Gandalf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gandalf (Olórin)
Fehér Gandalf Peter Jackson A Gyűrűk Ura-trilógiájában (Ian McKellen)
Fehér Gandalf Peter Jackson A Gyűrűk Ura-trilógiájában (Ian McKellen)
Életrajzi adatok
Egyéb nevek Mithrandir, Tharkûn, Incánus, Láthspell (Vészhírnök), Szürke/Fehér Gandalf, Szürke/Fehér Mágus, Zsufazekés Gandalf, Szürke Zarándok, Fehér Lovas
Nép ainuk
Kultúra maiák; mágusok
Született az idők kezdetén
Meghalt halhatatlan
Könyv(ek) A szilmarilok
A hobbit
A Gyűrűk Ura (A Gyűrű Szövetsége, A két torony, A király visszatér)
Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről
Megformálója Ian McKellen
Magyar hang Bács Ferenc

Gandalf (valódi nevén: Olórin) karakter J. R. R. Tolkien angol író és filológus kitalált Középfölde-mitológiájában. A Hobbit és a Gyűrűk Ura egyik kulcsszereplője, a világirodalom és a filmtörténet egyik legismertebb karaktere, akit a filmvásznon Sir Ian McKellen brit színész formált meg.

A tolkieni mitológiában elfoglalt helye szerint maia, egyfajta angyali lény, nagy hatalmú, bölcs és halhatatlan. Valinorban egész Arda királya, Manwe szolgálatában állt, majd négy másik maiával a harmadkor 1000. éve körül az istarok, más néven mágusok rendjének tagjaként érkezett Középföldére, hogy segítse annak népeit a Sauron elleni harcban. Az öt mágus közül egyedül ő teljesítette kötelességét és egész, több mint kétezer évig tartó középföldi életét a valáktól kapott feladatának szentelte. Ő volt a tulajdonosa Naryának, a Három Gyűrű egyikének, melyet eredeti tulajdonosa, Círdan adott neki Középföldére érkezésekor. Tagja volt a Fehér Tanácsnak, amely évszázadokon át döntött egész Középfölde sorsát befolyásoló kérdésekben, vezetője volt az Egy Gyűrű elpusztítására alakult Gyűrű Szövetségének, fehér mágusként való visszatérése után az istarok rendjének, valamint a Gyűrűháború végén a Morannonhoz vonuló Nyugat Seregének is. Végül a Gyűrűk Ura történései után, munkája végeztével a negyedkor kezdetén a többi gyűrűhordozó társaságában visszahajózott Valinorba, a valák országába.

A regényekben[szerkesztés]

A Gyűrűk Ura előtt[szerkesztés]

Gandalf a mágusoknak (más néven: istarok), vagyis annak az öt maiának egyike, akiket Valinor urai a harmadkor közepén Középföldére küldtek, hogy segítsék az ott élő népeket a második Sötét Úr, a Gyűrűk Ura, Sauron elleni küzdelmükben. A többi mágushoz hasonlóan nem öregedett, feltételezik, hogy eleve öregemberekként érkeztek. Főképp tanácsaikkal, bölcsességükkel segítették a halandókat és a tündéket, mágikus hatalmukat viszonylag ritkán használták.

Amikor a (harmadkor ezredik éve körül) Középföldére érkezett, Círdantól, Mithlond (Szürkerév) tünde urától megkapta a Naryát, vagy más néven a Tűz Gyűrűjét, az Eregionban kovácsolt Három Gyűrű egyikét. Érkezése után kétezer éven keresztül munkálkodott, számos szövetségest felsorakoztatott maga mellett, akik segítségére siettek a Szauron elleni végső harcban.

