Ugrás a tartalomhoz

Dinnyési-fertő Természetvédelmi Terület

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Dinnyési-fertő szócikkből átirányítva)
Dinnyési-fertő Természetvédelmi Terület
Ország Magyarország
ElhelyezkedéseFejér vármegye
Terület5,29 km²
Alapítás ideje1966
Dinnyési-fertő Természetvédelmi Terület (Magyarország)
Dinnyési-fertő Természetvédelmi Terület
Dinnyési-fertő Természetvédelmi Terület
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 10′ 14″, k. h. 18° 32′ 38″47.170460°N 18.543857°EKoordináták: é. sz. 47° 10′ 14″, k. h. 18° 32′ 38″47.170460°N 18.543857°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Dinnyési-fertő Természetvédelmi Terület témájú médiaállományokat.

A Dinnyési-fertő Természetvédelmi Terület a nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékébe Dinnyés és Velence név alatt bejegyzett védett terület (ún. Ramsari terület) déli részét alkotó vizes élőhely. Kiterjedése 529 hektár, amit 1966-ban nyilvánítottak védetté.

A területet a Velencei-tótól a 7-es főút és a 6213-as út, illetve a Budapest–Murakeresztúr-vasútvonal választja el. A főút és a vasút megépítését megelőzően ez a mocsaras terület hozzátartozott a Velencei-tóhoz, jelenleg a két területet csupán a Dinnyés–Kajtori-csatorna köti össze. A természetvédelmi területet nyugat felől a 62-es főút, kelet felől a 6213-as út, délről a Pusztaszabolcs–Székesfehérvár-vasútvonal fogja közre. Nyugati fele nagyrészt Székesfehérvár közigazgatási területéhez tartozik, a fennmaradó területen három település (délről északra haladva Seregélyes, Gárdony (Dinnyés) és Pákozd) osztozik.

A területen mocsaras és nyílt vizű részek egyformán megtalálhatók. A Dinnyési-fertő egy náddal és kákával borított terület, amit szikes rétek és nádasok öveznek. A területen nagy számban élnek védett orchideák, mint például a hússzínű ujjaskosbor, a poloskaszagú kosbor, az agárkosbor és a vitézvirág.

A halak közül természetvédelmi szempontból fontos a területen megtalálható réti csík.

1979-ben kezdték el vizsgálni a terület gombáit, ekkor több, Magyarországon addig nem ismert gombafajt találtak, köztük a nádi kígyógombát.

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]