Engelmayer Ákos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Engelmayer Ákos
Született1938. június 13. (85 éves)[1]
Szeged
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
Kitüntetései
  • a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje
  • Polish Cultural Merit Order
  • Polonia Mater Nostra Est (1995)
Sablon • Wikidata • Segítség

Engelmayer Ákos (Szeged, 1938. június 13.[2] –) magyar polonista, etnográfus, újságíró, diplomata, hazánk rendszerváltás utáni első varsói nagykövete. 1962 óta - magyar állampolgárként - Lengyelországban él.

Pályafutása[szerkesztés]

Szegeden született, Erdély visszacsatolása után Désen éltek, apja a Magyar Nemzeti Bank helyi képviseletét vezette. A háború vége már Ausztriában érte őket, onnan települtek vissza Magyarországra.[3] 1956 nyarán, 17 évesen egy lengyelországi túrán hallott először a poznańi munkásfelkelésről, így már elkötelezetten vett részt az 1956-os forradalom tüntetéseiben.[4] A Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1957-ben, egyetemre nem vették fel, az Állami Nyomdában végzett kéziszedő-szakmunkásként. 1960-ban kerékpárral fedezte fel, 1961-ben pedig autóstoppal járta be Lengyelországot. Dolgozott feketén, megtanulta a nyelvet, 1964-ben pedig ott nősült meg. Hosszas tortúrát követően felvették a Varsói Egyetemre, ahol 1968-ban diplomázott néprajz szakon. 1963-ban Idegenvezetőként, tolmácsként dolgozott, majd fordított, írt különböző lapokba, napi sajtószemlét készített Magyarország varsói nagykövetsége részére. Egyetemista kora óta kereste és tartotta a kapcsolatot lengyel ellenzékiekkel, 1976 óta tagja volt a lengyel Munkásvédelmi Bizottságnak (Komitet Samoobrony Społecznej), 1980-ban alapító tagja lett a Szolidaritás Független Szakszervezetnek.[3]

Aktív ellenzéki volt a Lengyelországi hadiállapot bevezetésekor. Állásából elbocsátották, rövid időre őrizetbe vették. Később a varsói Magyar Kulturális Intézetben tudott elhelyezkedni. Belépett a Magyar Demokrata Fórumba. 1990-ben Antall József Jeszenszky Gézán keresztül kérte fel a varsói nagykövetség vezetésére, megbízólevelét 1990. október 10-én[5] adta át személyes ismerősének, az akkori lengyel köztársasági elnöknek, Lech Wałęsának.[3] 1992-től akkreditálták Fehéroroszországban, megbízólevelét az év december 6-án adta át.[6]

1995 elején - megbízatásának lejárta előtt néhány hónappal - kellett távoznia posztjáról (1994-ben a Magyar Demokrata Fórum elveszítette a választásokat). Utóda az a Hárs Gábor lett, aki a szükségállapot idején sajtóattasé volt a varsói nagykövetségen.[7]

Ezt követően a varsói Collegium Civitasban, a Pułtuski Bölcsészettudományi Főiskola nevű magánegyetemen, illetve a Varsói Egyetemen oktatott.[8]

Lengyelországban, a Varsótól mintegy 20 kilométerre található Podkowa Leśna településen él.[9] Felesége Golinska Krystyna építész. Két gyermeke van.

Művei, publikációi[szerkesztés]

  • A magyar '56 cenzúrázatlanul - Lengyel kiadványok a 70-es, 80-as években - Életünk : irodalmi antológia / szerk. Palkó István
  • Az 56-os magyar forradalom visszhangja, emléke és szerepe a hetvenes, nyolcvanas évek cenzúra nem látta (illegális) lengyel sajtójában és könyvkiadványaiban - Lengyel nyár, magyar ősz : lengyel - magyar szolidaritás 1956-1990 között / szerk. Kiss Gy. Csaba és Konrad Sutarski
  • Fésületlen gondolatok arról, hogy a vilniusi gyors csak fékezett, vagy valóban megállt Varsóban - Magyar Szemle
  • Mini rozmówki wȩgierskie / Ákos Engelmeyer, Alina Wojcik / Warszawa : Wiedza Powszechna, 1984
  • Na pograniczu między bratankami / IV Małopolskie Dni Dziedzictwa Kulturowego : materiały z konferencji Pogranicze polsko-słowacko-węgierskie : Zamek w Dębnie 14-15 września 2002
  • Polska i Węgry w kulturze i cywilizacji europejskiej / Kraków : MCK, 1997
  • Siessünk segíteni a magyarokat a harcban : lengyelek az 1848-49. évi magyar forradalomban - Jósa András Múzeum, 2018

Róla[szerkesztés]

  • Csisztay Gizella: Akinek két hazája van - Beszélgetés Engelmayer Ákos volt varsói nagykövettel - Hitel 2001/5

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://www.napkut.hu/naput_2007/2007_10/081.htm
  2. ↑ Hermann Péter (főszerk.): MTI Ki kicsoda 2009. Budapest: MTI. 2008. 287. o.  
  3. ↑ a b c Engelmayer Ákos. Napút (2007) (Hozzáférés: 2019. szeptember 9.) arch
  4. ↑ Csinta Samu: Pilsudski bácsi bajusza. Erdélyi Napló (2014. október 25.) (Hozzáférés: 2019. október 9.)
  5. ↑ Torda Endréné (szerk.): Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990. Budapest: Külügyminisztérium. 1990. 86. o.  
  6. ↑ Torda Endréné (szerk.): Magyar Külpolitikai Évkönyv 1992. Budapest: Külügyminisztérium. 1992. 116. o.  
  7. ↑ Kőszeg Ferenc: Engelmayer. Beszélő (1995) (Hozzáférés: 2019. szeptember 9.)
  8. ↑ Csisztay Gizella: Akinek két hazája van...: Beszélgetés Engelmayer Ákos volt varsói nagykövettel. Hitel, 5. sz. (2001. május) 80. o. (fizetős hozzáférés)
  9. ↑ Dokumentumfilm a lengyel-magyar kapcsolatok nagy alakjáról, Engelmayer Ákosról. Film.hu (2016. március 17.) (Hozzáférés: 2019. szeptember 9.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Engelmayer_Ákos&oldid=24802969”