Degói csata (1796)
| Degói csata (1796) | |||
| Első koalíciós háború | |||
 | |||
| Dátum | 1796. április 14-április 15. | ||
| Helyszín | Dego, Olaszország | ||
| Eredmény | francia győzelem | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Haderők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
.gif){kind=small}
| Első koalíciós háború (1792–1797) |
|---|
|
Verdun • Valmy • Jemappes • Mainz (1793) • Neerwinden • Famars • Hondschoote • Wattignies • Kaiserslautern • Tourcoing • Tournai • Ushant • Fleurus • Vogézek • Dego (1794) • Luxemburg • Genova • Groix • Hyères-szigetek • Mainz • Montenotte • Millesimo • Dego (1796) • Mondovì • Lodi • Castiglione • Neresheim • Amberg • Würzburg • Bassano • Rovereto • Arcole • Rivoli • Neuwied • Camperdown • Campo Formió-i béke |
A második degói csata 1796. április 14–15-e zajlott le a francia forradalmi háborúk idején a francia erők és az osztrák-szárd erők között. A csatát Dego falu közelében vívták Északnyugat-Itáliában, és francia győzelmet eredményezett.
Háttér[szerkesztés]
Miután sikeresen szétverte az osztrák jobbszárnyat a montenottei csatában, Bonaparte Napóleon folytatta a terve szerint a Jean-Pierre de Beaulieu vezette osztrák hadsereg és a Szárd-Piemonti Királyság Michelangelo Alessandro Colli-Marchini által irányított hadseregének szétválasztását, hogy külön-külön verje meg őket. Egy Degónál kiépített védelemmel a franciák meg akarták szerezni az út ellenőrzését, amely a két hadsereg közti kapcsolatot biztosította. A város védekezőrendszere a hegytetőn álló várból és a földsáncokból állt, és csak egy kis osztrák és a szárd-piemonti seregekből összecsapott kevert egység védte.
Erők[szerkesztés]
Itáliai hadsereg: Bonaparte Napóleon (15 000)[1]
- Hadsereg parancsnokság:
- Hadosztály: Henri Stengel
- Ezredek: 5. dragonyos, 22. lovas
- Hadosztály: Henri Stengel
- Hadtest: André Masséna
- Hadosztály: Amédée Laharpe
- Dandárok: Jean Pijon, Jean Ménard, Jean Cervoni
- Féldandárok: 1. könnyű, 14., 21., 69., 70. és 99. sor
- Hadosztály: Jean Meynier
- Dandárok: Elzéard Dommartin, Barthélemy Joubert
- Féldandárok: 45., 46., 84. és 100. sorgyalogság
- Hadosztály: Amédée Laharpe
- Osztrák erők
- Jobbszárny: Eugène Argenteau (5700)
- osztrák ezredek, 1 zászlóalj: Stain gyalogosezred # 50, Pellegrini gyalogosezred# 49, Schröder gyalogosezred #26, Alvinczi József # 19, Terzi gyalogosezred #16, Nádasdy gyalogosezred # 39, Deutschmeister gyalogosezred # 4
- Osztrák ezredek: Preiss gyalogosezred #24 (3 zászlóalj), Habsburg–Toscanai Antal Viktor főherceg gyalogosezred #52 (2 zászlóalj)
- Szárd ezredek: La Marina gyalogosezred (2 zászlóalj), Montferrat gyalogosezred (1 zászlóalj)
- Dandárok: Josip Filip Vukasović (3500)
- Ezredek: Carlstadt Grenz gyalogosezred (2 zászlóalj), Alvinczi gyalogosezred # 19, Nádasdy gyalogosezred # 39, Preiss gyalogosezred #24 (mind 1 zászlóalj)
- Jobbszárny: Eugène Argenteau (5700)
A csata[szerkesztés]
Április 14-én André Masséna seregéből Amédée Laharpe hadosztálya és egy dandár Jean-Baptiste Meynier hadosztályából megtámadták a várost. A franciák 1500 halott vagy sebesült árán áttörték a védelmet. Az osztrákok 3000 embert vesztettek, beleértve a nagy számú hadifoglyot. Az osztrák jobbszárny maradéka elmenekült Argenteau vezetésével északkeletre Acqui Terme városába. Bonaparte megparancsolta Meyniernek, hogy tartsa Degót, amíg Laharpe hadosztálya nyugaton harcolt Colli szárd erőivel.
.png)
Ugyanakkor a francia csapatok kifosztották Degót, és az éjszaka folyamán ezek többnyire szétszóródtak a közeli házakban. Április 15-én hajnalban a köd leple alatt az osztrákok Vukasović ezredes vezetésével ellentámadást indítottak. Beaulieu meg akarta erősíteni Vukasović seregével Argenteau-ét, de a parancsát szegényesen írta le, és alárendeltje túl későn kapta meg azt. Ugyanakkor ez meglepte a franciákat és visszanyomták őket a kiindulási pontra a nap vége előtt. A meglepetésszerű támadás Massénát állítólag az ágyban lepte meg, ahol egy nővel volt, és hálóingben kellett elmenekülnie.[2]
Massénának egy kis időbe tellett, hogy felismerje a helyzetet és ismét átvegye az irányítást. Visszahívta Laharpe erőit és ellentámadást szervezett, amelyet támogatott a további erősítésekkel Bonaparte is. Vukasović erőit számbelileg felülmúlták, és így nem tudta megvédeni sokáig a helyet, visszavonult, Dego végleg a franciák kezére került.
Eredmények[szerkesztés]
A második nap az osztrákok további 670 sebesültet vagy halottat vesztettek, plusz 1087 hadifoglyot. A Preiss gyalogezrednek voltak különösen súlyos veszteségei. A franciák 621 halottat és 317 hadifoglyot veszítettek. A második napon Bonapartét meglepte Beaulieu szorongatása keletről, így a francia tábornok átszervezte erőit, és erős őrjáratokat küldött ki április 16-án. De Argenteau kudarca a Montenotte-nél és Degonál megrázta Beaulieu idegeit és Acquiban maradt. Meggyőződve arról, hogy Beaulieu már nincs képben, Bonaparte Colli erői ellen fordult a fő erőivel április 17-én. Április 21-én Colli seregét a Mondovì csatában teljesen szétverték és hamarosan utána a szárd erők békét kértek.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Smith, Digby. The Napoleonic Wars Data Book. London: Greenhill, 1998. ISBN 1-85367-276-9 p 112
- ↑ Fiebeger, G. J. The Campaigns of Napoleon Bonaparte of 1796-1797. West Point, NY: US Military Academy Printing Office, 1911. Reprinted in Bonaparte in Italy Operational Studies Group wargame study folder.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Second Battle of Dego című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
