Bombadil Toma
| Bombadil Toma | |
| Egyéb nevek | Iarwain Ben-adar (tünde-név), Forn (törp-név), Orald (az északi emberek által adott név) |
| Cím | a Legidősebb, Mester |
| Kultúra | elszigetelten él |
| Birodalom | Eriador |
| Könyv(ek) | A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége; Bombadil Toma kalandjai |
Bombadil Toma (eredeti nyelven: Tom Bombadil) J. R. R. Tolkien Arda-mitológiájának egyik legérdekesebb és egyik legtöbbet vitatott szereplője.
A regényben[szerkesztés]
Nem tudni, melyik létformához tartozik, a legvalószínűbb, hogy maia, tehát egyfajta istenség, ám erre Tolkien soha nem adott egyértelmű választ. Ez teret enged a legváltozatosabb, legelvontabb elképzeléseknek is. Egyesek szerint Bombadil Toma maga a megtestesült Természet; a Természet testbe zárt alakja. Hatalma és tudása igazolja ezt a feltevést. Ám ő maga mondja magáról, hogy előbb volt Ardán, mint annak bármelyik lakója. Ez cáfolhatja, de egyben alá is támaszthatja maia, sőt akár vala származását.
Egy biztos: az Öregerdőn belül abszolút hatalma volt, még az Egy Gyűrű sem gyakorolt rá hatást. Az Erdőből nem lépett ki – kivéve, amikor a Sírbuckákra látogatott. Embernek látszott, alacsony volt, az arca pirospozsgás. Ütött-kopott, cilinderforma kalapot hordott, amibe kék tollat tűzött, csizmája sárga volt. Vidám, jószívű öregember képében jelent meg.
Toma egy kis házikóban élt az Öregerdőben a Sírbuckák és a Borbuggyan folyó között. Ő ezt a területet – amit a Nagy Keleti Út határolt északról – saját országának nevezte, ámbár a lények a területen belül mind magukhoz tartoztak, a maguk urai voltak, nem pedig Toma alattvalói.
Aranymag, a Folyóasszony lánya volt Toma felesége. Minden évben a nyár végén Toma végigmegy a folyóparton vízililiomokat keresni, hogy Aranymagnak adhassa. 3018 szeptemberében találkozott Zsákos Frodóékkal. Frodó barátai, Borbak Trufiádok és Tuk Peregrin Fűzfa-apó fogságába estek. Toma énekelt Fűzfa-apónak, hogy engedje el őket, majd meghívta őket az otthonába.
A hobbitok két éjszakát töltöttek Toma házában. Toma sok történetet mesélt nekik az erdőről, a királyságokról és bukásukról. Frodó úgy érezte, hogy beszél a "terhéről", majd Toma megkérte Frodót, hogy mutassa meg az Egy Gyűrűt. Toma felhúzta az ujjára a Gyűrűt, de nem vált láthatatlanná, s mikor Frodó húzta fel a gyűrűt, Toma látta őt. Úgy tűnt, hogy Tomára nem gyakorolt hatást az Egy Gyűrű csábítása, így könnyed mosollyal adta vissza Frodónak.[1]
| „ | Hé! Mit csinálsz te, Frodó?! Hová akarsz menni? Nem olyan vak az öreg Bombadil, mint képzeled. Vedd le azt az aranygyűrűt! Szebb a kezed, ha nincsen rajta. | ” |
| – Toma Frodóhoz, mikor az felhúzza a házában az Egy Gyűrűt | ||
Amikor a hobbitok szeptember 28-án elhagyták a házát, azt tanácsolta nekik, hogy folytassák utukat a Sírbuckák felé. A hobbitok hamarosan eltévedtek a sűrű ködben és egy buckamanó elfogta őket. Frodó elénekelte azt a dalt, amit Toma tanított neki, aki ekkor megjelent és elkergette a buckamanót, majd szétszórta annak kincseit a füvön, hogy így megtörje a varázsát, és soha többé ne tudjon visszatérni oda. Toma Aranymagnak a buckamanó kincsei közül egy melltűt ajándékozott. Ezután elkísérte a hobbitokat a Nagy Útig a póniján, de tovább már nem ment velük.
Elrond tanácsán azt az ötletet, hogy az Egy Gyűrűt Bombadil Tománál hagyják megőrzésre, hamar elvetették. Gandalf azt mondta, habár a Gyűrűnek nincs uralma Toma felett, úgy Tomának sincs uralma a Gyűrű felett: nem tudná megváltoztatni a Gyűrűt, vagy megtörni a hatását mások felett. Bombadil Toma vélhetően elfogadná a gyűrűt, ha megkérnék rá, de nem tudná felfogni a feladat fontosságát, hogy biztonságban őrizze, s nem tudná állni Sauron támadását a kicsiny földjén.
A Gyűrűháború után Gandalf elment Bombadil Tomához és "egy hosszút beszélgettek".
Nevének eredete[szerkesztés]
A Tolkien háztartáson belül volt egy ilyen nevű fabábu, amivel szívesen játszottak a gyerekek.[2]
Tolkien később írt egy verset aminek a „The Adventures of Tom Bombadil”, vagyis „Bombadil Toma kalandjai” címet adta. Ennek első publikálása 1934-ben történt az Oxford Magazine hasábjain, még azelőtt, hogy megkezdte volna a Gyűrűk Urának megírását. A versben és a könyvben élő szereplő között van pár eltérés, mint például páva- helyett hattyútoll a kalapjában – mivel Középföldén nem élnek pávák.[3]
Egy levélben, amit a trilógia eredeti korrektorának írt 1954-ben Tolkien ejt pár szót a figura szükségességéről. Így írja: „még egy mitikus történetben is szükségesek a rejtélyek…”[4]
A magyar fordítás[szerkesztés]
A Gyűrűk Ura első tizenegy fejezetét Réz Ádám fordította. "Így tőle származik az ötlet, hogy Tom Bombadil nevét a kissé régies-rusztikus Toma[5] alakkal adjuk vissza; ez sokkal jobban illik Középfölde időtlen-mitikus világához, mint a nagyon is konkrét "vadnyugatias" asszociációkat keltő Tom."[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Gyűrűk Ura, 1. könyv, 7. fejezet: Bombadil Toma házában
- ↑ Gene Hargrove „Who is Tom Bombadil?” című esszéje. Az interneten hozzáférhető formája (volt 2009-ben) a http://www.cas.unt.edu/~hargrove/bombadil.html weboldalon. Nyomtatásban megjelent 1986 augusztusában a Mythlore című újságban lásd: http://www.mythsoc.org/
- ↑ Tolkien, Levelek, pp. 318-19
- ↑ Levelek #144
- ↑ A Tamás szerb, bolgár, grúz és asszír megfelelője. Továbbá a τομα (toma) szó jelentése az ógörög nyelv dór dialektusában: metszet, szelet, levágott rész, gerenda vége, fatörzs; lemetszés, levágás, seb; különbség. (Soltész Ferenc és Szinyei Endre: Görög-magyar szótár, Sárospatak, 1875., 663. oldal) Hogy ezek közül Réz Ádámot melyik ihlette meg, nem tudni.
- ↑ Uhrman Iván: Néhány észrevétel Bombadil Tomáról Archiválva 2011. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
