Dömötör Tekla

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dömötör Tekla
(Dobrovits Aladárné)
Született1914. január 13.[1][2]
Budapest[3]
Elhunyt1987. november 16. (73 évesen)
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaDobrovits Aladár
GyermekeiCsászárné Dobrovits Dorottya
Foglalkozása
  • egyetemi oktató
  • néprajzkutató
  • etnológus
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1931–1936)
SírhelyeFarkasréti temető (60/8-1-538)[4][5]
Sablon • Wikidata • Segítség

Dömötör Tekla, kevésbé közismert, férjezett nevén Dobrovits Aladárné (Budapest, 1914. január 13. – Budapest, 1987. november 16.) magyar néprajzkutató, néprajztudós, a történelem (néprajz) tudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár.

Kutatási területe elsősorban a magyar néphit, népszokások, népköltészet, népi színjátszás, de rendszeresen kitekintett más népek hiedelemvilágára, néprajzára is (Mitológiai ábécé, Germán, kelta regék és mondák, Kergarec pokoljárása – Breton népmesék stb.)

Életpályája[szerkesztés]

Módosabb polgárcsaládba született. Szülei: Dömötör Miklós újságíró és Márton Irén tanítónő voltak. Édesapja 1920-ban meghalt. A Pázmány Péter Tudományegyetemen angol–német szakos tanári diplomával végzett 1936-ban. 1936–1937 között a budapesti Magyar Wolframlámpagyár tisztviselőjeként helyezkedett el, majd az Új Idők Lexikonának készítésében vett részt. 1937-ben szerezte meg bölcsészdoktori fokozatát. Disszertációját a német passiójátékokról írta. Ebben az időszakban elsősorban a középkori irodalom, a színháztörténet, a klasszika filológia továbbá a néprajz érdekelte. Ezt követően 1939-ben egy évet töltött a Sorbonne-on. 1945–1946 között a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) elnökségének munkatársa volt. 1946–1953 között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott tudományos munkatársként. 1953-ban Ortutay Gyula hívta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar (ELTE BTK) Folklore tanszékére oktatónak. Ezzel tudományos pályája választott szakterületén is folytatódhatott. 1958–1966 között párhuzamosan a Színháztudományi Intézet osztályvezetőjeként is dolgozott. 1960-ban szerezte meg az irodalomtudományok (folklór) kandidátusa fokozatot. 1972-ben szerezte meg a MTA doktora címet (a történelem (néprajz) tudományok doktora). 1973–1984 között az ELTE BTK Folklore Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1987-ben hunyt el Budapesten.

A budapesti Farkasréti temetőben nyugszik.

Munkássága[szerkesztés]

Első publikációja az Ethnographia című magyar néprajzi tudományos szaklapban jelent meg 1938-ban. A háború alatt azonban kénytelen volt fordításokból megélni, utána pedig Kerényi Károllyal fenntartott baráti kapcsolata miatt nem dolgozhatott szakterületén.[6] Számos külföldi szakfolyóiratban is jelentek meg cikkei. 1972-ben jelent meg A magyar népszokások című műve, amely angol, német és francia nyelven is megjelent, és méltán tekintik máig is a magyar néprajztudomány egyik alapművének. Műveit a nagyközönség is nagy érdeklődéssel fogadta. Több műve jelent meg nagyobb példányszámban, ezek közül néhány több kiadást is megért. 1987-ben jelent meg önéletírása Táltosok Pest-Budán és környékén címmel.

Családja[szerkesztés]

Férje 1937–től Dobrovits Aladár (1909–1970) művészettörténész, egyiptológus, muzeológus, egyetemi tanár. 1963-ban elváltak. Két lányuk Dobrovits Dorottya művészettörténész (1941–1988) és Dobrovits Katalin (1947. augusztus 11.).

Főbb művei[szerkesztés]

