Esterházy-kastély (Fertőd)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Esterházy-kastély
Ország Magyarország
Település Fertőd
Épült 1720 – 1766
Építtető Esterházy Miklós
Stílus barokk, rokokó
Család Esterházy család

Tulajdonos Esterházy Miklós József
Elhelyezkedése
Esterházy-kastély (Fertő-Hanság)
Esterházy-kastély
Esterházy-kastély
Pozíció a Fertő-Hanság térképén
é. sz. 47° 37′ 10″, k. h. 16° 52′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 10″, k. h. 16° 52′ 18″
Esterházy-kastély weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Esterházy-kastély témájú médiaállományokat.

A fertődi Esterházy-kastély épületegyüttese és a benne látható kortörténeti kiállítás Fertőd város fő nevezetessége, Magyarország egyik kiemelkedő turisztikai látnivalója. Fertőd Eszterháza településrészének keleti részén helyezkedik el, a központjától mintegy 400 méterre, a várost nagyjából kelet-nyugati irányban átszelő 8518-as út mentén.

Mai formáját a 18. század második felében nyerte el, Esterházy (Fényes) Miklós elképzelései és tervei alapján. Több építész dolgozott rajta, mint Martinelli, Jacoby és Hefele Menyhért, de a műegyüttes alkotója lényegében Esterházy (Fényes) Miklós volt. Az ő idejében közel húsz év alatt alakult ki a jelenlegi épületegyüttes, amely a bécsi Schönbrunn és a párizsi Versailles méltó párja. A barokk épületegyüttes a maga korában egyedülálló építészeti jelenségként értékelhető. Az itt lakó Esterházy hercegek művészetpártoló tevékenysége révén a 18. század végi Magyarország egyik fő kulturális központja volt a kastély. „Magyar Versailles”-nak is nevezik. A kastély fénykora 1768-tól 1790-ig tartott. Az első nagyszabású ünnepséget 1770-ben rendezték, amikor a herceg bemutatta az udvartartását a bécsi arisztokráciának.

Története[szerkesztés]

Esterházy (Fényes) Miklós
A kastély tervrajza, valószínűleg Nicolaus Jacoby munkája, 1774

A mai Fertőd elődje Süttör falu volt. A település először a nagy hatalmú Kanizsayak földesurasága alatt állott, majd Nádasdy-birtok lett, később 1671-ben – a Habsburg-ellenes rendi függetlenségi mozgalom vezetőinek elítélése után – kamarai kezelésbe került. 1681-ben Esterházy Pál a császári adminisztráció által elkobzott javakat megvette.

A mai kastély helyén korábban az 1720-ban Esterházy József irányításával megépített, U alakú sarródi vadászkastély állt. A vadászkastély Süttör határában volt, területileg azonban Sarród faluhoz tartozott. 1762-ben Esterházy (Fényes) Miklós megbízásából a sarródi vadászkastélyt teljesen átformálták, kibővítették, illetőleg főúri pompájú kastéllyá építették át. Az új kastélyegyüttest valószínűleg Hefele Menyhért és Jacoby Miklós közösen tervezték és építették. Mire 1766-ban a mai kastély elkészült, körülötte új település született. Ez lett Eszterháza (ma Fertőd településrésze), amely az Esterházy családról kapta a nevét. 1946-ban Kertészeti Középiskolát és Kollégiumot hoztak létre a kastély egyik szárnyában.

Jelene[szerkesztés]

Éjszakai légi fotó

Közel négymilliárd forintból újul meg az Esterházy-kastély. Elsőként a dísztermet és a zenetermet restaurálják. A már megszépült kastély belső díszudvara már teljes, régi pompájában tündököl, a 18. század mintájában. A kastélyegyüttes több évig tartó rekonstrukciója során a központi épületet és a kastélyparkot helyreállítják, illetve a mára teljesen elpusztult operaházat újraépítik. A 2001-ben restaurált kastélykápolna Europa Nostra-díjat kapott.

A kastélyt évente több százezer turista látogatja, amiből a külföldiek száma meghaladja (50-60 országból) a hatvanezret. Júniustól szeptemberig minden héten klasszikus zenei hangversenyek hangzanak el a felújított Marionett színházban, jeles bel- és külföldi művészek, kamara- és nagyzenekarok előadásában.

A kastély felújítása a Nemzeti Kastélyprogram keretében[szerkesztés]

A kastély "A fertőd–eszterházai Esterházy-kastély turisztikai célú fejlesztése" című projekt keretén belül 3 milliárd forint európai uniós (GINOP-7.1.1-15-2016-00027) forrásból újul meg.