A harmadkor 2063. évében a Fehér Tanács (a szövetségesek tanácsa) kérésére Dol Guldurba, (Szauron erődjébe) ment kémkedni, ám akkor még nem tudta kideríteni, ki uralja azt. 2850-ben ismét bejutott és rájött, hogy ura maga Szauron. Az ott raboskodó törp úrtól, Thráintól, aki maga is a Hét Gyűrű egyikének birtokosa volt, megszerezte Erebor, a Magányos Hegy kulcsát, és sikerült megszöknie onnan. Később Gandalf sugalmazta Thráin fiának és egyben utódának, Tölgypajzsos Thorinnak, hogy foglalja vissza Erebort, és a Társaságba vegye be Zsákos Bilbót a Megyéből, talán azért, hogy a későbbiekben, a Megyében élő félszerzetekre is számíthasson. Ekkor még nem tudhatta, hogy a döntésének sokkal fontosabb következményei lesznek, a kaland során ugyanis Bilbó szert tett az Egy Gyűrűre. Gandalf gyanította, hogy valóban az Egyről, de legalábbis egy Nagy Gyűrűről van szó, ezért a Kószákkal állandóan figyeltette a Megyét.

A Gyűrűk Ura eseményei[szerkesztés]

3001-ben rávette a hobbit-földről, a Megyéből elvándorolni készülő Bilbót, hogy ajándékozza a Gyűrűt unokaöccsének, Zsákos Frodónak, maga pedig a Szauron elleni szövetség, a Fehér Tanács fejéhez, a mágus Fehér Szarumánhoz fordult, aki a rendjük feje is volt egyben. Szarumán azonban már régóta tervezte, hogy valamiképp megszerzi az Egy Gyűrűt. Mikor Gandalf megtudta szándékát, és megtagadta tőle a segítséget, Szarumán bebörtönözte Orthancban, ahonnan azonban sikerült megszöknie.

A Gyűrűt közben Frodó az eriadori kósza, Aragorn segítségével iszonyú veszedelmek közepette Elrond otthonába, Völgyzugolyba vitte, ahol az összegyűlt szabad népek képviselői Gandalf szándékainak megfelelően elhatározták, hogy a Gyűrűt Mordorba, az ellenség földjére viszik, és ott a Végzet-katlanban (az egyedüli lehetséges helyen) megsemmisítik. Ezt követően megalakult egy kilenctagú expedíció, a Gyűrű Szövetsége, melynek ezt végre kellett hajtania, és amelynek Gandalf lett a vezetője. Azonban Móriában Gandalf megküzdött egy balroggal, mivel az útját állta a Szövetségnek. Mindketten lezuhantak a bánya mélyébe majd a hegyekbe, ahol Gandalf végül legyőzte a balrogot, ám a Szövetségtől elszakadt, és végül teste is elpusztult.

A Valák visszaküldték, hogy feladatát végrehajtsa, ám ekkor már nem földi testében. Ő lett az ellenállás vezetője is (Fehér Gandalf). A Gyűrűháború során megszabadította Rohan királyát, Théodent Szarumán befolyásától, sőt kizárta Szarumánt a mágusok közül. Harcolt a Kürtvári csatában, később Gondor ostromában is. Minas Tirith kapujában összemérte erejét a Boszorkányúrral. Miután a Háború véget ért, Gandalf a Gyűrűhordozók utolsó csapatával visszatért Valinorba.

Nevei[szerkesztés]

A Gandalf név eredete[szerkesztés]

A Gandalf név nem Tolkientől származik, norvég tulajdonnév. A legendás Gandálf Álfgeirsson az egyik kis norvég királyság, Vigulmark uralkodója volt a 9. században, a verses Eddában Gandalf egy törpe mellékszereplő neve.[1]

Egyéb nevek[szerkesztés]

Eredeti (maia) neve Olórin. A Gandalf nevet a középföldei emberek adták neki, először mint Szürke Gandalf ismerték, majd a Gyűrűháborúban a szövetség vezetőjeként Fehér Gandalf néven. A tündék között és Gondorban Mithrandirként (Szürke Zarándok) ismerték. A törpöknél a neve Tharkun, keleten Incanus. A rohani Gríma a Két Toronyban Láthspellnek (az eredeti műben jelentése: rossz hír, a magyar fordításban ebből vészhírnök lett) nevezi.

Feldolgozásokban[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ld: Völuspa Archiválva 2009. szeptember 17-i dátummal a Wayback Machine-ben, 12. vsz. Ugyanott több más Tolkien-féle név is megtalálható

Források[szerkesztés]