Ugrás a tartalomhoz

Dél-Szudán hadereje

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dél-Szudán hadereje
Dátum2011–
Ország Dél-Szudán
Szolgálati ágakSouth Sudan Air Force
Személyzetkb. 40 000 fő
Parancsnokok
Jelenlegi parancsnokSalva Kiir Mayardit
Jelenlegi parancsnokhelyettesPaulino Matip Nhial
A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-Szudán hadereje témájú médiaállományokat.
Dél-szudáni katonák Omar el-Basír szudáni elnök érkezésénél

Dél-Szudán hadereje az ország 2011. június 9-i függetlenné válása után jött létre a korábban működő Szudáni Népi Felszabadítás Hadseregből (SPLA), amely a Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom katonai szárnya volt, és jelenleg a reguláris hadsereggé szervezés folyamata zajlik. A haderő feladatát Dél-Szudán alkotmánya határozza meg, amelyek a következőek: az alkotmány fenntartása, az ország szuverenitásának és lakosainak védelme, az ország területi integritásának megőrzése, Dél-Szudán védelme a külső agressziótól és fenyegetésektől és katasztrófaelhárításban való részvétel.

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hadsereg elődjét, a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereget 1983-ban alapította John Garang, a második szudáni polgárháború dél-szudáni hőse. A szervezet kezdetben 500 elégedetlenkedő katonából állt, ám 1991-re tagja száma az 50 000-ret is elérte. 1996-ban az Egyesült Államok juttatott el 20 millió dollár értékű felszerelést, köztük rádiókat, sátrakat és egyenruhákat a régóta harcoló szervezetnek. Mivel egyik fél sem tudott felülkerekedni a másikon, 2002-ben béketárgyalások kezdődtek, és 2005-ben kötötték meg a békét.[1]

Dél-Szudán legalább hét fegyveres csoporttal áll harcban, amelyet súlyosbítanak a törzsi összecsapások is. Az ENSZ becslései alapján eddig 800-an haltak meg az országban a harcok során, amelyek az ország 10-ből 9 államára kiterjednek.[2] Az SPLA a lázadók elleni harc során többször égetett fel falvakat, becstelenített meg nőket és lányokat, illetve kínzott meg és végzett ki civileket.[3]

Felszerelés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A haderő a Szudáni Népi Felszabadító Hadsereg fegyverzetét örökölte meg, amelyeknek legnagyobb részét Ugandán és Etiópián keresztül csempészték be. Az ország gyalogsági fegyvereken kívül harckocsik és tüzérség beszerzésére is kísérletet tett 2008-ban, amikor Ukrajnától vásárolt 32 darab T–72-es tankot, 150 gránátvetőt és 6 légvédelmi fegyvert. Ezeket egy ukrán hajó igyekezett becsempészni az országba Kenyán keresztül, ám előbb szomáliai kalózok foglalták el, később pedig a kenyai hatóságok foglalták le a rakományt, amelyet azóta is visszatartanak. Habár eredetileg amerikai kérésre saját vételként állították be a fegyverszállítmányt, a George W. Bush adminisztráció leváltása után kiderült az igazság.[4]

Gyalogsági fegyverek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Név Típus Kaliber Származási hely Megjegyzések
AK–47[5]gépkarabély7.62 mm OroszországAz országban széles körben elérhető, többek között a pásztorok és a kormányellenes gerillák is használják.[6][7]
56-os típusgépkarabély7.62 mm Kína
Heckler & Koch G3gépkarabély7.62 mm Németország vagy  Szudán
Galilgépkarabély5.56 mm Izrael
M1918 BARkönnyűgéppuska.30 USA
Dragunov SZVDmesterlövészpuska7.62 mm Oroszország
RPG–7[8]rakétavető Oroszország
PKMkönnyűgéppuska7.62 mm Oroszország

Járművek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Név Típus Darab Származási hely Megjegyzések
T–72harckocsi110[9] Oroszország
 Ukrajna		Az ország Ukrajnától vásárolt típusaiból 32 darabot csempésző hajót előbb a szomáliai kalózok fogták el, majd a kenyai hatóságok foglalták le. A tankok azóta is Kenyában vannak.[4]
2SZ1önjáró tarack12[9] Oroszország
2SZ3önjáró tarack12[9] Oroszország
BM–21 Gradrakéta sorozatvető15[9] Oroszország

Légierő

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Név Típus Darab Változat Származási hely Megjegyzések
Beechcraft 1900szállítógép1[9][10] USA
Mi–17többfeladatú és szállítóhelikopter10[9]9 db Mi–17V-5, 1 db Mi–172 OroszországNégy darab érkezett meg a tíz megrendeltből 2010 augusztusában.[11]

Vezetőség

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Salva Kiir Mayardit elnök főparancsnoki egyenruhában

A Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg vezetői:

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Sudan People's Liberation Army (SPLA)". Hozzáférés: 2011. szeptember 11..
  2. ↑ "South Sudan army kills fighters in clashes". Al Jazeera English. 2011. április 24. Hozzáférés: 2011. április 26..
  3. ↑ "Sudan: Transcending tribe". Al Jazeera English. Hozzáférés: 2011. április 30..
  4. 1 2 "T-72s Were Indeed Being Sent to Sudan Rebel Army". DefenseTech. 2010. december 9. 2011. január 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. szeptember 11..
  5. ↑ "Guns in Africa: Out of control". Economist. 2009. szeptember 10. Hozzáférés: 2011. szeptember 11..
  6. ↑ "Peace Keeping and Reconciliation". South Sudan Institute. 2012. június 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. szeptember 11..
  7. ↑ "SSLM/A Condemns Unity State Gov't For Planting Anti-Personnel Mines". South Sudan News Agency. 2011. szeptember 6. 2011. szeptember 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. szeptember 11.. {{cite web}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)
  8. ↑ "Kenya 'Conduit' of Weapons As South 'Arms Race' Begins". 2010. január 31. Hozzáférés: 2011. szeptember 11..
  9. 1 2 3 4 5 6 International Institute for Strategic Studies (IISS) (2013). The Military Balance 2013. London: IISS. ISSN 0459-7222.
  10. ↑ "Factbox: How Sudan and South Sudan shape up militarily". reuters. 2012. április 17. 2014. február 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. augusztus 29..
  11. ↑ "Creation of the South Sudan Air Force". 2011. január 9. 2011. február 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. szeptember 11..

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dél-Szudán_hadereje&oldid=28725464”