A projekt keretében megvalósul:

  • az épület középső tömbje, valamint a Belvedere és az óratorony műemléki helyreállítása,
  • a helyiségek eredeti bútorokkal kerülnek berendezésre történeti enteriőrként, így a lehető leghitelesebb formában kerülnek bemutatásra,
  • a történeti terek eredeti pompájukban kerülnek felújításra és az épületben időszakos kiállítótermek is kialakításra kerülnek.[1]

A kastély leírása[szerkesztés]

Kovácsoltvas főkapu

A kastélyban a díszudvar háromnyílású pompás kovácsoltvas kapuval nyílik. A festői mozgalmasságú szabadlépcsőkön lehet eljutni a gazdag dísztermet magában foglaló középrészhez és a csipkeszerű szalagfonatos kőmellvéddel koronázott belvederére. Az első emeleti díszteremben Josef Ignaz Mildorfer Apollón diadala című freskóját láthatjuk. A földszinten a sala terrena térkialakítása és gazdagon modellált stukkói hívják fel magukra a figyelmet. A kápolna freskóit is Josef Ignaz Mildorfer készítette 1766-ban.

A kastélyegyüttes részeként megmaradt épületek, építmények: az egykori gazdasági igazgatóság épülete, az egykori muzsikaház (ami ma múzeum és polgármesteri hivatal), a hajdani lovarda épülete, a szálloda és vendéglő épülete, a főépület főbejáratával szemben található két őrségi épület, a volt Marionett színház épülete és a Kelemente-patak festői szépségű, a kastély fertőszéplaki tengelyében lévő hídja.

Az épületegyüttes fő értéke a környező templomokra tájolt, jellegzetes barokk szerkesztésmódja. Ebben a korban így kívántak kapcsolatot teremteni a környezettel, a természettel, befogadva annak létező erőit.

A kastély külső területei[szerkesztés]

Az együttes középpontja a kastélyépület volt. Ebből a fókuszból legyezőszerűen végtelenbe vesző sugárutak indultak ki. A főépület előtt (az északi oldalon) a hatalmas kovácsoltvas kaputól jobbra és balra még ma is állanak az őrségházak. A kastély mögött, a kerti homlokzattal szemben az itt átvezető út másik oldalán helyezkedett el az operaház, a hercegi zenészek, énekesek lakóháza, a muzsikaház, majd kissé távolabb a vendégfogadó. A kastélytól keletre az előbbiekkel szimmetrikus elrendezésben állt a bábszínház, a tisztviselői lakóházak két tömbje és a kaszárnya.

A kapuhoz kétoldalt ívesen hajló földszinti szárnyak csatlakoznak, amelyek kétemeletes oldaltraktusokban folytatódnak. Az utóbbiakat egy-egy kéttengelyes szárny köti össze a monumentális kompozíció csúcsát jelentő, hangsúlyosan kiemelt középrésszel. Ennek középrizalitja[2] oromzattal zárul. Az első emeleti kettős oszlopokon nyugvó erkélyhez íves karú, kétmenetes díszlépcső vezet, ezt lámpásokat tartó puttókkal díszített kovácsoltvas korlát szegélyezi. A díszudvart szökőkút ékesíti. A kastélynak az egykori franciakertre néző déli homlokzata egyszerűbb kiképzésű. Az első emelet elé négy, toszkán oszlopos, vaskorlátos erkély ugrik ki. A záró timpanonban, valamint a Belvedere attikakorlátján az Esterházy család címere látható.

A kastély belső részei[szerkesztés]

Az Operaház tervrajzai 1784-ből
A díszterem

A kastély mind a 126 szobája gazdag rokokó dísszel volt ékes, a berendezés is e stílusban készült. Centruma az emeleti díszterem, és az ahhoz kapcsolódó zeneterem, amelyek a középrizalit mögött két emelet légterét foglalják el. Ide a földszintről egy belső lépcsőn és a külső díszlépcsőn át lehet bejutni. A díszterem alatt a bejárati előcsarnokból nyílik a Sala Terrena. E három teremben és a központi szárny többi helyiségében részben helyreállították a belső díszítéseket. Újra berendezték a szobákat, hogy fogalmat alkothassunk a termek egykori, 18. századi pompájáról. E termek mellett jobbra és balra különböző változatos tapétával, damaszttal, olajfestéssel, fatáblákkal díszített szalonok, fogadószobák nyíltak a „társasági zálák”. Ezeknek a szobáknak nagy részét már helyreállították és újra berendezték. A bútoroknak, díszkárpitoknak csak a kisebb hányada tartozott valaha a kastélyhoz, nagyobb része más kastélyokból és palotákból származik. E termek közé tartozik a Mária Terézia-szoba, amelyben 1773-ban a királynő megszállt. Látogatása után a szoba érintetlen állapotban maradt meg 1945-ig.

A földszint helyreállított helyiségei közül megemlíthető az úgynevezett kínai szoba. Húsz fatáblájából falburkolatának három tábláját és az eredeti ajtót sikerült restaurálni és régi helyére visszaállítani.

