Mágusok (Középfölde)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mágusok vagy más néven istarok képzeletbeli szereplők J. R. R. Tolkien regényeiben. A maiák közé tartoztak, azért küldték őket messze nyugatról, hogy segítsenek az embereknek és tündéknek megdönteni Sauron, a Sötét Úr hatalmát.

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a valák az Izzó Harag Háborúja után úgy döntöttek, hogy nem avatkoznak be a Világ folyásába többet, azonban mégis úgy látták, hogy Sauron egyre terjedő hatalmát meg kell állítaniuk. Ezért Manwe egy tanácsot hívott össze, ahol arról határoztak, hogy az ainuk közül követeket küldenek Középföldére. Első felszólításra összesen két maia jelentkezett: Curumo (Saruman) és Alatar. Később a valák kifejezett kívánságára a küldetésre még három maiát választottak ki: Pallandót, Aiwendilt (Radagast) és Olórint (Gandalf). Hajóval érkeztek hk. 1000 körül, mikor a nagy Zölderdő homályba borult, és Bakacsinerdő lett belőle.

Jellemzésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középföldére emberi formában küldték őket. Ez nem csak azt jelenti, hogy emberi testük lévén meg kellett ismerniük az éhséget és a szomjúságot, de azt is, hogy csak halványan emlékeztek egykori önmagukra.[1] Bár nagyon lassan öregedtek, már eleve öregemberek képében érkeztek. Bár életük végtelenül hosszú, s szellemi lényként halhatatlanok, földi testük elpusztítható. (Mikor Gandalf a balroggal vívott csata után meghal, maga Ilúvatar kell hogy visszaküldje őt, hogy befejezhesse küldetését.[2])

A Rend[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az öt mágus egy többé-kevésbé hierarchikus rendet alkot, ez az Istarok Rendje (Heren Istarion). Minden mágusnak megvan a maga sajátos hatalma és ereje, melyet egy-egy szín jelképez. A Rend fejének színe fehér.

Az istaroknak be kellett tartaniuk a következő szabályokat: Nem harcolhattak fegyverrel fegyver ellen, nem lehettek hasonlók Sauronhoz, tehát nem volt szabad erőszakot alkalmazva és félelmet keltve uralkodjanak a tündék vagy az emberek fölött. Nem fedhették fel valódi kilétüket, így hát ember formájában kellett élniük Középföldén.[3]

Szín Név Megjegyzés
Fehér, majd Sokszínű Saruman (eredetileg Curomo) Ő volt valaha a legbölcsebb közülük. Azonban hamar kiderült, hogy az Egy Gyűrűre áhítozik, és a hatalmat akarja (habár a palantír miatt Sauron hatalmát segítette, nem a magáét). Miután többszörösen legyőzték, Gandalf kizárja a Rendből.
Szürke, majd Fehér Gandalf (eredetileg Olórin[4]) Ő tartotta fenn a legszorosabb kapcsolatot a tündékkel és emberekkel, ő lett a Gyűrű Szövetségének vezetője. Ténylegesen harcolt a Gyűrűháborúban Sauron ellen.
Barna Radagast (eredetileg Aiwendil) Ő a harc helyett inkább a természettel, a madarakkal és füvekkel foglalkozott, és így nem is volt nagy szerepe a Gyűrűháborúban (azon kívül, hogy akaratán kívül ő okozta Gandalf bebörtönzését Orthancba, és a kiszabadulását is onnan).
Kék Alatar Róluk csak Tolkien jegyzeteiben marad fenn némi töredékes információ. A Befejezetlen regék szerint a másik két istart Alatarnak és Pallandonak hívták Valinorban és kék mágusokként (Sind.: ithryn luin) ismerték őket Középföldén. Keveset tudunk róluk, feltehetően keletre mentek, ahonnan nem tértek vissza. Tevékenységükről csak találgatások lehetségesek. (A Peoples of Middle-Earth-ben pedig Morinehtar és Rómestámo a nevük, bár nem tudni, melyik melyikhez tartozik.)
Pallando

A mágiáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tolkien mágusa (Tolkien angol kifejezésével wizard) nem azonos a hétköznapi értelemben vett varázsló vagy mágus fogalmával. Középfölde mitológiájában tanulható mágia nem létezett, minden mágikusnak nevezett hatás a használó inherens képessége volt. Ezt a másodteremtő erőt Tolkien professzor 'will'-nek (a.m.: akarat, hatalom) nevezi, és kizárólag a valákban, maiákban és (korlátozottabb mértékben) a tündékben van meg.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. GyU. II. 286.
  2. ^ (angol wiki alapján) Tolkien a 156. levelében (202–3. o.) nyilvánvalóan kijelenti, hogy a Gandalfot visszaküldő "égi hatóság" még a valáknál is följebb található (akik Arda idejének határai közt élnek, míg Gandalf kilépett az időből). Tolkien ezzel példázza azt, amikor Eru beavatkozik a világ folyásába
  3. GyU. III. 363-364.
  4. GyU. II. 286.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura. Debrecen, Gondolat Könyvkiadó, 1981.
  • J. R. R. Tolkien: Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről. Budapest, Európa Könyvkiadó, 2012.
  • J. R. R. Tolkien: Peoples of Middle-Earth. Allen and Unwin, 1986 (History of Middle-Earth, 12).