Cikkjelölt:Érces közfutó
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Amara aenea De Geer, 1774 | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Érces közfutó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Érces közfutó témájú kategóriát. |
Az érces közfutó (Amara aenea) a futóbogárfélék (Carabidea) családjának egyik igen gyakori tagja. Az Amara rovarnem egyedszámát többségben e faj teszi ki. Ahogy neve is sugallja teste érces hatású, mérete apró; a nőstények nagyobbak a hímeknél. Ritkán levéltetvekkel és egyéb kártevőkkel táplálkozik, ezért kutatások tárgyát képezi kártevőírtóként való alkalmasságáért.[1]
Alapjában véve a palearktikus faunatartomány nyugati területein terjedt el, de Kanadába és az Egyesült Államokba is betelepítették. Egész évben előfordulnak, de leginkább a meleg hónapokban aktívak. A talajban áttelelnek, majd az év elején kibújnak szaporodni. Mindenevők; rendszerint növényi magokat esznek, néha viszont kisebb rovarokat és azok petéit, illetve lárváit is elfogyasztják.
Ahhoz képest, hogy viszonylag kis mennyiségű petét raknak le más rovarfajokhoz képest, gyorsan gyarapodnak; minden év nyarán megjelennek az új generációs imágók. Fennmaradása biztosított, élőhelye nagy kiterjedésű, még az emberlakta területeken is megjelenik. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) nem tartja veszélyeztetett fajnak, Magyarországon nincs törvényes védelem alatt.
Előfordulása[szerkesztés]
Nyugati palearktikus elterjedésű, főként mérsékelt égövbeli faj. Megtalálható Közép-Európától Makaronézia és a Földközi-tenger területein át keletre, egészen Ázsiáig.[2] Délről Észak-Afrikában, keletről Szibérián át Kína északnyugati részein elterjedt. A betelepítéseket követően mára Kanadában és az Amerikai Egyesült Államok északkeleti területein is elterjedt adventív fajként. A faj legkorábbi feljegyzése az USA és Mexikó területén 1828 előtt történt.[3] Az Egyesült Királyságban általában Skócia távoli északi részén rendkívül gyakori, Írországban leginkább a partok közelében.[2]
Neve[szerkesztés]
E rovart Charles De Geer svéd entomológus írta le 1774-ben Carabus aeneus elnevezéssel,[4] majd újra ugyanabban az évben a faj jelenlegi bionimális nevén, amely az Amara aenea.
Angol neve common sun beetle (szó szerint „gyakori napbogár”), mely a faj közönséges jellegére és napos időben való gyakori tartózkodására utal.[5] Magyar nevét is a fényben megmutatkozó érces hatást keltő megjelenéséről kapta. A tudományos neve a latin amarus, „keserű, kellemetlen”, és az aeneus „bronzból, ércből készült” szavakból ered.
Megjelenése[szerkesztés]
Testhosszának mérete körülbelül 6,2-8,8 mm között ingadozik. A nőstények átlagosan nagyobbak, mint a hímek. Elliptikus teste meglehetősen keskeny és lapított. Kitinpáncélja fekete, ragyogó bronz, zöld vagy kék fémes tükröződéssel. A csápok túlnyomórészt sötétek, csak az 1. és 3. szegmens, valamint a 4. tag alapja sárgás-piros. A nyakpajzs alján két bemélyedés található. A fedőszárnyakon finom hosszanti barázdák futnak végig. A láb combjai sötétek, a lábszárak változóan világosabbak.
Összetéveszthetősége[szerkesztés]
Az Amara nembe több nagy hasonlóságot mutató faj is előfordul, amelyek összetéveszthetők az érces közfutóval.
Az ovális közfutó (A. ovata) és a gyakori közfutó (A. similata) nagyobb és sokkal sötétebb árnyalatú nála. A mezei közfutó (A. communis) és az erdei közfutó (A. convexior) fejformája különbözik az érces közfutóétól. A kerti közfutónak (A. familiaris) teljesen halvány ízelt lábai vannak, az A. plebeja fajnak pedig jellegzetes háromágú elülső lábkarommal rendelkezik, amelyek egyáltalán nem jellemzőek a fajra.
