Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frigyes Vilmos
I. Frigyes Vilmos, a Nagy Választó - G. Flinck festménye 1652-ből
I. Frigyes Vilmos, a Nagy Választó - G. Flinck festménye 1652-ből

Brandenburg választófejedelme
Uralkodási ideje
16401688
Elődje György Vilmos
Utódja I. Frigyes
Életrajzi adatok
Született 1620. február 16.
Berlin
Elhunyt 1688. május 9. (68 évesen)
Potsdam
Házastársa
Gyermekei
  • Charles, Electoral Prince of Brandenburg
  • I. Frigyes porosz király
  • Fülöp Vilmos brandenburg–schwedti őrgróf
  • Marie Amalie of Brandenburg
  • Margrave Albert Frederick of Brandenburg-Schwedt
  • Margravine Elisabeth Sophie of Brandenburg
  • Margrave Christian Ludwig of Brandenburg-Schwedt
  • Charles Philip of Brandenburg-Schwedt
  • Ludwig von Brandenburg
Édesapja György Vilmos brandenburgi választófejedelem
Édesanyja Pfalzi Erzsébet Sarolta
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Frigyes Vilmos témájú médiaállományokat.

I. Frigyes Vilmos, ném.: Friedrich Wilhelm I., (Berlin, 1620. február 16.Potsdam, 1688. május 9.) a Nagy Választóként emlegetett brandenburgi választófejedelem és porosz herceg, aki ezeket a tisztségeket 1640-től gyakorolta. A Hohenzollern-ház tagja, apja György Vilmos választófejedelem volt.

Uralkodása[szerkesztés]

Uralkodásának kezdetén birodalma nem alkotott egységes egészet, így legfontosabb törekvése ezen területek egyesítése volt. A vesztfáliai béke (1648) lehetővé tette Poroszország felemelkedését, amennyiben új területekkel gyarapodott, így például Hátsó-Pomerániával, Halberstadttal, Mindennel, a kammini püspökséggel, valamint Magdeburg érsekségével.

I. Frigyes Vilmos nevéhez fűződik Poroszország katonai hatalommá tétele. Az állandó hadsereggel (miles perpetus) a fejedelem megteremtette a militarizált porosz állam alapjait, mely tovább erősödött az 1675. június 28-i fehrbellini ütközettel, melynek következtében visszaszerezték a svédektől Nyugat-Pomerániát, és az 1678-79-es téli hadjárattal, amelynek során a Kelet-Poroszország felől betört svéd seregeket egészen Rigáig kergették.

Poroszország katonai megerősödése egyúttal új fenyegetést jelentett elsősorban déli szomszédjának, a Habsburg Birodalomnak.

Támogatta ezen kívül az ipart, utakat építtetett, fejlesztette a közlekedést és kereskedelmet.

Külpolitika[szerkesztés]

1672-ben Poroszország–Brandenburg az uralkodó vezetésével szövetségre lépett Hollandiával a franciák ellen. A francia–holland háborúban Brandenburg Hollandia szövetségeseként lépett be, emiatt 1674-ben XIV. Lajos szövetségese, XI. Károly svéd király megtámadta Brandenburgot. Kitört a svéd–brandenburgi háború, amelybe Dánia is bekapcsolódott (skånei háború). A svédek támadását Frigyes Vilmos hadserege több sikeres ütközetben (pl. az 1675-ös fehrbellini csatában) visszaverte, és kiűzte őket Svéd-Pomerániából. 1678-ban azonban szövetségesei, a legyőzött Hollandia és a protestáns Brandenburgra féltékeny I. Lipót császár különbékét kötöttek Franciaországgal. A nijmegeni békeszerződés aláírásával magára hagyták Brandenburgot, szemben a francia–svéd szövetséggel. Frigyes Vilmos 1678-ban így is visszaszerezte egész Pomerániát, és 1678-79 telén gyors ellenoffenzívával visszaverte a Kelet-Poroszország felől támadó svéd hadakat is, visszaűzve őket kiindulási állásaikba, Rigába. XIV. Lajos – megvert svéd szövetségesének érdekeit képviselve – minden elfoglalt terület visszaadására szólította fel Frigyes Vilmost, aki visszautasította a zsarolást és minden diplomáciai eszközzel igyekezett megőrizni országa integritását. 1679 májusában azonban a francia hadsereg megtorló támadást indított Brandenburg nyugati tartományai ellen, ennek nyomán júniusban Frigyes Vilmos kénytelen volt aláírni a saint-germaini békeszerződést, amelynek értelmében ismét vissza kellett adnia a svédeknek a tőlük karddal visszaszerzett nyugat-pomerániai tartományt.

A császárban csalódott Frigyes Vilmos ezért Franciaországgal kötött katonai szövetséget, és az 1683-ban kitört francia–spanyol háborúban XIV. Lajost támogatta. Később ismét megromlott a viszonya Franciaországgal. 1685-ben XIV. Lajos visszavonta a nantes-i ediktumot és protestáns-üldözésbe fogott. Ennek hatására francia hugenotta menekültek özönlöttek Poroszországba (a menekültek száma kb. félmillióra tehető, ebből 15 ezren Brandenburg-Poroszországban telepedtek le). A nantes-i ediktum visszavonására válaszul Brandenburg-Poroszország uralkodója 1685-ben kiadta a potsdami ediktumot, ennek szellemében letelepedést és vallásszabadságot biztosított a hugenotta menekülteknek. Az ediktum a vallási tolerancia egyik jelképévé vált. A francia hugenotta kereskedők és iparosok beköltözése jelentősen hozzájárult Brandenburg és a Poroszország gazdaságának fejlődéséhez.

Lásd még[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Európa uralkodói, Maecenas kiadó, Fábián Teréz szerk., 1999, ISBN 9636450536 , 77. old.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Előző uralkodó:
György Vilmos
Brandenburg választófejedelme
16401688
Hohenzollern
A Brandenburgi Őrgrófság és Választófejedelemség címere
Következő uralkodó:
III. Frigyes