Guancsok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A guancs Añaterve mencey (király) szobra. Candelaria, Tenerife

A Kanári-szigetek őslakosait általában guancsoknak nevezték, bár szigorúan véve csak Tenerife eredeti népességének volt ez a neve, a többi lakott sziget népeinek külön nevei voltak. Körülbelül i. e. 1000 és 100 között, vagy korábban érkezhettek a szigetcsoportra. Ősi kultúrájuk csak nyomokban maradt fenn, ilyen pl. a La Gomera szigeteken használt „füttyös” el silbo nyelv. Az őslakosok nagy része kihalt a spanyol gyarmatosítás során, egy részük beolvadt a helyi lakosságba. Eredetük teljesen nem tisztázott, de minden bizonnyal leginkább az afrikai berberekkel álltak rokonságban.

A szó eredete[szerkesztés]

A guancsinet vagy acsinet kifejezés szó szerinti jelentése "tenerifei ember" (a guan = személy és a csinet = tenerife szavakból)[1] Juan Núñez de la Peña szerint a kasztíliaiak változtatták meg "guancsosz"-ra.[2]

Történelmi háttér[szerkesztés]

Pueblo Chico Guanchen2.jpg
Guancs sziklavésetek La Palmában

Caius Plinius Caecilius római író és katonatiszt II. Juba mauritániai király elbeszélését vette alapul. Eszerint Kr. e. 50 körül indított mauritániai expedíció során nagy épületek romjait fedezték fel, számottevő lakosságot azonban nem találtak.[3] Ha ez a beszámoló hiteles, akkor valószínűleg nem a guancsok voltak az egyetlen, vagy az első őslakosok. Esetleg az expedíció során nem fedezték fel elég alaposan a szigetet.

A guancsok tehát nem tekinthetőek a szó szoros értelmében Tenerife őslakosainak. A 14. századi kasztíliai hódítást megelőzően viszonylag elszigetelten éltek a népcsoportok a Kanári-szigeteken. (A genovaiak, a portugálok és a kasztíliaiak feltehetően már a 8. század második felétől kezdve megjelentek a szigeten). A később elterjedt guancs elnevezést Tenerife őslakosaira kezdték el használni.

Sok guancs az új gyarmatosítókkal folytatott harcok során vesztette életét. Mások a megszállók által behozott fertőző betegségeknek estek áldozatul, melyekre - a régóta tartó elszigeteltség miatt - nem voltak elég immunisak.

A guancs nyelvből fennmaradt néhány kifejezés, szótári szó, és egyes családok által máig viselt ősi törzsfők nevei pozitív hasonlóságot mutatnak a berber nyelvekkel.[4][5] Az első megbízható beszámoló 1341-ből, Nicoloso da Recco genovai felfedezőtől származik, amely a szigetlakók által használt számok fordítását is tartalmazta.

Néhány szigeten különféle mediterrán civilizációk nyomainak tulajdonított petroglifákat találtak. 1752-ben Domingo Vandewalle, Las Palmas katonai kormányzója próbálkozott ezek feltárásával. Aquilino Padron, egy ottani pap több vésetet feljegyzett a Hierro szigeten található El Julan szikláiról, valamint La Candía és La Caleta területéről. 1878-ban Dr. R. Verneau további sziklavéseteket fedezett fel Las Balos vízmosásaiban, melyek a római megszállás korabeli, vagy azelőtti, líbiai és numidiai íráshoz hasonlítottak. Más helyeken a líbiai-berber írást is beazonosították. Az európai krónikák szerint azonban a római megszállás időszakában a guancsoknak nem volt egységes írásrendszerük.

