Hósirály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hósirály
Ivory Gull.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Sirályfélék (Laridae)
Nem: Pagophila
(Kaup, 1829)
Faj: P. eburnea
Tudományos név
Pagophila eburnea
(Phipps, 1774)
Szinonimák
  • Larus eburneus Phipps, 1774
  • Pagophila alba Gunnerus
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Hósirály témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hósirály témájú kategóriát.

A hósirály (Pagophila eburnea) a madarak (Aves) osztályának a lilealakúak rendjébe, ezen belül a sirályfélék (Laridae) családjába faj.

A Pagophila nem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hósirály a Jeges-tengert körülvevő kontinensek legészakibb részein, valamint a tengerben levő jéghegyeken él és költ. Előfordulási területe Kanada északi részétől, Grönlandon, a norvégiai Spitzbergákon és Jan Mayen-szigeten keresztül, egészen Oroszország északi szigetekéig terjed. Valószínűleg Alaszkában is megtalálható.

A következő országokban is megjelent legalább egyszer: Belgium, Csehország, Dánia, Feröer, Finnország, Franciaország, Németország, Izland, Írország, Olaszország, Japán, Hollandia, Lengyelország, Saint-Pierre és Miquelon, Svédország, Svájc és az Egyesült Királyság, valamint a kontinentális Norvégia és Oroszország.

Állományai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oroszországi állomány körülbelül 14 500-22 000 madárra becsült; a legújabb felmérések szerint a Ferenc József-földön 1500-3000, a Szevernaja Zemlja szigetcsoporton 5000-6000, míg a Kara-tenger többi részén 1500-3000 költőpár él. Kanada északkeleti részén 500-700 példány fellelhető, Grönlandon kevesebb, mint 4000 hósirály található meg. A Spitzbergákon 350-500 költőpár van. Összeadva az állományokat, a világszintű állomány, körülbelül 19 000-27 000 példányra tehető. Meglehet, hogy a valódi szám ennél nagyobb, mivel 1978-1979 között, Kanadában és Grönlandon, a légi megfigyelések, több, mint 35 000 madarat eredményeztek. Az eddigi megfigyelések szerint, úgy néz ki, hogy a spitzbergáki állomány csökkenőben van, az orosz Victoria-szigeten megszűnt a költés. A többi oroszországi állomány stabilnak néz ki. A hósirályok számlálását, az is nehezíti, hogy a madarak költése, nem minden évben egyforma. Kanadában 1987-ben 2400 hósirály volt, azonban 2002-2003 között, már csak 500-700 példányt találtak a kutatók; ez 80 százalékos állománycsökkenést jelent. Grönland déli részén is csökkent a példány szám, ugyanez sziget északi felén még ismeretlen a helyzet. Eddig 13 ismert és 3 feltételezett költőhelye tünt el.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt a sirályfélét, könnyű megkülönböztetni a rokonaitól. 43 centiméteres hosszával, inkább galamszerű, és nem Larusszerű alakja van. A kifejlett példány teljesen fehér színű, hiányzik a sirályfélékre jellemző szürke hát. Vastag csőre kék, sárga véggel. Lábai feketék. Kiáltása, kemény eeeer. A fiatal madárnak a pofája szürke, szárny- és faroktollain fekete szín látható. A hósirály két év alatt, éri el a felnőttekre jellemző hófehér tollazatot. A különböző élőhelyen levő madarak között, megjelenésben nincsen különbség.[1]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hósirály vándorló madár, télen délebbre húzódik, nyáron pedig messze északon költ. Tápláléka halak, krill, kagylók, alga és dögök. Felkeresi a grönlandi fókák (Pagophilus groenlandicus) szaporodási helyeit, hogy elfogyaszhassa az elhunyt példányokat és a méhlepényeket. Rendszeresen követi a jegesmedvét (Ursus maritimus) is, a maradékokra vágyva.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Késő június és augusztus között van a szaporodási időszaka, azonban kora júliusnál hamarább, nemigen rak tojást. Ha nincs elég táplálék, akkor abban az évben nem költ. Általában 5-60 költőpár alkot egy költőkolóniát, ritkán található egy helyen 100 költőpár. A fészkeket általában 10-300 méter magas sziklafalakra rakják, a fészkek között 1-20 méteres távolság van. A fészek mohából, szénából és egyéb törmelékből készül, de mindig ott, ahol már a elolvadott.

Veszélyeztetettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt a madarat igen veszélyeztetik az emberi tevékenységek. Károsan hat rá az olaj- és higanyszennyezettség, a gyémántok kibányászása. Az ember, ezek mellett törvénytelenül vadássza a kifejlett madarakat és begyűjti tojásaikat.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ivory Gull című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mallory, Mark L.; Iain J. Stenhouse, Grant Gilchrist, Gregory Robertson, J. Christopher Haney and Stewart D. Macdonald: Ivory Gull-Systematics. The Birds of North America Online. Cornell Lab of Ornithology, 2008. (Hozzáférés: 2010. november 16.)Sablon:Subscription required

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]