Gottfried von Rotenstein

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gottfried von Rotenstein
Született1742
Bazin
Elhunyt1800 (57-58 évesen)
Pozsony
Foglalkozása
Sablon • Wikidata • Segítség

Gottfried von Rotenstein (Rottenstein), eredetileg Gottfried Stegmüller (Bazin, 1750 körül – Pozsony, 1800 körül ) pozsonyi patikus és útleíró.

Élete[szerkesztés]

Apja, Stegmüller János György evangélikus molnár és városi polgár volt Bazinban. Anyját Krupa Judit Katalinnak hívták. Ő maga gyógyszerészetet tanult a a pozsonyi Mihály-kapu(wd) melletti Vörös Rákhoz címzett patikában, majd gyógyszerészsegéd volt Sopronban és Kassán.[1] Miután 1775. augusztus 3-án Sopronban feleségül vette Eitelhuber Jozefa Erzsébetet, egy soproni ügyvéd, Eitelhuber (vagy Huber) Károly József lányát,[2] komolyabb vagyonra tett szert, így megvásárolhatta egykori pozsonyi mestere patikáját. A Vörös Rákhoz címzett patika a Mihály-kapuhoz kívülről vezető kis utcán található, ma gyógyszerészeti múzeumként működik. 1779-ben osztrák nemesi címet szerzett,[3] és attól fogva a „von Rottenstein” nevet használta.[4]

Mivel Stegmüllernek inas korában nem volt módja arra, hogy utazzon, az 1770-es évektől egy sor utazásra vállalkozott a német tartományokban és a Magyar Királyságban. Nemesként beengedték a főúri kastélyokba, amelyeket részletesen leírt. Ezek az útibeszámolók 1783-tól Berlinben, Johann III Bernoulli(wd) Sammlung kurzer Reisebeschreibungen című gyűjteményében jelentek meg. Később 1792 és 1793 között Lipcsében is közreadta utazásainak összefoglalását három kötetben. Műveiből is nyilvánvaló, hogy komolyan sznob volt, és kortársai gúnyolták azon tárgyak végtelenül pedáns és részletes leírásai miatt, amelyeket az általa fölkeresett épületekben látott. „Főbolond, akinek bizonyára nincsen párja a császári örökös tartományokban” – írta róla Windisch Károly. – „Nevetség tárgya az egész városban, csak az utazásokról álmodik, és nemességéről, és túl buta ahhoz, hogy észrevegye, hogy mindenki bolondnak tartja.” [5]

Háza[szerkesztés]

Stegmüller pozsonyi háza a régi Szénpiacon (Kohlmarkt, később Nagy Lajos tér, Hurbanovo námestie), a Szent Mihály utca (Michalská) sarkán állt.[6] Ő maga így írt róla:

„A nemesi házak között […] a Rottenstein-féle ugyan kicsi, de egész Pozsonyban innen a legjobb a kilátás, és belül csinosan berendezett. Található benne egy porcelánkabinet, amely zöldre lakkozott, aranyozott szobrokkal és falitükrökkel díszített. A porcelán vázák és figurák között, amelyek fali konzolokon, körben állnak, található egy aranyozott asztalkán egy 4 láb magas nagy japán váza, amelyen színes tájképek, virágok és sok aranyozás látható. Ebben a vázában egy virágcsokor van, amely 65 porcelán virágból áll, rózsákból, szellőrózsákból és egyebekből, amelyek teljesen a természethez hasonlatosak. Egy másik asztalon egy nagy, aranyozott kínai pagoda-figura áll, amelynek feje, nyelve és kezei mozgathatók. A könyvtára nem nagy, de gazdag különösen útleírásokban és metszetekben, valamint ásványok és kagylók gyűjteménye tartozik hozzá.”

– Gottfreid von Rotenstein, Lust-Reisen durch Bayern, Würtemberg, Pfalz, Sachsen, Brandenburg, Österreich, Mähren, Böhmen und Ungarn, in den Jahren 1784 bis 1791, III, Leipzig, 1793, 38–39.

Művei[szerkesztés]

