Gandalf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gandalf (Olórin)
Fehér Gandalf Peter Jackson A Gyűrűk Ura-filmsorozatában (Ian McKellen)
Fehér Gandalf Peter Jackson A Gyűrűk Ura-filmsorozatában (Ian McKellen)
Életrajzi adatok
Egyéb nevek Mithrandir, Tharkûn, Incánus, Láthspell (Vészhírnök), Szürke/Fehér Gandalf, Szürke/Fehér Mágus, Zsufazekés Gandalf, Szürke Zarándok, Fehér Lovas
Nép ainuk
Kultúra maiák; mágusok
Született az idők kezdetén
Meghalt halhatatlan
Könyv(ek) A szilmarilok
A hobbit
A Gyűrűk Ura (A Gyűrű Szövetsége, A két torony, A király visszatér)
Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről
Megformálója Ian McKellen
Magyar hang Bács Ferenc

Gandalf (valódi nevén: Olórin) karakter J. R. R. Tolkien angol író és filológus kitalált Középfölde-mitológiájában. A Hobbit és a Gyűrűk Ura egyik kulcsszereplője, a világirodalom és a filmtörténet egyik legismertebb karaktere, akit a filmvásznon Sir Ian McKellen brit színész formált meg.

A tolkieni mitológiában elfoglalt helye szerint maia, egyfajta angyali lény, nagy hatalmú, bölcs és halhatatlan. Valinorban egész Arda királya, Manwe szolgálatában állt, majd négy másik maiával a harmadkor 1000. éve körül az istarok, más néven mágusok rendjének tagjaként érkezett Középföldére, hogy segítse annak népeit a Sauron elleni harcban. Az öt mágus közül egyedül ő teljesítette kötelességét és egész, több mint kétezer évig tartó középföldi életét a valáktól kapott feladatának szentelte. Ő volt a tulajdonosa Naryának, a Három Gyűrű egyikének, melyet eredeti tulajdonosa, Círdan adott neki Középföldére érkezésekor. Tagja volt a Fehér Tanácsnak, amely évszázadokon át döntött egész Középfölde sorsát befolyásoló kérdésekben, vezetője volt az Egy Gyűrű elpusztítására alakult Gyűrű Szövetségének, fehér mágusként való visszatérése után az istarok rendjének, valamint a Gyűrűháború végén a Morannonhoz vonuló Nyugat Seregének is. Végül a Gyűrűk Ura történései után, munkája végeztével a negyedkor kezdetén a többi gyűrűhordozó társaságában visszahajózott Valinorba, a valák országába.

A regényekben[szerkesztés]

A Gyűrűk Ura előtt[szerkesztés]

Valinorban neve Olórin volt, "A szilmarilok" Valaquenta című fejezetében úgy kerül bemutatásra, mint egy maia, Manwë környezetéből, akit a maiák legbölcsebbjének tartanak. Két másik vala is közel állt hozzá: Irmo, akinek kertjeiben élt, és Nienna, a könyörületesség patrónusa. A harmadkorban Manwë javaslatára a mágusoknak (más néven: istarok), vagyis annak az öt maiának egyike lett, akiket Valinor urai a kor közepén Középföldére küldtek, hogy segítsék az ott élő népeket a második Sötét Úr, a Gyűrűk Ura, Sauron elleni küzdelmükben. Olórin eleinte nem akarta vállalni a feladatot, mert félt Saurontól, de Manwë szerint annál inkább mennie kellett. A többi mágushoz hasonlóan mivel egy angyalszerű lény volt eredetileg, így ember képében érkezett, méghozzá öregemberként, hogy osztozzon az emberek nehézségeiben és fájdalmában. Főképp tanácsaikkal, bölcsességükkel segítették a halandókat és a tündéket, mágikus hatalmukat viszonylag ritkán használták, és öregemberekként kevésbé tűntek félelmetesnek, amit a valák szintén nem akartak.

Amikor a (harmadkor ezredik éve körül) Középföldére érkezett, Círdantól, Mithlond (Szürkerév) tünde urától megkapta a Naryát, vagy más néven a Tűz Gyűrűjét, az Eregionban kovácsolt Három Gyűrű egyikét. Saruman ezt később megtudta, és irigyelni kezdte emiatt. Gandalf a gyűrű birtoklását alaposan elrejtette mindenki elől, és nem is volt nyilvánvaló, hogy nála van, egész addig, míg Szürkerévben hajóra nem szállt a többi gyűrűhordozóval. Érkezése után kétezer éven keresztül munkálkodott, számos szövetségest felsorakoztatott maga mellett, akik segítségére siettek a Sauron elleni végső harcban.

