve arról értesült, hogy Guti tízezer fős serege a Küküllő völgyében portyázik, így a húszszoros túlerő elől megpróbált kitérni így Szászsebes és Gyulafehérvár felé visszafordulva Rabutintól kért segítséget. El is indult segítségére Nagyszebenből Morando hadmérnök 100 lovassal és 80 gyalogossal, ám a két sereg elkerülte egymást. A portyázó kurucok elő Morando Segesvárra húzódott vissza, ám azok követték és a város egyes részeit elfoglalták. A császáriak a felsővárosba és a várba vonultak vissza és azok megerősítéséhez láttak. Az ostromra nem alkalmas kuruc seregek erre Medgyes felé elvonultak. Tige Morando mozgásáról értesülve Segesvár felé indult, ám útközben Holdvilág mellett összecsapott Guti seregével.

A csata[szerkesztés]

A szemben álló felek[szerkesztés]

A székely felkelők száma körülbelül 10 000 fő lehetett. A seregnek csak kisebb része volt fegyverrel felszerelve, a többség kaszával, kapával hadba vonuló, képzetlen és fegyelmezetlen felkelő volt. Tige mindössze 500 fővel rendelkezett, ám katonái jól felszereltek és tapasztaltak voltak, kisebb ágyúkkal is rendelkeztek. A Morando vezette, Segesvárba szorult 180 fős felmentő sereg nem avatkozott bele a harcba.^[1]

A csata lefolyása[szerkesztés]

A csatában a kurucok létszámfölénye nem tudott érvényesülni. A császári ágyúk nagy veszteséget okoztak harchoz nem szokott felkelők soraiban. Korabeli beszámoló szerint a vereség fő oka az volt, hogy Guti – a képzett Ruyter tanácsai ellenére – megvárta, amíg a császári katonaság felsorakozik és csak ezután adott parancsot a támadás megindítására.^[1]

Veszteségek[szerkesztés]

A kurucok veszteségeiről nagyon eltérő adatok maradtak fenn. Szaniszló naplója szerint 400, a hivatalos császári adat szerint 1000, Cserei Mihály krónikája szerint 1300, míg Szakál Ferenc naplója szerint 3000 főt vesztettek. A kurucok közül mintegy 250 fő, köztük 19 korábbi német zsoldos fogságba esett. A császáriak veszteségeit nem ismerjük, zsákmányukat képezte még 2 ágyú, 3 üstdob, 16 zászló és a kurucok teljes felszerelése.^[1]

Következmények[szerkesztés]

Guti elmenekült a csatából, ám Tordán Kaszás Pál ezredes elfogta és a csatában mutatott viselkedése miatt Rákóczi parancsára kivégeztette. A győzelem után Tige Székelyudvarhely ellen indult, melyet a felkelők kiürítettek. A lakosság értékeit a homoródalmási barlangban rejtette el. A császáriak csak azért nem tudtak a Székelyföldön nagyobb pusztítást végezni, mert ekkorra Kolozsvár alatt megjelent a Magyarországról erősítést hozó Thoroczkay István tábornok, Rákóczi nemrég kinevezett erdélyi fővezére, ezért Tige seregével Nagyszebenbe vonult vissza.

Emlékezete[szerkesztés]

A csatáról fennmaradt egy korabeli ének, mely egy kb. 50 évvel későbbi kéziratos, rossz minőségű másolatban őrződött meg. Ennek tudható be, hogy az énekben szereplő évszám (1707) helytelen. A szövegbe nszereplő Barentis báró Tige nevének torzított formája.^[2]

