Dino Grandi

Dino Grandi
Született	1895. június 4. Mordano
Elhunyt	1988. május 21. (92 évesen) Bologna
Állampolgársága	olasz (1946. június 18. – 1988. május 21.) olasz (1895. június 4. – 1946. június 18.)
Foglalkozása	politikus diplomata jogász
Tisztsége	külügyminiszter nagykövet
Iskolái	Bolognai Egyetem
Kitüntetései	Fehér Sas-rend Knight of the Order of the Most Holy Annunciation Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus Knight grand cross of the order of the crown of Italy IX. Piusz rend Három Csillag érdemrend máltai lovagrend Knight Grand Cross of the Colonial Order of the Star of Italy Silver Medal of Military Valour Bronze Medal of Military Valour
Sírhelye	Certosa di Bologna
A Wikimédia Commons tartalmaz Dino Grandi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dino Grandi (Mordano, 1895. június 4. – Bologna, 1988. május 21.) a fasiszta Olaszország politikusa, nagykövete és minisztere volt.

Ifjúsága, tanulmányai

Bologna környéki földbirtokos családban született. 1913-ban kezdte meg jogi tanulmányait, de csak 1919-ben szerzett diplomát, mivel szolgált az első világháborúban. Diplomamunkáját a politikai gazdaságtan témakörében írta, majd Imolában helyezkedett el ügyvédként. Már fiatalon rendkívüli intelligenciáról tett tanúbizonyságot.

A politika színpadán

Grandi először 1914-ben került kapcsolatba a politikával, ekkor még meggyőződéses baloldaliként. Itt ismerkedett meg Benito Mussolinivel, aki ekkor még az olasz szocializmus egyik legfontosabb propagátora volt, ám a háború kitörésekor mutatott intervencionista magatartása miatt megfosztották magas tisztségeitől. Grandi követte Mussolinit, mivel ő is úgy vélte, hogy az Olasz Királyság csak úgy nyerheti el méltó súlyát a világpolitikában, ha részt vesz a háborúban.

A háború után Grandi Mussolini mellett a fasiszta mozgalom egyik alapítója és aktív feketeinges lett, ahol kitűnt igen szenvedélyes és erőszakos szónoklataival. 1920. október 17-én a baloldal militánsai öt pisztolylövést adtak le rá, amitől megsérült, két napra rá pedig feldúlták és szétverték az irodáját. Grandinak kulcsszerepe volt az emiliai fasciók megszervezésében, amelyek élén 1921-ben regionális párttitkár lett. Ilyen minőségben ugyanebben az évben az olasz képviselőházba is bejutott a 38 megválasztott fasiszta képviselő egyikeként.

Mussolini minisztere és diplomatája

Grandi a marcia su Roma után 1923-ban belügyminiszter helyettes, majd 1929-ben külügyminiszter lett. 1932-ben az Egyesült Királyságba nevezték ki nagykövetnek. Ekkor Mussolini újból saját irányítása alá vonta a külügyminisztériumot, Grandi utódja Fulvio Suvich államtitkár lett. Diplomataként széles kapcsolati hálót épített ki, még III. Viktor Emánuel királlyal is szorosabbra fűzte kapcsolatait. 1939-ben visszatért a londoni kiküldöttségből és a képviselőház elnöke lett. 1941-ben a diktátor parancsának engedelmeskedve rövid időre kiutazott a görög frontra.

Puccsista és emigráns

1943. július 24-én, a szövetségesek szicíliai inváziója hírére összeült a Fasiszta Nagytanács, ahol Grandi javasolta, hogy a király személyesen álljon a kormány élére, így Mussolinitől visszaszerezhette a hadsereg-főparancsnoki rangot. Másnap javaslatát 19:7 arányban megszavazták, a király pedig elrendelte Mussolini letartóztatását.

Amikor megalakult Pietro Badoglio kormánya, Grandi jobbnak látta elmenekülni. Távollétében a veronai tárgyaláson január 9-én halálra ítélték. 1943 augusztusában Spanyolországban keresett menedéket, majd röviddel ezután átköltözött Portugáliába (1943-1948). Az 1960-as évekig Brazíliában élt, végül hazatért Olaszországba és Modena környékén ruhagyárat nyitott. Bolognában halt meg.