A harmadkor 2063. évében Dol Guldurba, (Sauron erődjébe) ment kémkedni, ám akkor még nem tudta kideríteni, ki uralja azt. Mikor 2460-ban a Homály ismét visszatért Dol Guldurba, a fenyegetésre válaszul létrejött a Fehér Tanács. Galadriel azt szerette volna, ha Gandalf lesz a Tanács feje, de ő visszautasította ezt, helyette választották meg Sarumant, aki a legtöbbet tudta Sauron másodkori tevékenységéről. 2850-ben ismét Dol Guldurba ment és rájött, hogy annak ura maga Sauron. Az ott raboskodó törp úrtól, Thráintól, aki maga is a Hét Gyűrű egyikének birtokosa volt, megszerezte Erebor, a Magányos Hegy kulcsát, és sikerült megszöknie onnan. Szorgalmazta Sauron kiűzését, de Saruman leszavazta, mondván, Sauron most mindenütt az Egy Gyűrűt keresi, mert csak annak birtoklásával lehetne hatalma teljes, de azt sosem fogja megtalálni, mert az Anduin folyóba veszett. Az ügy ugyan ennyiben maradt, de Saruman a saját kémeivel elkezdte kerestetni az Egy Gyűrűt. Később Gandalf egy véletlen találkozás alkalmával sugalmazta Thráin fiának és egyben utódának, Tölgypajzsos Thorinnak, hogy foglalja vissza Erebort, és a Társaságba vegye be Zsákos Bilbót a Megyéből, talán azért, hogy a későbbiekben, a Megyében élő félszerzetekre is számíthasson. A küldetés támogatása azért is volt fontos számára, mert tudta, hogy egy Völgyzugoly elleni támadás során Sauron félelmetes harcosként vethetné be Smaugot, a sárkányt.

Bilbóra azért esett a választása, mert jóbarátja volt az öreg Tuk, Bilbó egyik őse, és úgy érezte, benne is megvan az a szellem, ami kellhet egy ilyen küldetéshez. Küldetésük során nála volt a térkép és a kulcs, útközben Trollháza lankáin pedig egy trollokkal való összecsapást követően tett szert Glamdringra, a híres tündekardra, melyet Gondolinban kovácsoltak. Gandalf alkalmanként magára hagyja a törpök társaságát, a Bakacsinerdő után pedig el is válik tőlük, mondván, fontos teendői vannak. Csak később bukkan fel újra, amikor öregembernek álcázza magát Erebor falainál, ahol a törpök, az emberek és a tündék készülnek összecsapni a törpváros mérhetetlen kincseiért. Ezután részt vesz a wargok és az orkok megérkezése után az Öt Sereg Csatájában, majd hazaviszi Bilbót a Megyébe. Ekkor fedi fel, hogy míg távol volt, sikeresen meggyőzte a Tanácsot, hogy Sauronnal kezdeni kell valamit mégis, és egyesített erejükkel kiverték onnan a szellemét, amely immár Mordorba húzódott vissza.

A Gyűrűk Ura eseményei[szerkesztés]

Bilbó kalandja után keresztül-kasul átutazta Középföldét, hogy Sauron visszatéréséről informálódjon, és még inkább hogy megtudjon egyet s mást az egy Gyűrűről, miután rendkívül gyanússá vált neki Bilbó, aki a kalandok során szert tett egy gyűrűre, de elég fura mesével állt elő ezzel kapcsolatban. Ekkortájt barátkozott össze Aragornnal, állított kószákból őrséget a Megye határára és kezdett el gyanakodni Sarumanra. Amennyi időt csak tudott, a Megyében töltött, és eközben összebarátkozott Frodóval, Bilbó unokaöccsével.

3001-ben rávette a hobbit-földről, a Megyéből elvándorolni készülő Bilbót, hogy ajándékozza a Gyűrűt Zsákos Frodónak, maga pedig a Sauron elleni szövetség, a Fehér Tanács fejéhez, a mágus Fehér Sarumanhoz fordult, aki a rendjük feje is volt egyben. Saruman azonban már régóta tervezte, hogy valamiképp megszerzi az Egy Gyűrűt. Mikor Gandalf megtudta szándékát, és megtagadta tőle a segítséget, Saruman bebörtönözte Orthancban, ahonnan azonban sikerült megszöknie.

A Gyűrűt közben Frodó az eriadori kósza, Aragorn segítségével iszonyú veszedelmek közepette Elrond otthonába, Völgyzugolyba vitte, ahol az összegyűlt szabad népek képviselői Gandalf szándékainak megfelelően elhatározták, hogy a Gyűrűt Mordorba, az ellenség földjére viszik, és ott a Végzet-katlanban (az egyedüli lehetséges helyen) megsemmisítik. Ezt követően megalakult egy kilenctagú expedíció, a Gyűrű Szövetsége, melynek ezt végre kellett hajtania, és amelynek Gandalf lett a vezetője. Azonban Moriában Gandalf megküzdött egy balroggal, mivel az útját állta a Szövetségnek. Mindketten lezuhantak a bánya mélyébe majd a hegyekbe, ahol Gandalf végül legyőzte a balrogot, ám a Szövetségtől elszakadt, és végül teste is elpusztult.