„A Holdvilági Veszedelemről Való Ének
(1.) Hol vagyon magyarság szived batorsaga,
Regi hired s neved sebes solyom szarnya,
Majdan el huldagol szép aranyas tolla,
Ha szemeid azért hamar fel nem nyita
(2.) Mint Pásztor nelkul ju neped huitul tsak hull,
Elöl tüz hátul víz nincs gyamolod sohul,
Nagy nyomorúságunk, mint tenger ugy tódul
Jaj mely kesérvesén nyoma bennünk hatul
(3.) Nem regen sirátak a' tohany1 pusztáját,
Most immár jajgattyuk hold világ hátarát
Hol Egi madarak szagattyák az húsát,
Szagdtyak a' vadak oldalát és tsantyát,
(4.) Oh keserves Anyák jaj mire szültetek
Kedves szép fiakat mire neveltetek
Jaj sok szegény árvák, mint esek szivetek
Oh mint tsipegetik mint árva pislenyek.
(5.) Szomorú özvegyek tü is magatokot
Mint árva Görlitze az ként meg vantátok
Élesék fejetek ékes koronája
Árva fejeteket már hova hajtjátok
(6.) Hold homályossága Nap gyászban öltözőt,
Ez szomorú
(a versszak további része, valamint a 7-11. versszak és a 12. első sora nem maradt fenn)
Mind föld sok hellyt szele mind rakva volt velle,
Elhullat testekkel hegy vögy meg volt rakva,
Sirathattak volna ez romlást zokogva,
(13.) Oh melly nagy siralomt és szörnyű jajgatást,
Minden fele hallek nagy fegyver sattagást,
Nagy puska ropogást es sok hivolkodast,
Hadaknak felelme lőn a' nagy vérontást,
(14.) Azt lesve szegenyek veletlen szaladtak,
Szabádulást soha egy felé sem lattak
Oh mind remenkedtek Egbe kiáltattak,
Istenem Istenem melly sokan romlattak
(15.) Ez gonosz hir szárnyon hamar hogy erkezik
Kit nem véltünk volna Istenem hogy essek,
Jaj melly nagy felelem retteges tertenek,
lm minden Utokon a' sok jaj hallátek,
(16.) Ki Atyát sirattya ki szép Hazas Társát,
Ki kedvesen nevelt szerelmes mágzattyát,
Mint szeme világát eleset Istapját
Bankodvan sirattya kedves Atyafiat.
(17.) Minden Alátoknak nehez árvaság
Melly nagy dolog legyen az Gyamoltalanság
Jaj szegeny arvaknak éltek nyomorúság
Mert ököt követi halal s nyomorúság
(18.) örvende hirtelen ismét elszakadván
Ha meg szomorodik ö rajta bánkódván
És Tsten ellenis ismét zugalodván
János feje felett nőtt szép borostyán fán
(19.) Hat sok szegeny árvák kik fejek felett,
Édes rejtekinek mint szép ag ki terjet,
Kinek arnyekaban hajtottak fejeket,
Hogy ne bankodnanak Atyák hogy elesett
(20.) Melly sok szegeny Atyák az hartzon el estek,
Sok gyazt és siralmat tseledekre hadtak,
Atyák Anyák holti(g) sirathattak volnak,
Sok virág Ifiak mind oda maradtak
(21.) Hegy Vögy Erdő Mező hat jaj szóval zendül
Sionnak Leanya Fekete gyazban ülly
Ez mi romlásun'kan Istenünk könyörüly
Nyomorúságunknak ablakara kerüly
(22.) Ezer hétszáz után hetedik Esztendő
Sok siralom romlás lön réank Jövendő
Sok but és banatott hoz reánk az üdö
Az Farsangnak farkan baniattal meg győző
(23.) Már Barentis hada nemzetünk fogyattya,
Hazank ékességet tűzzel elrontattya
Meg maradót nepet szejjel el oszlattya
Mind a' Sidoságat szejjel el pusztittya
(24.) Ezen Barentisnek kőztek bele jovese,
Fen marad mind végig ő Emlekezete,
Mint az Pharahonak Tengerben veszese,
Sziveteknek szörnyen meg kemenyítese,
(25.) Ez siralmat szerzem az ebres hegyen
Hol ezt Nemzetünknek szép piros vereben
Az szomorú Atyák a' Panunla földen
Nyugtassa meg Isten Lelkeket az Menyegben.
Amen.
”

– Ismeretlen szerző éneke