Az érces közfutó azonosítása nehéz feladatnak bizonyulhat, felismeréséhez részletes vizsgálat szükséges egy mikroszkóp segítségével.[6]
Életmódja[szerkesztés]
A kifejlett egyedek általában rejtve maradnak nappal, viszont többnyire meleg időben és éjszaka kimerészkednek, hogy napozhassanak. Nappal repülni is képesek.[7] Száraz élőhelyeken fordul elő, ideértve a kerteket, mezőkön és a réteket. Az imágók egész évben előfordulnak, de főleg tavasszal és nyáron vannak a legnagyobb számban. Fakéreg vagy alatt vagy a talajban telelnek át, és az év elején kelnek szaporodni.
A petéket száraz talajba, megfelelő növényzet közé rakják és tavasszal megjelennek a lárvák. A lárvák talajlakók és elsődlegesen mindenevők,[8] akik az odújukból lesből vadásznak a zsákmányukra, amelyek más rovarok petéiből és lárváiból állnak.[9] A lárvák magevők is, mert sokféle növény magját, főként a martilapu (Tussilago), a csillaghúr (Stellaria), az útifű (Plantago), a csalán (Urtica), a pásztortáska (Capsella) és a pimpó (Potentilla) fajokét fogyasztják. Teljes fejlődésükhöz táplálékuk lehet kizárólag növényi vagy állati eredetű is, de a lárvák növekedési üteme és méretük változatos étrenden a legoptimálisabb. A lárvák három vedlésen mennek keresztül, majd bábozódnak a talaj felszíne alatt, és az új generáció imágói megjelennek a nyár közepén.
A kifejlett példányok főleg magevők, de néha mindenevő életmódot folytatnak, hiszen kisebb rovarokat is esznek. Felmásznak a növényi szárakra a magvak keresésére, majd kieszik a szemeket. Éjszaka felmásznak a fűszárakra, többek között a sovány perjére (Poa trivalis) vagy a réti perjére (Poa pratensis), és néha nagy számban megjelennek olyan területeken, ahol a növények magokat kezdenek képezni.[10] Az imágók rovarok lárváival vagy petéivel is táplálkoznak, de néha akár magát a kifejlett rovart is elfogyasztják.
Felhasználása[szerkesztés]
Többek között a szójabab termésében kárt okozó levéltetű, az úgynevezett Aphis glycines, illetve az alma és a galagonya kártevőjének, a Rhagoletis pomonella légyfajnak a ragadozója. E két mezőgazdasági kártevő ragadozójaként folyamatos tanulmányok folynak arról, hogy az érces közfutó használható-e bizonyos rovarirtó szerek helyettesítésére.[11]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Soybean Aphid Predators and Their Use in Integrated Pest Management (angol nyelven). Wayback Machine. (Hozzáférés: 2023. július 12.)
- ↑ a b Amara aenea :: Ground Beetles of Ireland ::. www.habitas.org.uk. (Hozzáférés: 2023. július 12.)
- ↑ Catalogue of Geadephaga (Coleoptera, Adephaga) of America, north of Mexico (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. július 12.)
- ↑ Zicha, Ondrej: BioLib: Biological library. www.biolib.cz. (Hozzáférés: 2023. július 12.)
- ↑ Species Amara aenea - Common Sun Beetle. bugguide.net. (Hozzáférés: 2023. július 12.)
- ↑ Common Sun Beetle | NatureSpot. www.naturespot.org.uk. (Hozzáférés: 2023. július 12.)
- ↑ Amara aenea - Erzfarbener Kanalkäfer (német nyelven). Arthropodaphotos.de. (Hozzáférés: 2023. július 12.)
- ↑ Larval omnivory in Amara aenea (Coleoptera: Carabidae) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. július 12.)
- ↑ Erzfarbener Kanalkäfer (német nyelven). Picture Insect. (Hozzáférés: 2023. július 12.)
- ↑ Amara aenea (angol nyelven). uk beetles. (Hozzáférés: 2023. július 12.)
- ↑ Common Sun Beetle (Amara aenea) (angol nyelven). Picture Insect. (Hozzáférés: 2023. július 12.)
Források[szerkesztés]
- Amara aenea - UK Beetles (angolul)
- Erzfarbener Kanalkäfer – biologie-seite.de (németül)