  • A passiójáték – Összehasonlító tanulmány a német irodalom köréből, egyetemi doktori értekezés, (Minerva Könyvtár. 104. Pécs, 1936)
  • Népi eredetű-e az európai vallásos színjáték?, Ethnographia–Népélet, 1938
  • Állatalakoskodások a magyar népszokásokban, Ethnographia–Népélet, 1940
  • Ludus in cunabilis Christi, (Antiquitas Hungarica, 1949)
  • Népies színjátszó hagyományaink és az iskoladráma, (Az ELTE Bölcsészettudományi Karának évkönyve. 1952/53., Budapest, 1953)
  • Adalékok a magyar farsangi játékok történetéhez, (Színháztörténeti Értesítő, 1953)
  • Szerk.: Régi magyar vígjátékok. Szerk. Bóka László. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta (Magyar klasszikusok, Budapest, 1954)
  • A magyar Lázár-dráma nagyszebeni előadásához, Filológiai Közlöny, 1955
  • Irodalom és folklór (Az ELTE évkönyve, 1955, Budapest, 1956)
  • Az aranyláncon függő kastély, Francia, olasz, portugál és spanyol mesék. Vál., szerk., az utószót írta., illusztráció: Heinzelmann Emma, (Népek meséi, Budapest, 1956, 1965, 1977; németül: Budapest, 1967; 3. kiad. 1971)
  • Literature and Folklore. Problems of Research in Old Hungarian Dramatic Art. – Erscheinungeformen des Charivari im ungarischen Sprachgebiet. (Annales Universitatis Budapestinensis. Sectio Philologica, 1957)
  • Principal Problems of the Investigation on the Ethnography of the Industrial Working Class in Hungary, (Acta Ethnographica, 1957)
  • Történeti rétegek a magyar népi színjátszásban, Ethnographia, 1957
  • Árpád-házi Imre herceg és a csodaszarvas mondája, Filológiai Közlöny, 1958
  • Regélő hétfő (Ethnographia, 1958; angolul: „Regelo” Monday. The First Monday after Epiphany, Acta Ethnographica, 1959)
  • A magyar színjátszás és a dráma története, Ardó Máriával, Haraszti Árpádnéval, (Színjátszó akadémia. 12., Budapest, 1959)
  • A szinjátszás funkciója falun, Színháztudományi Intézet, Budapest, 1960
  • Száll az ének – Mítoszok, mondák, legendák a világirodalomból, Vál. Jólesz László, illusztráció: Szecskó Tamás, a bevezető tanulmányt írta (Általános iskolai tanulók könyvtára. 2., Budapest, 1960)
  • Kardos Tibor–Dömötör Tekla: Régi magyar drámai emlékek I–II., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960
  • Drámatörténet és nacionalizmus, Filológiai Közlöny, 1961
  • Ünnepi szokások és népi színjátszás Magyarországon a feudalizmus évszázadaiban, kandidátusi értekezés, Budapest, 1961
  • A misztériumjáték. – Új esztendő, vígságszerző, Világosság, 1962
  • Magyar színháztörténet, Budapest, 1962
  • Honti János: Válogatott tanulmányok, Vál., szerk., Budapest, 1962
  • Drámai műfajok hazánkban a XVI. században, (Theatrum, 1962)
  • Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában, Színháztörténeti Könyvtár. 13., Színháztudományi Intézet, Budapest, 1963
  • Les variantes hongroises des légendes médiévales du cerf. (Littérature hongroises – littérature européenne, Budapest, 1964)
  • Naptári ünnepek – népi színjátszás, Monográfia, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964, 1979, 1983, ISBN 963-05-3347-2
  • A mondakutatók nemzetközi értekezlete Budapesten, Ethnographia, 1964
  • A magyar néphit és népszokások – Kelet és Nyugat között, Ethnographia, 1964
  • Germán, kelta regék és mondák, Vál., szerk., illusztráció: Csillag Vera. (Regék és mondák, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1965, 1976, 1979, 1982, 1996, 1998, 2001, 2003, 2005, 2007, litván nyelven: Vilnius, 1993, 2006)
  • Magyar népköltészet, egyetemi jegyzet, Budapest, 1966. 1969
  • A népi színjátszás Európában. 8 táblával, Színházi tanulmányok, 16., Színháztudományi Intézet, Budapest, 1966
  • A pünkösdi király, Világosság, 1967
  • Népi színjátéktípusok, (Műveltség és hagyomány, Budapest, 1968)
  • Kergarec pokoljárása – Breton népmesék, Vál., szerk., az utószót írta., Ford. Zsámboki Zoltán, illusztráció: Lóránt Lilla, (Népek meséi, Budapest, 1968)
  • A mesemondó szikla – Észak-amerikai, indián, néger, eszkimó, fehér telepes és kanadai francia népmesék, Vál., szerk., az utószót írta, illusztráció: Würtz Ádám, Népek meséi. Budapest, 1969
  • Les traces du théâtre hongrois au moyen age et à l’époque de la renaissance, Revue d’Histoire du Théâtre, 1970
  • Mitológiai ábécé, többekkel, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1970. 1972, 1978, 1985
  • Az álruhás istenség szálláskeresése, Világosság, 1971
  • Magyar népszokások, Fényképezte Korniss Péter. 24 táblával. (Magyar népművészet. 6., Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1972, 1977, ISBN 963-13-0178-8, 3. jav. kiad. 1983, ISBN 9631315967, angolul, németül és franciául is és 2. angol, francia és német kiad. 1977; 3. német kiad. 1989)
