Constantin Daicoviciu
| Constantin Daicoviciu | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1898. március 1. Kavarán |
| Elhunyt | 1973. május 27. (75 évesen) Kolozsvár |
| Sírhely | Házsongárdi temető |
| Ismeretes mint | történész, régész |
| Nemzetiség | román |
| Gyermekek | Hadrian Daicoviciu |
| Iskolái | Babeș–Bolyai Tudományegyetem |
| Pályafutása | |
| Tudományos fokozat | PhD |
| Munkahelyek | |
| Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem | előadótanár, professzor, dékán |
| Babeș–Bolyai Tudományegyetem | professzor, rektor |
| Erdélyi Történelmi Múzeum | igazgató |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
| Akadémiai tagság | Román Akadémia, 1955 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Constantin Daicoviciu témájú médiaállományokat. | |
Constantin Daicoviciu (Kavarán, 1898. március 1. – Kolozsvár, 1973. május 27.) román történész, régész, kommunista politikus, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektora, a Román Akadémia rendes tagja.
Pályafutása
[szerkesztés]1923–tól a Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem klasszikus ókor és epigráfia tanszékén adott elő, 1932-től előadótanári, 1938-tól professzori minőségben. 1925-1927 között a római román iskola, az Accademia di Romania ösztöndíjasa volt.
1940–1941-ben, illetve közvetlenül a második világháború után a dékáni tisztséget is betöltötte. 1947-től a Társadalombiztosítási és Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára volt. 1955-ben a Román Akadémia rendes tagja lett. 1957-1968 között az egyetem rektora, 1945-1973 között az Erdélyi Történelmi Múzeum igazgatója volt.
Politikai szempontból Daicoviciu Gheorghe Gheorghiu-Dejhez állt közel. 1961-ben az Államtanács tagjává választották Gheorghe Gheorghiu-Dej elnöksége alatt.[1]
A történelemben nacionalista álláspontot képviselt;[2] a dák–római folytonosság elméletének egyik kidolgozója (Demény Lajos szerint az atyja) volt.[3] Kolozsvári magyar értelmiségiek szerint politikai végrendeletében azonban így nyilatkozott:[4][5] A dákoromán kontinuitás elmélete hipotetikus: politikai célok szolgálatába állítani – bűn.
Elismerései
[szerkesztés]
1968-ban a Szocialista Munka Hőse (Erou al Muncii Socialiste) kitüntetést kapta.[6] Ugyanebben az évben Herder-díjjal tüntették ki.[7]
1973 óta szülőfaluja, a Krassó-Szörény megyei Kavarán az ő nevét viseli.
Mellszobra a kolozsvári Karolina téren, a Történelmi Múzeum előtt áll.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Mircea Victor Angelescu: Daicoviciu Constantin I. www.arheologi.ro (Hozzáférés: 2025. október 16.)
- ↑ Archivált másolat. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 1.)
- ↑ B. Kovács András: A történész és igazának viszontagságai. Demény Lajos életútja (3.), 3szek.ro, 2009. február 28.
- ↑ A 62-ek levele: 62 romániai magyar értelmiségi levele román értelmiségiekhez. Ellenpontok, (1978. május 25.)
- ↑ Király Ibolya: Egy tiltakozó beadvány kalandos útja 1978-tól. Korunk, XXV. évf. 5. sz. (2014. május)
- ↑ Decretul 140/1968 pentru conferirea titlului de "Erou al Muncii Socialiste" tovarășului academician Constantin D. Daicoviciu Archiválva 2012. január 19-i dátummal a Wayback Machine-ben, legestart.ro
- ↑ HerderpreisträgerInnen Archiválva 2016. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, oesterreich-bibliotheken.at
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Constantin Daicoviciu című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Ionuţ Ţene: Cazul istoricului Constantin Daicoviciu. neamulromanesc.wordpress.com (Hozzáférés: 2025. október 18.)
- Bodor Pál: Tévéinterjú Constantin Daicoviciuval. Korunk, XXXII. évf. 8. sz. (1973. augusztus) 1173–1178. o.
.svg){kind=small}
