Garabonciás (mitológia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A garabonciás (régi magyar: garabantzás deák),[1] bűbájos, ördöngös mesterséghez értő varázsló, vihartámasztó (ember, diák) a magyar népi vallásban. A középkori népi keresztény hiedelmek és a pogányság szinkretizmusából ötvöződött mitikus alak.[* 1] Gyakran szegényes (vagy kifejezetten rongyos) öltözetű vándorként vagy vándordiákként ábrázolt személy; hosszú fekete köpennyel és leggyakrabban bűvös könyvvel, varázskönyvvel.

Több szomszédos nép, illetve magyarországi nemzetiség (szláv, német és román) hiedelemvilágában is szerepel a garabonciás diákhoz hasonló alak néhol hasonló (szerbhorvát: garabancijaš dijak), másoknál eltérő neveken.

A régibb elem egy germán Odin-Wotannal rokon vonásokat mutató vihardémon (Wilder Jäger), a magyar hiedelemvilágban a táltos.[2]

A kapcsolódó hiedelmek szövevényes kölcsönhatásainak jelei figyelhetők meg.[3] Kialakulásában nyilván közrejátszott a diákokhoz, vándordiákokhoz (vagana, goliard, fahrender Scholast) kapcsolódó népi tapasztalatok, műveltségük (latin nyelv -> deák nyelv, „deákul”), tudásuk, ártalmatlan fortélyaik, csíntevéseik[4] megfigyelése, megtapasztalása és a legendaképzés logikája szerint ezek természetfelettivé nagyítása, ördögivé torzítása. Illetve hasonló régebbi, mitikus személyek, például a táltosok tulajdonságainak, történeteinek egybeolvasztása, ami a magyar garabonciás alakját egyedivé teszi. (Foggal születés, állatalakban viaskodás, fő tápláléka a tej, ...)

Távolabbi párhuzam a középkori délfrancia, északolasz, délnémet területeken működő, időjárással zsaroló szemfényvesztő csalók, tempestarius vagy tempestatum doctorok híre, emléke.

Neve[szerkesztés]

Névváltozatai[szerkesztés]

A garabonciás szó alakváltozatai: garaboncás, garboncsás, görböncses, barboncás, gabroncás, gorgoncás, verboncás, tókás diák stb.

A név eredete[szerkesztés]

A szó eredetét Szarvas Gábor tisztázta.[5] Megfejtése szerint a tőnek tekinthető garabonca („varázslat”) a régi olasz gramanzia („bűbájosság”) szóból ered, amely a negromanzia rövidült alakja és a latin necromantia, illetve görög νεκρομαντια („jóslás halottidézés révén”) szóra vezetendő vissza,[6] vagyis tulajdonképen „halottidéző”, „szellemidéző”, a holtak lelkeinek segítségével bűbájoskodó varázsló. Csak a népi etimológiai félreértés folytán lett belőle a „Schwarzkünstler” illetve a szláv „fekete iskola diákja”.

Megjegyzendő, hogy mindez csupán a szó eredetére vonatkozik, de a garabonciásoknak tulajdonított praktikák között nem szerepel halottidézés vagy jóslás.

Továbbá hogy a legutóbbi időkben néha tévesen a garabonciás diákot a vándordiák szinonimájaként használják nyilván azt feltételezve, hogy a garabonciás jelentése vándor lenne.

Praktikáik és egyéb motívumok[szerkesztés]

  • Varázsló iskola. Az is megkülönbözteti a táltostól, hogy a garabonciás a tudományát iskolában tanulta.
  • Bűvös könyvéből előhívott, elővarázsolt tárgyak, lények (például a sárkánya). Más változatok szerint a könyvből olvasás hatására de víz alól, tóból jön elő.
  • Gyakran illetéktelen személy olvas bele a varázskönyvébe amiből különféle bonyodalmak származnak. Például levitáció, hirtelen távoli helyre kerülés vagy veszélyes állat előkerülése a könyvből.
  • Sárkányon, óriáskígyón lovaglás.
  • Vihar, jégverés támasztása bosszúból, ha nem, vagy csak szűkösen kimért ellátást (leggyakoribb változat szerint tejet) kap vendéglátójától. Ilyenkor az elővarázsolt sárkányra pattan és annak hátán repül el a falu felett. A sárkány farka kelti a hatalmas szélvihart, veri le a háztetőt, aminek következtében a zsugori gazdát éri a legnagyobb kár. Más változat szerint a gazdánál a tej vérré válik, esetleg béka terem benne.
  • Viaskodás egymással állat, például bika alakban. Ennek következtében is leggyakrabban vihar, jégeső támad.
  • A táltosokra emlékeztet az a motívum is, amely szerint varázslatára vándorbotja a holdig nő. Azon mászik fel a felhők közé.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lexicon valachico-latino-hungarico-germanicum - Solomonari szócikk.
  2. A Magyar Katolikus Lexikon némileg félreérthető módon a fekete sámánokkal való hasonlóságot említi, azonban Diószegi szerint a magyar hitvilágban ilyen különbségtételnek nincs nyoma a sámánok azaz táltosok között (ellentétben például a burját pogány hitvilággal).
  3. Érdekes módon a szakirodalom ismeretlen okból nem említi a (férfi) boszorkányokhoz, boszorkánymesterekhez való hasonlóságot.
  4. Carmina burana
  5. Nyelvőr VI, 97., 365. oldal.
  6. Pallas Nagylexikon: Garabonciás diák
  1. Amelyik faluban pl. harangoznak, annak határát nem tudja jégveréssel elpusztítani. (Forrás: Magyar néprajz: Garabonciás)

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]