Herrmann Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Herrmann Antal
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Született 1851. július 30.
Brassó
Elhunyt 1926. április 15. (74 évesen)
Szeged
Nemzetisége magyar
Foglalkozása néprajzkutató,
egyetemi tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Herrmann Antal témájú médiaállományokat.

Herrmann Antal (Brassó, 1851. július 30.Szeged, 1926. április 15.) magyar néprajzkutató, egyetemi tanár.

Életrajza[szerkesztés]

Tanulmányait a bécsi, kolozsvári és budapesti egyetemeken végezte. 1871–73-ban Brassóban, 1875-től 1879-ig Pancsován, majd Budapesten, Fehértemplomban tanított. 1883-tól a német nyelv és irodalom tanára a fővárosi pedagógiumban. 1898-ban a kolozsvári egy. magántanára lett a néprajz tárgyköréből. 1921-től a szegedi egy. c. ny. rk., 1924-től c. ny. r. tanára, 1887-ben Katona Lajos és Wlislocki Henrik közreműködésével megindította az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn[1][2] c. folyóiratot. 1889-ben Hunfalvy Pállal megalapította a Magyar Néprajzi Társaságot. 1890-ben bérbe vette a kalotaszegi Jegenyefürdőt azzal a céllal, hogy a „magyar szellemi munkásoknak” olcsó és jó pihenő- és nem utolsósorban kutatóhelyet biztosítson. Az „ethnographus telepen” kétéves fennállása alatt számos neves kutató fordult meg, akik közül többen fontos dolgozatokkal járultak hozzá Kalotaszeg megismeréséhez. Az ő meghívására ment Kalotaszegre Jankó János is, aki három hónapos gyűjtőmunkájára alapozva megírta az első magyar néprajzi tájmonográfiát. 1890-ben a Kalotaszeg folyóirat munkatársa is volt. Szerkesztője volt Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben c. kiadvány magyarországi anyagának. Szervező munkája nyomán Erdélyben több múzeumi gyűjtemény jött létre. Maga elsősorban nemzetiségi (cigány, örmény, szász) folklór vizsgálatokat, népballadatanulmányokat végzett.

A Tanácsköztársaság idején a cigányügy országos rendezésével bízták meg. A váci nyomda tulajdonosa volt.

Szegeden érte a halál, a szegedi Belvárosi temetőben nyugszik.[3]

Művei (válogatás)[szerkesztés]

  • Opitz Márton Erdélyben. 1622-23. Budapest, 1876. 24 p.
  • Beiträge zur Vergleichung der Volkspoesie. 1-4. Ethn. Mitt. aus Ungarn 1887.
  • A Szilágyi és Hajmási cimű népballada és rokonságai. Budapesti Szemle 1888.
  • Újabb adalékok a Szilágyi és Hajmási féle témához. A Kisfaludy Társaság Évlapjai 1890.
  • Alternativák a rumén ethnológiához. Egyetemes Philológiai Közlöny, 1890.
  • A finnugor népek vízözön mondái. Ethnographia, 1891.
  • A merseburgi ütközet a német nép hagyományában. Ethnographia, 1891.
  • A hegyek kultusza Erdély népeinél. Erdély, 1893.
  • A cigânyok megtelepítéséről. Ethnographia 1893.
  • A Magyarországban 1893 … végrehajtott czigányösszeírás eredményei (Feldolgozta és az általános jelentést írta H. A. Budapest, 1895)
  • Az örmények. Társszerzőkkel. Budapest, 1921. 38 p.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Rövidítése: Ethn. Mitt. aus Ungarn
  2. A Pallas szócikke
  3. Szeged, Belvárosi temető: X-díszsírhely-78 lásd Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, 2008. 16. p. ISBN 978-963-06-5260-5

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]