Hal Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hal Pál
Életrajzi adatok
Születési név Hal Pál
Született 1890. szeptember 9.
Rácegrespuszta
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1973. szeptember 22. (83 évesen)
Pécs
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus

Hal Pál (Rácegrespuszta, 1890. szeptember 9.Pécs, 1973. szeptember 22.) magyar katolikus lelkész, hitoktató, gimnáziumi tanár, helytörténész.

Élete[szerkesztés]

1890-ben született a Tolna megyei Rácegrespusztán Hal Viktor tanító, iskolaigazgató és Seldmayer Ida gyermekeként. Középiskolai tanulmányait Pécsett, a cisztercita rendi főgimnáziumban végezte, a teológiát pedig a pécsi püspöki hittudományi akadémián hallgatta, ahol hittanári oklevelet szerzett. Felszentelésére Babarcon került sor 1913-ban, melyet követően több helyütt káplánként működött (Babarc 1913/14, Püspöknádasd 1914/15, Nemeskér 1915/16, Hőgyész 1916). 1916-ban került Szigetvárra, ahol a helyi kórház Szent József kápolnájának lelkésze lett, valamint hittanári beosztást is kapott. 1939-ben Pécsre került, és a pécsi kereskedelmi középiskola hittanára lett. 1946-ban püspöki tanácsosnak nevezték ki, 1947-től és 1948-ig igazgatója volt a Pécsi Emericanum fiúinternátusnak, 1954-ben pedig szentszéki bíró lett. Nyugdíjazására 1960-ban került sor. Pécsett hunyt el 1973. szeptember 22-én.

Munkássága, közéleti tevékenysége[szerkesztés]

Írói tevékenységét főiskolai hallgató korában kezdte meg. Az 1912–13. tanévben elnöki tisztséget látott el a teológusok irodalmi társulatában, a Szent Pál Társulatban. Történelmi, erkölcsi, pedagógiai és kritikai cikkei a helyi lapokban (Szigetvár, Délsomogy, Uj-Délsomogy, Pécsi Kath. Tudósító) és iskolai értesítőkben (Szigetvári Áll. Polg. Iskola 1938/39. évi értesítője) jelentek meg. Történelmi tárgyú írásaiban elsősorban Szigetvárral és az ahhoz tartozó Mária-kegyhellyel, Turbékkal foglalkozott. Legismertebb műve a Hauptmann Pállal közösen megírt Szigetvári kalauz című könyv, mely 1925-ben, a Faluszövetség szigetvári kiállítása idején jelent meg. Kórházi lelkészsége idején megírta a szigetvári kórház 25 éves történetét is. A kórház harmincéves fennállásának évfordulóján, az emléktábla leleplezésekor emlékbeszédet mondott. Továbbá vezetője volt a szigetvári Katholikus Legényegyletnek, az Urinők Mária Kongregációjának pedig praesense volt. Rendes tagja volt a Berzsenyi Társaságnak és a Szigetvári Várbaráti Körnek is.

Művei, publikációi (válogatás)[szerkesztés]

  • A Pécsi növendékpapság Szent-Pál-Társulatának jelentése az 1911-12. év működéséről. Dunántúl Nyomda R.T., 1912. (Loschert Kázmérral közös összeállítás)
  • A 25 éves kórház. In: Új Délsomogy, 1921. 27-29. 1.
  • Szigetvári kalauz. A Zrínyi Miklós Múzeum-Egyesület, 1925. (Hauptmann Pállal közösen)
  • A plébánia templom kupolafreskója jubilál. In: Délvidék, 1938. 09. 05.
  • Szigetvár 1688 és 1689-ben. Szigetvár török uralom alól való felszabadulásának 250. évfordulója alkalmából. Gróf Andrássy Mihály kiadása, 1939. (Különnyomatként a Szigetvári Állami Polgári Iskola értesítőjéből)
  • Szigetvár töröktől való visszafoglalásának története az olasz íróknál. In: Szigetvári Hírlap, 1940. 03. 24.
  • Remeteélet Turbékon. In: Szigetvári Hírlap, 1941. 12. 20.
  • A magyaregregyi szentkút. In: Pécs szabad királyi város Majorossy Imre Múzeumának Értesítője 1942. 65–74. o.
  • P. Ullman Domonkos levele a pécsi havihegyi kápolna építési ügyében 1709-ben. In: Dunántúli Tudományos Gyűjtemény, 1947. 1. évf. 1. sz. 71-74. o.

Források[szerkesztés]