  • A népszokások költészete, Monográfia és doktori értekezés is, 8 táblával, Budapest, 1974, 1983
  • Egy hajdúsági vámpírper a XVIII. században, Világosság, 1975
  • Mai népi hiedelmek. Szerk., a bevezető tanulmányt írta, Az ELTE Ókori Történeti Tanszékeinek kiadványai, 10., Budapest, 1975
  • Dobrovits Aladár: Egyiptom és az ókori Kelet világa, I–II. köt., Összegyűjtött tanulmányok, Sajtó alá rend. Gaál Ernővel és Kákosy Lászlóval, Budapest, 1975
  • Honti János, Kismonográfia, (A múlt magyar tudósai), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, ISBN 963-05-0567-3, német átdolgozott kiadás: János Honti. Leben und Werk. Helsinki, 1978
  • Manga János, Ethnographia 1977/4, 574.
  • A tipizálás a népmondában, Ethnographia, 1977
  • Rákóczi Ferenc a magyar népmondákban, (Rákóczi-tanulmányok. A II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszak előadásai. Szerk. Gyenis Vilmos, Sinkovics István, Budapest, 1978)
  • Folklorisztikai tudománytörténet, Szöveggyűjtemény, Szerk. Katona Imrével és Voigt Vilmossal, Budapest, 1978
  • Magyar gonoszjáró napok, Világosság, 1978
  • Kovács Ágnes köszöntése, Ethnographia, 1979
  • Etnológiai széljegyzetek az öregkorhoz, Világosság, 1980
  • Ortutay Gyula nemzetközi tevékenysége, Ethnographia, 1980
  • A ráböjtölés, Artes Populares, 1980
  • Ortutay Gyula: A nép művészete. Vál., szerk. Bodrogi Tiborral. O. Gy. műveivel, a bibliográfiát összeáll. Falvy Zoltánné, Budapest, 1981
  • A magyar nép hiedelemvilága, Monográfia, 40 táblával, Corvina Kiadó, Budapest, 1981, 1982, ISBN 963-13-1438-3, németül és angolul: Budapest, 1982
  • Szerelem, szerelem, halálos gyötrelem, Világosság, 1982
  • Luby Margit: Bábalelte babona. Szerk., az előszót írta, a jegyzeteket összeállítottaː Mohay Tamás, Budapest, 1983
  • Szájhagyomány és írásbeliség a középkori epikában Magyarországon, (Eszmetörténeti tanulmányok a középkorról, Szerk. Székely György, V. Kovács Sándor, Budapest, 1984)
  • Róheim Géza újrafelfedezése, Világosság, 1985
  • A halhatatlanságra vágyó királyfi Honti Jánosról, Élet és Irodalom, 1986. 4.
  • A magyarországi ördög-ikonográfia problémái, Ethnographia, 1986; Folklór, folklorisztika és etnológia, Budapest, 1986
  • Régi és mai magyar népszokások, 8 táblával, (Néprajz mindenkinek, 3., Budapest, 1986)
  • A lidérc szerető – Vágy és csalóka Erósz a magyar néphitben, (Erósz a folklórban. Erotikus jelképek a néphagyományban, Szerk. Hoppál Mihály és Szepes Erika, Budapest, 1987)
  • Eredetmondák – hitvilág a gyimesi csángóknál, Könyv-Világ 1987/5.
  • Előszavával: Salamon Anikó: Gyimesi csángó mondák és ráolvasások, Sajtó alá rend. Mohay Tamás, a bevezető tanulmányt írta, illusztráció: Nagy András. Budapest, 1987
  • Táltosok Pest-Budán és környékén, Visszaemlékezés, Budapest, 1987
  • Lengyel Dénes, Ethnographia 1988/3-4
  • Hungarian Folk Customs, (3. jav. kiad. New York–Budapest, 1988)
  • A női munkatilalomhoz fűződő etiológiai mondák, Létünk, 1988
  • A magyar néphitkutatás története és főbb kérdései, (Népszokás – néphit – népi vallásosság, Szerk. Hoppál Mihály, Budapest, 1990)
  • (Főszerkestésében): Magyar néprajz VII. – Népszokás, néphit, népi vallásosság, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, (egyik szerzőként és a szerkesztőbizottság tagjaként is)

Az interneten (OSZK) megtekinthető munkái[szerkesztés]

Díjak, kitüntetések[szerkesztés]

Egyéb elismerések[szerkesztés]

  • 1960-tól – Az International Society for Folk Narrative Research tagja
  • 1962-től – A Fédération Internationale pour le Recherche Théâtrale tagja
  • 1963-tól – A Société Internationale d’Ethnologie et de Folklore tagja és bulletinjének szerkesztője
  • 1980 – Bergeni Egyetem, Norvégia, díszdoktori cím

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Folklór, életrend, tudománytörténet. Tanulmányok Dömötör Tekla 70. születésnapjára; szerk. Balázs Géza, Hála József; MTA Néprajzi Kutató Csoport, Bp., 1984

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03014/03518.htm, Dömötör Tekla, 2017. október 9.
  2. ↑ Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 1.)
  3. ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  4. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  5. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  6. ↑ A Kerényi elleni támadások inkább a későbbiek során erősödtek fel, nem közvetlenül a háború után
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dömötör_Tekla&oldid=26760244”