  • Johann Bernoulli’s Sammlung kurzer Reisebeschreibungen und anderer zur Erweiterung der Länder- und Menschenkenntniß dienender Nachrichten, Bd. 1-17, Berlin, 1781–1787. – Eleinte „G. E. v. R.” rövidítéssel (1-7), később „Herr Gottfried Edler von Rotenstein” néven (8-9.) az alábbiak jelentek meg:
  1. Reisen durch einen Theil des Königreichs Ungarn im Jahr 1763 und folgenden Jahren. 1. Abschnitt, in Bd. 9 (1783), 235–298. – DDB – Tartalom: Nagyszombat, Nyitra, Selmecbánya, Besztercebánya, Érsekújvár, Vác, Kassa, Pest, Buda, Gödöllő, Győr, Eszterháza, Sopron, Kismarton, Féltorony, Köpcsény.
  2. Reisen durch einen Theil des Königreichs Ungarn im Jahr 1763 und folgenden Jahren. 2. Abschnitt: Beschreibung von Preßburg und einiger nahe gelegenen Lustörter. in Bd. 10 (1783), 185–226. – DDB – Tartalom: Pozsony, Bazin, Vöröskő, Magyarbél, Csejte, Ivánka.
  3. Lustreise von Preßburg nach Bruck an der Leitha und Trautmannsdorf, in Oesterreich. 1782. in Bd. 10 (1783), 227–254. – DDB
  4. Lustreise durch Oesterreich und Mähren nach Brünn im September 1782. in Bd. 12 (1783), 237–274. – DDB
  5. Reise von Wien nach Böhmen und Sachsen, im May 1783. in Bd. 12 (1783), 275–314. – DDB
  6. Reisen nach Wien und in der umliegenden Gegend in den Jahren 1781–1783. 1. Abschnitt. in Bd. 13 (1784), 1–94. – DDB
  7. Reisen nach Wien und in die umliegende Gegend in den Jahren 1781–1783. (Aus dem Handschrift.) Zweyter Abschnitt. in Bd. 14 (1784), 1–96. – DDB
  8. Beschreibung der Insel Schütt in Ungarn. 1784. in Bd. 15 (1784), 159–178. – DDB
  9. Zweyer Reisenden Nachrichten aus dem Oesterreichischen. 1784. 1785. 1. Eine kleine Reise nach Baden. in Bd. 16 (1784), 223–2369). – DDB/SLUB
  • Lust-Reisen durch Bayern, Würtemberg, Pfalz, Sachsen, Brandenburg, Österreich, Mähren, Böhmen und Ungarn, in den Jahren 1784 bis 1791, 1-3. Theil, Leipzig, 1792–1793.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Windisch Károly levele Cornides Dánielnek, 1787. márc. 30. Vö. Briefwechsel des Karl Gottlieb Windisch, hg. von Andrea Seidler, Budapest 2008 (Magyarországi tudósok levelezése, 5), 167.
  2. ↑ Soproni evangélikus egyházközség, Házasultak anyakönyve, 1738-1833, 1775, n° 52; [1]. – Eitelhuber Jozefa Erzsébet akkoriban 18 éves volt, 1757. május 4-én született Pozsonyban (Archív Hlavného Mesta SR Bratislavy, Inv. č. 611: Bratislava, Evang., Nemecký, Part I, Krsty 1756-176, p. 58.; [2].) – Windisch Károly tévesen vélte, hogy Stegmüller apósa soproni plébános lett volna (Briefwechsel des Karl Gottlieb Windisch, hg. von Andrea Seidler, Budapest 2008 [Magyarországi tudósok levelezése, 5], 167).
  3. ↑ Megerle, Johann Georg, Österreichisches Adels-Lexikon des 18. und 19. Jahrhunderts, Wien, 1822, 268. „Stegmüller, Apotheker zu Pressburg, im Jahre 1779, mit Edler von Rottenstein.”
  4. ↑ Ő maga és kortársai, mint Windisch és Korabinszky, nevét mindig kettőzött t-vel, tehát Rottensteinnek írták, de Johann Bernoulli, műveinek berlini kiadója az egy t-vel írt formát használta.” Vö. Szentesi Edit, Eszterháza 18. századi leírásai, in Kő kövön: Dávid Ferenc 73. születésnapjára / Stein auf Stein: Festschrift für Ferenc Dávid, II, Budapest, 2013, 216, 104. jegyz.
  5. ↑ Windisch Károly levele Cornides Dánielnek, 1787. márc. 30. Vö. Briefwechsel des Karl Gottlieb Windisch, hg. von Andrea Seidler, Budapest 2008 (Magyarországi tudósok levelezése, 5), 167.
  6. ↑ Korabinsky Johann Mathias, Beschreibung der königl. Haupt- Frey- und Krönungssatdt Preßburg, Preßburg, [1781], 51.

Források[szerkesztés]

  • Korabinsky Johann Mathias, Beschreibung der königl. Haupt- Frey- und Krönungssatdt Preßburg, Preßburg, [1781], 51. – „Herr Gottf. Stegmüller sonst von Rottenstein”
  • Korabinsky, Matthias, Geographisch-historisches und Produkten-Lexikon von Ungarn, Pressburg, 1786, 569. – „Außer dem sind noch verschiedene Sammlungen an raren Werken [in Pressburg] […] Herr von Rottenstein eine Sammlung von Reisebeschreibungen, Topographien und besonders eine niedliche Sammlung von Porcellän, worunter vorzüglich ein kostbarer und sehenswürdiger Bluhmenstock ausgezeichnet.”
  • H. Balázs Éva, Ki volt Rotenstein? Egy forrás azonosítása, in Ars Hungarica, 15(1987), 133–138. – Tévesen Pálffy IX. János testőrkapitánnyal azonosította.
  • Seidler, Andrea: Vom Nutzen des Quellenstudiums: Der Brief als literaturhistorischer Informationsträger. WEBFU (Wiener elektronische Beiträge des Instituts für Finno-Ugristik, 2003, Nr. 10. – URL: https://webfu.univie.ac.at/texte/windisch.pdf
  • Seidler, Andrea: Ein Beitrag zur Klärung Der Frage: Wer war Gottfried von Rottenstein?, in Hungarian Studies 23(2009)1, 29–35. – DOI: https://doi.org/10.1556/hstud.23.2009.1.3.
  • Szentesi Edit, Eszterháza 18. századi leírásai, in Kő kövön: Dávid Ferenc 73. születésnapjára / Stein auf Stein: Festschrift für Ferenc Dávid, II, Budapest, 2013, 165-229, 177-179.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gottfried_von_Rotenstein&oldid=26877657”