Emlősszerűek

Emlősszerűek
	Evolúciós időszak: késő karbon - holocén PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
	Dimetrodon grandis csontváz, ; National Museum of Natural History, USA
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Emlősszerűek (Synapsida);
Osztály:	Emlősszerű hüllők (Synapsida); Osborn, 1903
Szinonimák
	Theropsida;
Osztályok, rendek és alrendek
	Emlősszerű hüllők (Synapsida) Pelycosauria Caseasauria; Eupelycosauria; ; Therapsida Biarmosuchia; Dinocephalia; Anomodontia; Gorgonopsia; Therocephalia; Cynodontia; ; ; Emlősök (Mammalia) az emlősrendeket lásd az emlősök szócikkben; ;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Emlősszerűek témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Emlősszerűek témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. július 1.) ezen a változaton alapul.

Az emlősszerűek a magzatburkosok egyik nagy csoportja (a hüllőszerűek mellett), amelyek közé az emlősök (Mammalia) és az emlősszerű hüllők (Synapsida) osztályai tartoznak. A Synapsida tudományos név megtévesztő lehet, hiszen mind az emlősszerűek, mind az emlősszerűek közé tartozó emlősszerű hüllők tudományos neve is. A probléma feloldása a filogenetikus, kladisztikus taxonómia bevezetésével lehetséges, addig el kell fogadni, hogy a hagyományos taxonok szerint a Synapsida subclassis az oldalsó halántékablakos emlősszerű hüllők megnevezése, ugyanakkor a kladisztika szerint a Sauropsida testvérkládja, amelyben a közös őstől származó összes leszármazott, tehát az emlősszerű hüllők és minden emlős is benne foglaltatik.

Koponyájukban mindkét szemük mögött nyílás alakult ki. Az arccsontokon kialakult nyílások valószínűleg azt tették lehetővé, hogy jóval nagyobb állkapocsizmok tapadhassanak meg és ezáltal erőteljesebbé váljék a harapás. Az emlősszerűek kialakulása mintegy 324 millió évvel ezelőtt, a késő karbon korban vette kezdetét. Az emlősszerűek evolúciójuk során egyre hasonlóbbakká is váltak a mai emlősökhöz. (Innen az „emlősszerűek” név.) Az általuk képviselt vonal vezetett az emlősök (Mammalia) kialakulásához.

Egy perm időszakból származó koprolit utal arra, hogy egyes fajaik szőrösek lehettek.^[1]

Változó besorolásuk

A 20. század fordulóján az emlősszerűeket a hüllők öt rendjének egyikeként sorolták be koponyanyílásaik alapján. Ez a hagyományos osztályozás egészen az 1980-as évek végéig fennmaradt.

Az 1990-es években azonban a kladisztika módszereinek alkalmazása változást okozott. E rendszerben csak olyan élőlénycsoportok állíthatók fel, amelyek a közös őst és valamennyi leszármazottját tartalmazzák, azaz monofiletikusak. Ezen az alapon az emlősszerű hüllők és a tőlük származó emlősök is a Synapsida klád tagjaivá váltak.

A legutóbbi rendszertani kompromisszum (Benton, 2004) az, hogy a Synapsida osztály szándékoltan parafiletikus, vagyis tartalmazza az emlősszerű hüllőket, de nem tartalmazza az emlősöket.

Kladogram

Ez a kladogram a Synapsidák leszármazási ágait mutatja.^[2]

Jegyzetek

↑ Andrey G. Sennikov4,5, Piotr Bajdek, Piotr Bajdek, Martin Qvarnström, Krzysztof Owocki, Tomasz Sulej, Andrey G. Sennikov, Valeriy K. Golubev, Grzegorz Niedźwiedzki (2015). „Microbiota and food residues including possible evidence of pre-mammalian hair in Upper Permian coprolites from Russia” 1134, 51–57. o.
↑ Forrás: Dawkins - Az ős meséje, 210. old.

Források

Dawkins, Richard. Az Ős meséje: Zarándoklat az élet hajnalához. Partvonal K. (2006). ISBN 978-963-9644-08-3
Maddison életfája

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Microbiota_and_food_residues_including_possible_evidence_of_pre-mammalian_hair_in_Upper_Permian_coprolites_from_Russia-1] Andrey G. Sennikov4,5, Piotr Bajdek, Piotr Bajdek, Martin Qvarnström, Krzysztof Owocki, Tomasz Sulej, Andrey G. Sennikov, Valeriy K. Golubev, Grzegorz Niedźwiedzki (2015). „Microbiota and food residues including possible evidence of pre-mammalian hair in Upper Permian coprolites from Russia” 1134, 51–57. o.

[2] Forrás: Dawkins - Az ős meséje, 210. old.

[1]

[2]