Ugrás a tartalomhoz

Bihari rajtaütés

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bihari rajtaütés
KonfliktusRákóczi-szabadságharc
Időpont1704. január 8.
HelyszínBihar
Szemben álló felek
császáriakkurucok
Parancsnokok
báró Georg Wilhelm Löffelholz ezredesJármay Ferenc kapitány
Szemben álló erők
ismeretlenkb. 2000 fő
Veszteségek
16 halott, 46 sebesült800 halott, 147 fogoly, később 400 halott és 1000 szekér


A bihari rajtaütés a Rákóczi-szabadságharc egyik csatája, mely 1704. január 8-án zajlott. Nagyvárad felmentése után a bihari földvárban táborozó kurucokat váratlanul megtámadta a Georg Wilhelm Löffelholz ezredes által vezetett császári sereg. A kurucok két és fél órás harcban súlyos vereséget szenvedtek.

Előzmények

[szerkesztés]

A Rákóczi-szabadságharc tiszántúli hadjáratának sikerei ellenére néhány vár 1704 elején még császári kézen volt. Ilyen volt Becker ezredes által irányított Nagyvárad is, melynek birtoklásáért már hónapok óta zajlottak a harcok. A kurucok többször is elfoglalták a város egy részét, ám a jól megerősített és felszerelt várral nem bírtak. A védők helyzete azonban 1704 januárjára mégis romlott, ugyanis fogyó élelmiszerkészleteik pótlását a kuruc ostromzár és a környéken portyázó kuruc csapatok miatt nem tudták megoldani. A vár romló helyzetét Savoyai Jenő is felismerte, aki a Nagyváradhoz legközelebb lévő császári őrséggel ellátott vár, Arad parancsnokát, báró Löffelholz ezredest 1703. december 20-ai levelében annak felmentésére utasította. Löffelholz magához vette a Tököli-Popovics János vajda által vezetett az aradi szerb lovasságot és a szegedi várőrségből De la Roche alezredes egységeit. Velük kiegészülve a sereg január 7-én Borosjenőn keresztül Nagyváradhoz érkezett. A kuruc ostromzár ellenére a császári felmentő sereg dél felől bejutott a várba és őrségét ellátta utánpótlással. Itt csatlakozott hozzájuk a várparancsnok, Becker ezredes, akikkel a közeli bihari földvárban táborozó kurucok ellen indultak.

A csata

[szerkesztés]

A szemben álló felek

[szerkesztés]

A bihari földvárban Jármay Ferenc kapitány vezetésével 10 gyalogos és 5 lovas század, vagyis körülbelül 2000 fő tartózkodott. Az Aradot és Szegedet elhagyó császári csapatok létszáma nem ismert, csak az, hogy Nagyváradról 100 reguláris gyalogos és 400 huszár csatlakozott hozzájuk.[1]

A csata lefolyása

[szerkesztés]

Jármay kémeinek köszönhetően értesült a császáriak közeledéséről és hozzálátott a vár sáncainak megerősítéséhez. A császári támadás január 8-án hajnali négy óra körül mégis meglepte a kurucokat. A tábort észrevétlenül körülvevő császáriak négy ágyújukból tüzet nyitottak a sáncokra, majd a közben már 100 lépésnyire megközelítő gránátosok pedig közelharcot kezdeményeztek. Félórányi harc után a gránátosok három helyen is betörtek a kuruc táborba, az innen kimenekülőket pedig a szerb lovasok vették üldözőbe. Az utolsó kitartó kurucok a megerősített templomba húzódtak vissza, ám De la Roche gránátosai az ő ellenállásukat is megtörték.

Veszteségek

[szerkesztés]

A kurucok vesztesége jelentős volt: a halottak számát 800 főre becsülhetjük, további 147 fő esett császári fogságba. Az elesettek között volt Jármay Ferenc, valamint Torday és Mosich kapitányok. Bécsi jelentés szerint a császáriak vesztesége 16 halott és 46 sebesült volt.[1]

Következmények

[szerkesztés]

Löffelholz a csata után a befagyott Berettyón átkeltve gyalogságát Biharfélegyházán megpihentette, lovasságával pedig a Diószeg környéki másik kuruc tábor ellen vonult. A bihari vereségről hallva közeledtére a kurucok szekereiket hátrahagyva elmenekültek, a szerb lovasok azonban üldözni kezdték őket és közel négyszáz főt megöltek közülük. A császáriak megszerezték a táborban lévő 1000 megrakott szekeret is.[1] A győztes császári sereg Diószeg és Biharfélegyháza felgyújtása után zsákmányával Nagyváradra vonult. Löffentholz itt hátrahagyta az összes élelmiszert és egy századnyi katonát, majd január 11-én gazdag zsákmánnyal visszaindult Aradra. Január 14-én azonban a belényesi csatában újra összecsapott a kurucokkal.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c [1] Bánlaky i. m.

Források

[szerkesztés]