A spanyol megszállás előtt[szerkesztés]

A "Szerencsés szigetek" Caius Plinius Caecilius és Sztrabón földrajzi feljegyzéseiben tűnik fel először, lakosságáról azonban ezen történetírók semmit sem jegyeztek fel. A guancs lakosságról szóló legelső feljegyzéseket csupán i. sz. 1150-ben, Idríszi arab földrajztudós II. Roger szicíliai királynak írt könyvében, a Nuzhat al-musztak-ban találjuk meg. Idríszi ebben beszámol az ún. mugharrarinok ("kalandozók") atlanti-óceáni utazásáról. A mugharrarinok egy Lisszabonból származó andalúziai tengerészcsalád volt. Idríszi könyvének egyetlen fennmaradt példányát a Bibliothèque nationale de France őrzi. Első fordítója, Pierre Amédée Jaubert szerint, amikor a mugharrarinok elértek a "ragacsos és bűzlő vizekhez" (feltehetően a Sargasso-tengerhez), visszafordultak és egy lakatlan szigethez értek (Madeira vagy El Hierro szigetére), ahol "nagyon sok, keserű és ehetetlen húsú juhot" találtak, majd "továbbmentek dél felé", és elértek egy szigetre, ahol hamarosan mindenhonnan kutyaugatás hallatszott, majd eljutottak "egy faluba, melynek lakói többnyire hosszú szőke vagy lenszínű hajat viseltek, asszonyaik pedig ritka szépséggel rendelkeztek". Az egyik falulakó tudott arabul, és megkérdezte, honnan jöttek, majd a falu királya megparancsolta a falusiaknak, hogy vigyék őket vissza arra a helyre, ahol a berberek meglepően szívélyesen fogadták őket.[6] A történet csodálatos és különös tartalmán kívül ez a leírás arról számol be, hogy a guancsok csupán szórványosan léptek kapcsolatba a szárazföldi népekkel.

A 14. század folyamán a guancsoknak feltehetően már más kapcsolatuk volt a spanyolországi baleár tengerészekkel, amit a Kanári-szigeteken talált baleári tárgyi emlékek is alátámasztanak.

A 15. századi gyarmatosító hullámmal érkező európai hódítók meghökkenve tapasztalták, hogy Tenerife lakói magas, erőteljes testalkatú, szőke, kék szemű emberek, és őket nevezték el guancsoknak. A többi szigeten alacsonyabb, sötétebb bőrű és hajú bennszülötteket találtak, de a guancs elnevezést rájuk is alkalmazták.

A spanyol megszállás[szerkesztés]

Alonso Fernández de Lugo bemutatja a Tenerifén foglyul ejtett guancs királyokat Ferdinándnak és Izabellának

A szigetvilág spanyol megszállása 1402-ben kezdődött el Jean Béthencourt és Gadifer de la Salle Lanzerote szigetén tett expedíciójával. Gadifer könnyűszerrel meghódította Lanzerote és Fuerteventura szigetét, mivel az éhséggel küzdő, kezdetleges mezőgazdasággal rendelkező őslakosok nagy része önként alávetette magát a kasztíliai hatalomnak.

A másik öt sziget ellenállt. Következőnek El Hierro szigete és a Bimbache bennszülöttek estek el. Utánuk következett La Gomera, Gran Canaria, La Palma, majd 1496-ban Tenerife.

Tenerife volt a legsikeresebb a kasztíliai hódítók elleni küzdelemben. 1494. május 31-én a La Matanza-nak, azaz "A mészárlás"nak is nevezett első acentejói csatában a guancsok kövekkel és lándzsákkal beszorították a kasztíliaiakat egy völgybe, és sokat közülük megöltek. Csupán egyötödük élte túl a támadást, köztük Alonso Fernández de Lugo, az expedíció vezetője. Lugo a sziget déli részén uralkodó királyokkal kötött szövetségtől támogatva visszatért a szigetre, és az aguere-i csatában legyőzte a guancsokat. Az északi Menceyato-k, vagy tartományok 1496-ban estek el, a második acentejói csatában, ahol Bencomo taorói király (Mencey de Taoro) örökösét, Bencort is legyőzték. Ezt a helyet nevezik ma Orotava völgynek.

Eredetük[szerkesztés]

A teljesen europid alkatú tenerifeiek származása sokáig foglalkoztatta és mindmáig foglalkoztatja a tudós elméket. Őseik egyes elképzelések szerint az Ibériai-félszigetről érkezett kelta bevándorlók lehettek, mások szerint a baszkokkal állhattak rokonságban. Nagyon népszerű az a romantikus elképzelés, hogy messze délre vetődött viking kalandozók telepedhettek meg a szigeten.

