Emil Racoviță
| Emil Racoviță | |
 | |
| Született | 1868. november 15.[1][2][3] Jászvásár |
| Elhunyt | 1947. november 19. (79 évesen) Kolozsvár |
| Állampolgársága | román |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Házsongárdi temető (Emil Racoviță (1868–1947) síremléke, I. B.)[5][6][7] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Racoviță témájú médiaállományokat. | |
Emil Racoviță (Jászvásár, 1868. november 15. – Kolozsvár, 1947. november 19.) román barlangkutató és biológus, a barlangi élettan, a bioszpeleológia megalapítója.
Pályafutásának kezdete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tanulmányait Jászvásáron végezte, majd az apja kívánságára a párizsi egyetemen jogot tanult. Utána viszont a Sorbonne természettudományi karán végzett 1891-ben, és itt is doktorált 1896-ban.
Biológusként 1897–1899 között részt vett a belga antarktiszi expedícióban, ahonnan 1600 darabból álló biológiai és zoológiai gyűjteménnyel tért vissza. Az expedíciót követően tanulmányt tett közzé a cetekről. 1900-ban a franciaországi Banyuls-sur-Mer oceanológiai laboratóriumában lett igazgatóhelyettes.
Barlangkutató tevékenysége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Mallorcai Cueva del Drach barlangban felfedezett új rákfajok hatására felhagyott az óceánkutatással és a földalatti ökoszisztémák vizsgálatának szentelte magát.
1907-ben jelent meg a „Essai sur les problèmes biospéologiques” című műve, a világon az első bioszpeleológiai munka. Ezt követően „Biospeologica” néven nemzetközi programot indított a barlangok faunájának vizsgálatára. 1920. április 26-án megalapította Kolozsvárott a világ első Barlangtani Intézetét.
1940 augusztusában, amikor a bécsi döntést következményeképpen Kolozsvár Magyarország része lett, Emil Racoviță az intézettel együtt Temesvárra költözött. A II. világháború után visszaköltözött Kolozsvárra, hogy újjászervezze az intézetet, de a munka befejezése előtt 79 éves korában meghalt.
Ismeretlen alkotó által készített bronz portréplakettes sírja a házsongárdi temetőben található (I. B.), műemléki védettség alatt áll: CJ-IV-m-B-07839.010.[8]
Tisztségei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Essai sur les problemes biospeologiques (Esszé a bioszpeleológia problémáiról; 1907)
- Speologia (Szpeleológia; 1927)
- Evoluția și problemele ei (Az evolúció és problémái; 1929)
Emlékezete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Róla nevezték el az Emil Racoviță Főgimnáziumot.
- Nevét viseli az Antarktiszon lévő román kutatóállomás – Law–Racoviță kutatóállomás – és az Emil Racoviță Múzeum.
- Kolozsvárott mellszobrot állítottak emlékére (lásd fénykép).
.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- ↑ "Académie nationale de médecine". www.academie-medecine.fr (francia nyelven).
- ↑ "La France savante".
- ↑ "gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k5652739q/f20".
- ↑ "archive.today/2025.10.22-173030/https://hazsongardalapitvany.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=212&bytopo=12".
{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link) - ↑ "ghostarchive.org/archive/E7EoA".
- ↑ "hazsongardalapitvany.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=212&bytopo=12".
- ↑ "Emil Racoviță sírjának leírása és képe a Házsongárd Alapítvány adatbázisában". 2025. október 22.
{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)]
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 77. old.
- Traian Orghidan: Emil Racoviță a bioszpeológia megalapítója. Karszt és Barlang, 1968. I–II. félév. 5–6. old.
.svg){kind=small}