A főépületre merőlegesen Esterházy (Fényes) Miklós egy-egy földszintes szárnyat építtetett. A nyugati szárnyban kapott helyet a híres Esterházy-képtár. Benne megközelítőleg 650 darab festmény volt. Ezek közül 23 igen értékes kép. A legjelentősebb ma a Szépművészeti Múzeumban látható, ez a Raffaello Santi Esterházy Madonnája. A képtár keleti megfelelője a konyhákkal összeköttetésben álló télikert volt. Ezek a szárnyak meglehetősen rossz állapotban, részben már nem is az eredeti formájukban vannak meg. Az eszterházi udvari élet egyik központja az operaház volt, amely még a 19. században leégett, ma már csak egy falmaradványa maradt meg.

Kulturális tevékenység[szerkesztés]

Baráz Tamás Haydn-szobra a kastélyparkban

A fényűző szórakoztatás mellett az Esterházy-udvar jelentős szerepet töltött be a kor zenei életében. Joseph Haydnnak köszönhetően, aki aktív alkotói korszakát töltötte Miklós herceg szolgálatában, operák, vígoperák, szimfóniák születtek ehelyt. Az előadások leggyakoribb színhelye az emeleti díszterem volt. A falakon nagyméretű francia tükrök, flamand és francia gobelinek, velencei falikarok. A terem sarkaiban az évszakok allegorikus szobrai, a mennyezeten Apolló Napisten freskója és az aranyozott bútorok ejtik ámulatba az idelátogatót. Itt tartják ma is a hangversenyeket.

A kastély kulturális programjainak sorából kiemelkednek a komolyzenei hangversenyek. Az Esterházyak teremtette zenekultúra méltó hagyományőrzéseként évről évre ötven körül jár a díszteremben tartott koncertek száma. Többségükben külföldiek hallgatják, főképpen osztrákok. Készülnek itt hanglemezfelvételek, tartanak itt filmfelvételeket. Fogadások és nemzetközi konferenciák színhelye. A rádió is gyakran közvetít innen koncerteket. A barokk muzsika szerelmeseinek az Eszterházi vigasságok című rendezvénysorozatot kínálják. A Haydn-szeminárium hallgatóit zenetudományi előadásokkal, művészeti bemutatókkal várják.

A kastélypark[szerkesztés]

A park egy része

A kastély körül a hajdani csertölgyes kapcsolódó részein, barokk szokásként franciaparkot alakítottak ki. A francia típusú kertekre jellemző zöld növények díszítik a centrumból sugárirányban szétágazó utakat, a végpontjukban kápolna vagy egy-egy kegyszobor állt. A 19. században a mértani formákból építkező parkot a természethez jobban igazodó angolparkká formálták. Az évtizedek során elvadult parkot az 1800-as évek végén Esterházy Miklósné gróf Cziráky Margit hozatta rendbe. A hercegasszonynak hívott grófnőnek köszönhető a mai kép.

A park Fertőd határában három természeti egységet kapcsol egybe:

  • Az egyiket a süttöri égerszerű erdőben az egykori vadászatok telkén álló mocsárciprusok és a velük ültetett tölgyesek alkotják. A hercegi pár pihenőhelyéül szolgált.
  • A második elem a hercegasszony allé, ezt két kilométer hosszan mocsárciprusok és tölgyesek alkotják.
  • A harmadik rész a sírdomb. A művészien kialakított földhalmon létesített fenyő- és egzótapark veszi körül a parképítő Cziráky Margit (1874-1910) és Esterházy Miklós Pál (1869-1920) kettős sírját.
A kastély főbejárata a belső udvarból nézve
A kastély főbejárata a belső udvarból nézve


A kastély az irodalomban[szerkesztés]

Ábrahám Zsuzsanna és Nagy Márta 2019-ben megjelent A Fertő kincse című könyvében megjelenik Esterházy József, mint a kastély szelleme. A könyv játékos-mesés formában ugyan, de egy lehetséges változatot jelenít meg arról, mi is történhetett a kastély építtetőjével.

Szó esik arról a feltételezett, szűk föld alatti folyosóról is, amelynek létezését a helybéliek a mai napig váltig állítják (s aminek ellenkezőjéről a történészek igyekeznek bizonyságot szerezni).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Fertőd, Esterházy-kastély. [2020. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
  2. Épületek közepén vagy sarkain előugró homlokzatrész

Források[szerkesztés]

  • Bárdos Veronika: Séta az Eszterházyak kastélyában egy kis elmélkedéssel – Életképek-életterek magazin I. évf. július 24. old. ISSN 1589-2530
  • Boda László: A Fertő–Hanság és a Tóköz Szombathely, 2002 ISBN 963-202-961-5
  • dr. Bodor Péter: Kerékpárral a Fertő tó körül Budapest, 1993. ISBN 96385020 4 5
  • dr. Fekete Mátyás: Győr–Moson–Sopron megye kézikönyve (Szekszárd, 1998) ISBN 963-9089-07-9
  • Sallay Marianne: Fertőd–Esterházy kastély (Budapest, 1979) ISBN 963 555866X
  • Magyarország útikönyv, Budapest, 1975 ISBN 963-243-015-8
  • Pintér Attila: Apollón a Nap szekerén, avagy a Napisten palotájának megidézése. Műemlékvédelem L. évf. 4. szám. 2006.

További információk[szerkesztés]