A legtöbb szigetet — de legalábbis a keletieket bizonyosan — a közeli Afrikából átkelt berberek telepítették be; bizonyosnak látszik, hogy több, az átköltözés után is külön-külön élő törzs tagjai.

Genetikailag bizonyítható, hogy a Szahara elsivatagosodását követően (valamikor i. e. 6000 után) a Kanári-szigetek őslakosságának jelentős részét észak-afrikai népek (leginkább a Capsien-kultúra leszármazottai) tették ki. Nyelvészeti bizonyítékok, különösen a számrendszerek hasonlósága pedig a guancs és az észak-afrikai berber nyelv kapcsolatára utalnak.[7][8] A populációgenetikai kutatások pedig a guancs nép berberekkel való rokonságát támasztják alá.[9]

A feljegyzések alapján számos nép megfordult a szigetcsoporton. A numídiaiak, a föníciaiak és a karthágóiak is tudtak a szigetekről, és rendszeres látogatásokat tettek ott,[10] köztük a Juba által Mogadorból indított expedíció.[11] Az i. sz. 1. századtól a 4. századig tartó időszakban a rómaiak megszállták Észak-Afrikát és a Kanári-szigeteken is kikötöttek. Erről tanúskodnak a Lanzarote szigetén talált római tárgyi emlékek. Eszerint a rómaiak kereskedtek a Kanári-szigetek lakosaival, ottani letelepedésükről azonban nincsenek bizonyítékok.[12] A Kanári-szigetek régészeti leletei különféle technikai fejlettség keveredéséről árulkodnak, mely a spanyol megszállás idején alakult ki. A neolitikustól eltérő kulturális jegyek ekkor kerültek be a szigetekre.

Populációgenetika[szerkesztés]

A Nicole Maca-Meyer és munkatársai által a European Journal of Human Geneticsben 2003-ban publikált cikkben összehasonlította a (Kanári-szigetek régészeti területeiről gyűjtött) őslakos guancs mtDNS-t a mai Kanári-szigeteki lakosokéval, és azt a következtetést vonta le, hogy "a lakosság által elszenvedett folyamatos változások (spanyol gyarmatosítás, rabszolga-kereskedelem) ellenére a Kanári-szigeteki génállomány jelentős részét [42-73%-át] az őslakosok [közvetlen anyai] mtDNS-vonalai alkotják. Noha a guancsok legvalószínűbb ősei a berberek, levezették, hogy a Kanári-szigetekre való bevándorlási hullámot követően a jelentősebb népmozgások [pl. a berberek iszlám arab megszállása] átrajzolták Északnyugat-Afrika népességének térképét" és "az eredmények - anyai oldalról - alátámasztják a feltételezést, miszerint a 16. század végén a Kanári-szigetek lakosságának legalább kétharmadának volt egy bennszülött szubsztrátja, ahogy azt előzőleg történelmi és antropológiai adatokból is levezették."[9] Az mtDNS U haplocsoportjának U6b1 szubkládja Kanári-szigetek-specifikus,[13] emellett a leggyakoribb mtDNS haplocsoport, amit a bennszülött guancs régészeti sírokban találtak.[9]

Vallási rendszer[szerkesztés]

Mitológia és vallás[szerkesztés]

Guancs bálvány
A Teide hegy Tenerifén

A tenerifei guancsok fő istenei[szerkesztés]

Egyéb mitológiai alakok[szerkesztés]

Bennszülött papok[szerkesztés]

Ünnepek[szerkesztés]

Gyászszertartások és múmiák[szerkesztés]

Államszervezet[szerkesztés]

Tenerife a kasztíliai hódítás előtt

A szigeteken a guancsok politikai és trásadalmi intézményei különfélék voltak. Gran Canaria szigetén például nőágon öröklődő autokrácia volt.[14] másutt választott tisztviselők. Tenerifén minden föld a királyé (mence) volt, aki bérbe adta az alattvalóknak. Gran Canarián az öngyilkosság tiszteletreméltó is lehetett: valahányszor beiktattak egy királyt, egy alattvaló a szakadékba ugrott.[15][16] egyes szigeteken többférjűség volt,[15] másutt monogámia. Ha egy fegyveres férfi megsértett egy nőt, az főbenjáró bűntettnek számított.[15] Akit bűntettel vádoltak meg, közbíróság elé állt.