A Valák visszaküldték, hogy feladatát végrehajtsa. Ő lett az ellenállás vezetője is (Fehér Gandalf). A Gyűrűháború során megszabadította Rohan királyát, Théodent Saruman befolyásától, sőt kizárta Sarumant a mágusok közül. Harcolt a Kürtvári csatában, később Gondor ostromában is. Minas Tirith kapujában összemérte erejét a Boszorkányúrral. Miután a Háború véget ért, Gandalf a Gyűrűhordozók utolsó csapatával visszatért Valinorba.

Nevei[szerkesztés]

A Gandalf név eredete[szerkesztés]

A "G" betűt jelképező certh rúna, amely Gandalf jeleként szerepel a művekben.

A Gandalf név nem Tolkientől származik, norvég tulajdonnév. A legendás Gandálf Álfgeirsson az egyik kis norvég királyság, Vigulmark uralkodója volt a 9. században, a verses Eddában Gandalf egy törpe mellékszereplő neve.

Egyéb nevek[szerkesztés]

Gandalfnak számos neve van, amint az "A két torony IV. könyv V. fejezetében Faramir is felidézi: "Sok országban sok nevem van. A tündék közt Mithrandir vagyok, a törpök közt Tharkûn; Nyugaton, rég elfeledett fiatalkoromban Olórin voltam; délen Incánusnak hívnak, északon Gandalfnak; keletre pedig nem járok." A hobbit egy korai vázlatában a Bladorthin névre hallgat. A Mithrandir név jelentése "Szürke Zarándok", a Tharkûn "Botos Ember"-t jelent a törpök nyelvén. Az Olórin nemestünde-név, jelentése az álmokkal illetve a tisztánlátással van kapcsolatban.[1] A Gandalf név "bottal járó tündét" jelent, hasonlóan mint az ónorvég nyelvben. Az Incánus név Tolkien jegyzetei alapján jelenthet "idegent", de lehet egy haradi szó quenya torzítása is, mely szerint a jelentése "Észak kémje".

Középföldén a mágusokat köpönyegük színe különbözteti meg egymástól. Gandalf köpönyege kezdetben szürke színű volt, ezért nevezték őt Szürke Gandalfnak, Zsufazekés (szürkeköpönyeges) Gandalfnak, illetve ezért lett a tündék között is Szürke Zarándok. A gyűrűk ura történései közben Gandalfot a mágusok rendjének fejévé teszik a valák, melyhez új köpeny is dukál, így ő lesz Fehér Gandalf,. Egy új nevet is kap, ez a Fehér Lovas. Mindazonáltal a tündék továbbra is Mithrandir néven hívják, illetve a gonosz erők és a negatív karakterek is gyakran gúnyneveket akasztanak rá: láthspell-nek (Vészmadár) nevezik, illetve Szürke Bolondnak titulálják.

Karaktere[szerkesztés]

Az istarokról szóló tanulmányában Tolkien részletesen szólt Gandalfról is, mely a "Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről" című gyűjteményben jelent meg. Eszerint ő érkezett utolsónak Középföldére a rendje tagjai közül, "a legcsekélyebbnek látszott mind közül, alacsonyabbnak és öregebbnek tűnt a többinél, haja és köpönyege szürke volt, ő maga pedig botra támaszkodva járt." Mégis, Círdan a tünde hajóács úgy találta, hogy ő a leginkább nemes lelkű és bölcs, ezért neki adta a Naryát, a Tűz Gyűrűjét. Tolkien a tanulmányában később is összefüggésbe hozza Gandalfot a tűzzel:

„Közvetlen és melegszívű volt (ehhez a Narya gyűrű ereje is hozzájárult), mert ő volt Sauron Ellensége; szembeszállt a mindent fölfaló és elpusztító lánggal, feltűnt mindenhol, ahol szükség volt rá, és alig pislákolt a remény; ám jókedvét, haragját vagy örömét örökké elrejtette a hamuszürke köntös, amely mögött csak azok látták meg a ragyogást, akik jól ismerték őt. Vidám és kedves volt a fiatalokkal és nyíltszívűekkel, de fürge és éles volt a nyelve, ha ostobával akadt dolga. Mégsem lett önhitt, mégsem kereste a hatalmat vagy a dicsőséget, ezért közel s távol tisztelte és szerette mindenki, aki maga sem volt dölyfös. Soha nem fáradt el: leggyakrabban gyalogszerrel, botjára támaszkodva járt; ezért kapta északon az emberek között a Gandalf nevet, amely annyit jelent: „a Bottal Járó Tünde". Ugyanis azt hitték róla (mint már említettük, tévesen), hogy tünde, mivel gyakran látták köztük csodákat tenni. Leginkább a tűz szépségét szerette; s a tűzzel művelt mutatványokkal is jókedvet és örömöt akart kelteni, nem pedig félelmet, nehogy tanácsait is félelemmel fogadják. [...] Azt is mesélik, hogy küldetése végén egyszer alulmaradt; megölték, de ő visszatért a halálból, s akkor egy rövid ideig fehéret viselt, mely ragyogóan fénylett (bár ő a körülményekre való tekintettel elrejtette).”

Feldolgozásokban[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. J.R.R. Tolkien. Az istarok, Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről 

Források[szerkesztés]