Decleva Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Decleva Zoltán
Decleva Zoltán.jpg
Született 1887. július 30.
 Osztrák–Magyar Monarchia, Alsószemeréd
Meghalt 1950. július 17. (62 évesen)
 Magyarország, Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége Magyarország magyar
Fegyvernem Gyalogság
Szolgálati ideje 1906-1943
Rendfokozata vezérezredes
Egysége

  • cs. és kir. 19 gyalogezred
  • 1. Vegyesdandár
  • 3. magyar hadsereg
Csatái
Kitüntetései

(a teljesség igénye nélkül)

  • Magyar Érdemrend Nagykeresztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Decleva Zoltán témájú médiaállományokat.

Vitéz Decleva Zoltán (Alsószemeréd, 1887. július 30.Budapest, 1950. július 17.) magyar vezérezredes, a 3. magyar hadsereg parancsnoka, magyar királyi titkos tanácsos, a Vitézi Rend tagja.

Élete[szerkesztés]

Decleva Zoltán 1887. július 30-án született Alsószemeréden. Nemes elszegényedett családhoz tartozott, amelynek eredete Joannes Declevára, II. János törvénytelen fiára, clevesi hercegre és zsidó származású magyar nőre nyúlik vissza.[1]

Miután elvégezte a pécsi honvéd-hadapródiskolát, 1906-ban zászlósként szolgált a pécsi 19. honvéd gyalogezredben. Az első világháborúban összesen 42 hónapot szolgált a fronton.

Házasságot kötött Elisabeth Henriette osztrák főherceggel (1883-1958), Habsburg József magyar kormányzó nővérével.[2] Felesége szimpatikus volt a nácizmus iránt.[3] Elisabeth Henriette 1958-ban halt meg 74 évesen, már el volt választva férjétől. Sírja nem tesz említést férjéről, főleg azért, mert nem osztja a nácizmus iránti szimpátiáját.[2]

1923-ban elvégezte a budapesti Hadiakadémiát. 1927. november 15-től egészen 1931 május 1-ig a Honvédség főparancsnoka szárnysegéde volt, majd 1933. augusztus 1-ig az 1. vegyesdandár vezérkar főnöke lett. Ezután a Honvédelmi Minisztérium Kiképzési Osztály vezetője és 1936. november 1-től a Honvédség vezérkari főnökének helyettese is volt. 1938. május 1-én tábornokká léptették elő. A Honvédség átszervezésével 1938-ban a Honvédség vezérkari főnökének 2. helyettese, valamint október 1-től ezzel párhuzamosan a Legfelső Honvédelmi Tanács vezértitkára volt. 1940. március 1-től az I. hadtest parancsnoka volt a 3. magyar hadseregben. 1940. szeptember 1-től már altábornagyként teljesített szolgálatot. A budapesti I. hadtest élén tevékenyen részt vett Erdély felszabadításában és a Délvidék visszafoglalásában.

1941. május 1. és november 1. között ismét a Honvédség vezérkari főnökének helyettese lett, valamint ezen felül a szállásmesteri teendők ellátásával is őt bízták meg. 1941. november 1-től 1942. december 1-ig a 3. magyar hadsereg parancsnoka volt. 1942. október 1-én vezérezredessé nevezték ki, 1942. december 17-től magyar királyi titkos tanácsos volt. 1943. március 1-től nyugállományba helyezték és a Magyar Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki. A Honvédelmi Minisztérium Állandó Igazoló Bizottsága 1945. március 20-án igazolta. Budapesten hunyt el 1950. július 17-én. A Történelmi Vitézi Rend 2004-ben posztumusz vitézzé avatta.

Fia, László, aki kormányzó Horthy Miklós bukása után száműzetésbe ment Portugália, később Brazília.[4] Legfiatalabb fia, Vitéz Decleva Ferenc (1942-2016), Zoltán fia ismeretlen anyával, Baranya megye kapitánya, a Magyar Nemzeti Gárda ezredese és a Szent György Lovagrend tagja lett.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Die Chroniken der deutschen Städte: Erster Band: Dortmund, Neuss. (Hozzáférés: 2019. február 23.)
  2. a b Alphons Lhotsky, Das Haus Habsburg (1971)
  3. Nazi Women: Hitler's Seduction of a Nation, Cate Haste, Channel 4, 2001
  4. Das Memórias Anotadas do Almirante Miklós Horthy Archiválva 2014. augusztus 14-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2009. szeptember 5.)
  5. Elhunyt vitéz Decleva Ferenc székkapitány 2016.07.21. (em húngaro).

Források[szerkesztés]