Tenerife szigete kilenc kis királyságra (menceyato) oszlott, amelyek felett király (mence) uralkodott. A király a legfőbb úr volt a területén. A királyok időnként találkozókat tartottak. A kasztíliai hódítás idejln a déli királyságok a spanyolkhoz csatlakoztak, abban a reményben, hogy megkapják a gazdagabb északi földeket. A kasztíliaiak azonban elárulták őket, miután győzelmeket arattak az aguerei és a második acentejói csatában.

Tenerife királyai[szerkesztés]

Ruházat és fegyverek[szerkesztés]

Fennmaradt guancs eredetű elnevezések[szerkesztés]

Múzeumok[szerkesztés]

Új vallási mozgalom[szerkesztés]

Guancs személyek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Section 14, The Encyclopaedia Britannica: A Dictionary of Arts, Sciences, Literature and General Information. Encyclopaedia Britannica, 650. o. (1910) 
  2. Conquista y antigüedades de las islas de la Gran Canaria y su descripción, con muchas advertencias de sus privilegios, conquistadores, pobladores y otras particularidades en la muy poderosa isla de Tenerife, dirigido a la milagrosa imagen de Nuestra Señora de Candelaria (kasztíliai nyelven) 
  3. Pliny, "Natural History" Bk 6 ch 37
  4. Andrew Dalby, Dictionary of Languages, 1998, p. 88 "Guanche, indigenous language of the Canary Islands, is generally thought to have been a Berber language."
  5. Bynon J., "The contribution of linguistics to history in the field of Berber studies." In: Dalby D, (editor) Language and history in Africa New York: Africana Publishing Corporation, 1970, p 64–77.
  6. Idrisi, La première géographie de l'Occident, NEF, pARIS 1999
  7. Bynon J. 1970, pp 64–77
  8. Andrew Dalby, Dictionary of Languages, 1998, p. 88
  9. a b c Maca-Meyer N, Arnay M, Rando JC, et al. (February 2004). "Ancient mtDNA analysis and the origin of the Guanches" Eur. J. Hum. Genet. 12 (2): 155–62. doi:10.1038/sj.ejhg.5201075. PMID 14508507.
  10. Galindo, Juan de Abreu. VII, The History of the Discovery and Conquest of the Canary Islands. Adamant Media Corporation, 173. o.. ISBN 1-4021-7269-9 
  11. C.Michael Hogan, Mogador: promontory fort, The Megalithic Portal, ed. Andy Burnham, Nov. 2, 2007 [1]
  12. Andrew L. Slayman, "Roman Trade With the Canary Islands", Archeology Newsbriefs, A publication of the Archaeological Institute of America, Volume 50 Number 3, May/June 1997 [2]
  13. Pereira L, Macaulay V, Prata MJ, Amorim A (2003 January). „Phylogeny of the mtDNA haplogroup U6. Analysis of the sequences observed in North Africa and Iberia”. Progress in Forensic Genetics 9. Proceedings from the 19th 1239: 491–3. doi:10.1016/S0531-5131(02)00553-8. 
  14. Jose Farrujia de la Rosa, Augusto. An Archaeology of the Margins: Colonialism, Amazighity and Heritage Management in the Canary Islands (en nyelven). Springer Science & Business Media, 8. o. (2014). ISBN 9781461493969 
  15. a b c Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) EB1911 nevű ref-eknek
  16. Aliño, López-Ibor. Images of Spanish Psychiatry, World Psychiatric Association, Editorial Glosa, S.L., 574. o.. ISBN 84-7429-200-X 

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Guanche
A Wikimédia Commons tartalmaz Guancsok témájú médiaállományokat.
  • Sally O'Brian, Sarah Andrews: Kanári-szigetek. A Lonely Planet útikönyvsorozat alapján Park Könyvkiadó, 2005. ISSN 1559-4665