Charles Hermite

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Charles Hermite (Dieuze, Lorraine, 1822. december 24.Párizs, 1901. január 14.) francia matematikus, aki algebrával és analízissel foglalkozott. A századvég matematikai életének egyik vezető egyénisége.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az École Polytechnique diákja, majd tanára lett. 1869-től 1897-ig a Sorbonne professzora. Tanárként kitűnő előadó volt.

Kutatási területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az algebra és az analízis számos területén alkotott jelentőset. A számelméletben, az ortogonális polinomok és az elliptikus függvények területén. 1858-ban megadta az általános ötödfokú egyenletnek elliptikus függvények segítségével való megoldását. 1873-ban bebizonyította, hogy a természetes logaritmus alapszáma, az "e" transzcendens szám. Az általa bevezetett Hermite-polinomok fontos szerepet játszanak a kvantumelméletben a harmonikus oszcillátor sajátfüggvényeiben. Számos matematikai fogalom is fűződik a nevéhez: a Hermite-mátrix, a Hermite-interpoláció, a Rámánudzsan-állandó, a Hermite–Hadamard-egyenlőtlenség, a Hermite-görbe.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]