Dehel Gábor
| Dehel Gábor | |
| Született | 1940. április 29.[1] Szatmárnémeti |
| Elhunyt | 2014. szeptember 8. (74 évesen)[2] Kolozsvár |
| Állampolgársága | román |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Marton Melinda |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | |
| Színészi pályafutása | |
| Tevékenység | színész |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dehel Gábor (Szatmár, 1940. április 29. – Kolozsvár, 2014. szeptember 8.) magyar író, színművész, rendező.
Életútja
[szerkesztés]Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola tanítványa. 1961-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja. Balettlibrettóval jelentkezett: Junger Ervin zenéjére Találkozások címmel írt táncjáték-szövegkönyvet (bemutatta az Állami Magyar Opera 1964-ben). Az 1970-es években a Diák Művelődési Ház, majd a Stúdió Színpad (Kolozsvár) műkedvelőinek játékait irányította 1976 és 1979 között. Az 1980-as években elvégezte Bukarestben a rendezői szakot. 1991-től a Kolozsvári Állami Magyar Opera rendezőjeként sikerre vitt számos darabot: Ferdinánd (Schiller: Ármány és szerelem); Callimaco (Machiavelli: Mandragóra); Ádám (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban); Longaville (Shakespeare–Mészöly D.: Lóvátett lovagok); Le Beau (Shakespeare: Ahogy tetszik). F. R. Thomas: Nyolc nő; Gelman: Ketten a padon; Huszka J.: Mária főhadnagy; Erkel Ferenc: Bánk bán.[3]
Először 1965-ben jelent meg írása az Ifjúmunkásban. Számos karcolata, novellája, színészportréja, riportja, színházi kérdésekkel foglalkozó írása új nemzedékének tárgyilagos elemzőkészségét tükrözte. Drámával is kísérletezett. Hasonmások című groteszk játékában az elszemélytelenedett hatalom mechanizmusának képét bontotta ki. Márton Jánossal közösen dramatizálta Jókai Mór A kőszívű ember fiai (bemutató Kolozsvárt, 1977) és Az aranyember című regényeit. Az ártatlan című drámáját a kolozsvári rádió magyar adásában mutatták be (1978), majd 1984-ben a kolozsvári színházban adták elő Tompa Gábor rendezésében. Gheorghe I. Bodeával közösen szerzett Találkozások című darabja a kolozsvári rádióban két nyelven hangzott el (1979). Collodi nyomán dramatizált Pinokkió című színdarabját ifjúsági bérletben játszották (1979), Időzavarban című televíziós játékát a magyar nyelvű adásban mutatták be, a főszerepben Barkó Györggyel (1980).
1991-től a Kolozsvári Magyar Opera rendezője is. Színpadra állította Erkel Ferenc összes operáját.[4]
Köteteiből
[szerkesztés]- Elődöntő. Novellák; Kriterion, Bukarest, 1971 (Forrás)
- Kulisszatitok. Regény; Dacia, Kolozsvár, 1974
- Öngól. Bűnügyi játék egy lélektani lehetőséggel; Albatrosz, Bukarest, 1980
- A kölyök. Ifjúsági regény; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1981
- Az utolsó négy nap. Regény; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1984
- Marton Melinda. Beszélgetőkönyv; Komp-Press, Kolozsvár, 2008 (Prospero könyvek)
- Bisztrai Mária. Beszélgetőkönyv; Korunk–Komp-Press, Kolozsvár, 2011 (Prospero könyvek)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
- ↑ Szabadság, 2014. szeptember 9.
- ↑ Magyar Színházművészeti Lexokon, Dehel Gábor
- ↑ Archivált másolat. [2014. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.)
Források
[szerkesztés]- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
- Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7
További információk
[szerkesztés]- Dehel Gábor a PORT.hu-n (magyarul)
- Dehel Gábor az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Gyöngyösi Gábor: Elődöntő. Utunk 1972/1.
- Bogdán László: Kulisszatitok, avagy micsoda éjszaka volt. Utunk 1974/18.
- Szávai Géza: Művészet és élet egybejátszása. A Hét 1974/27.
.svg){kind=small}