Cat Power

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Cat Power
CatPower-11.jpg
Információk
Eredet  USA
Aktív évek 1995 –
Műfaj Indie rock
Kiadó Runt
Matador
Smells Like
Plain
Tagok
Chan Marshall
Korábbi tagok
-

A Cat Power weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Cat Power témájú médiaállományokat.

Charlyn „Chan” Marshall, művésznevén Cat Power (Atlanta, 1972. január 21. – ) amerikai író és énekesnő. Híres minimalista stílusáról, ritka gitár- és zongorajátékairól, valamint könnyed vokáljáról.[1]Cat Power, polgári nevén Charlyn Marie Marshall, Chan Marshall-ként is ismert, egy US-amerikai dalszerző, műfaját Alternatív Country-ként határozzák meg. Egyedül lép fel, vagy váltogatott kísérő zenészekkel a művésznevei alatt.

Biográfia[szerkesztés]

Marshall külön élő hippi szülők gyerekeként nőtt fel az USA déli részén. Az apja zenész volt, még sem értett egyet a lánya zenészi ambícióival. Marschall ott hagyta a középiskolát befejezés nélkül. A zenekarát, a Cat Power-t először Atlantában fedezték fel, Glen Thrasher-rel és Mark Moore-ral. Utána átköltözött New Yorkba. Amikor 1994-ben Liz Phair előzenekarjaként játszott, ismerte meg  Steve Shelley-t Sonic Youth-ból és Tim Foljahn-t Two Dollar Guitar-ból. Ők bátorították az első két albuma a Dear Sir (1995) és Myra Lee (1996) felvételére, és játszására. 1996-ban szerződést kapott a "Matador"-nál, ahol a harmadik albuma a What Would the Community Think megjelent, amin többek közt a "Nude As The News" dal és videó található.

Az 1998-as album a Moon Pix Ausztráliában lett felvéve. Ezen többek közt Mick Turner és Jim White a Dirty Three-ből hallhatók kísérő zenészként. Ezzel az albummal, és a Cross Bones Style dallal rögzítette kultúrstátuszát a kritikusoknál, és a rajongóknál. Ebben az évben többé vagy kevésbé állandóan világkörüli turnén volt, ahol többnyire kisebb, de gyakran telt házas klubokban játszott. Így a Moon Pix turnén saját dalaival jött ki, és 2000-ben megjelentette a The Covers Record albumot, amit más előadók dalaiból válogatott, és átdolgozott (Coversongs), és csak egy saját darabja volt hallható. A felvételek az előző két év különböző szesszióiból eredtek. Saját új anyagot csak 2003-ban hozott nyilvánosságra a You are free-t. Itt többek közt  Eddie Vedder, Dave Grohl és Warren Ellis a Dirty Three-ből voltak a vendégzenészek. Inspirációként adta az albumnak Marshall a Good Will Hunting (1997) filmet Gus Van Sant-tól.

2004-ben jelent meg a Speaking for Trees DVD. Ez majdnem két óra filmanyagot tartalmaz, amin Marshall vad zeneiséget mutat. Az ehhez tartozó CD többek közt egy tizennyolc perces dalt, a "Willie Deadwilder" tartalmazta, amin a művésznőt M. Ward gitáron kísérte. 2005. június 22-én Marshall Londonban, a Patti Smith által kurátort Meltdown fesztiválon lépett fel.

A The Greatest album 2006. január 20.-án jelent meg. Más, mint amit a cím sejtett, itt nem egy "Best of"-ról, hanem egy új stúdió albumról van szó. Chan Marshall a felvételeket Memphis-ben adta ki, és többek közt az örökzöld gitáros Teenie Hodges-t vette bele a felvétel produkciójába. Az album - másként mint azt az ő gyakorta sivár elődjei tették - nagyon nagyszerűen lett instrumentálva. A zongora és a gitár mellett sok dalban fúvósok, szaxofon, zenekar, vagy country-hangszerek mentek bevetésre.

2006-ban adta Marshall köztudomásra, hogy alkoholfogyasztása és lelki problémái miatt többször állt klinikai kezelés alatt. Ez is az oka volt annak, hogy lemondta a tervezett USA turnét, amin a "The Greatest" albumot ismertette volna meg. Mégis visszatért még ugyanabban az évben több fesztiválfellépéssel US-amerikai színpadokon, és a 2007-es év elején keresztül turnézta Nyugat-Európát.

A 2006/2007-es években a Wong-Kar-Wai-jal a "My Blueberry Nights" (A távolság íze) filmen dolgozott. Ő szállított zenét a Soundtrack-nek (Living Proof és The Greatest dalait az azonos nevű albumról), és színésznőként közreműködött.

A 2008-ban nyilvánosságra hozott album, a Jukebox a Metal Heart-tal és Song to Bobby-val két Chan Marshall kompozíciót tartalmazott, a további tizenegy dal olyan dalok egyedi és érdekes átdolgozása, mint pl. New York (Frank Sinatra), I belive in You (Bob Dylan), Blue (Joni Mitchell) és  Ramblin' Woman (Hank Williams).

Stílusa[szerkesztés]

Marshall zenéje minimalista, takarékos gitár- és zongorahangokkal kíséri magát, gyakran támogatják hegedűk, ütősök, vagy más hangszerek. Az éneke a déli államok éteri folk, blues és country tradícióját követi, elragadó és törékeny.

Ápolgatja a dalai prezentációján, különösen élőben a törékenység imázsát (amit az interjúkban még vehemensen vissza is utasít) és a lelki elragadtatását. Mindazonáltal rávilágít más zenészek (mint például az ő idolja Mary J. Blige), és más zenei műfajok (pl. soul és R&B) csodálatára erős egyéni kifejezéssel. Olyan nagyon személyes dalokat is gyakran énekel a publikum körében. Néhány koncert nagy fázisú improvizációs zenét tartalmaz.

Közös munka más zenészekkel[szerkesztés]

Marshall 2004-es albumán, White People-ön a Handsome Boy Modeling School hallható, Howe Gelb a Giant Sand-tól, az ő mellékes projektjén a The Band of Blacky Ranchette-n úgyszintén együtt dolgozott vele. Továbbá a The Flaming Lips-Dokumentációban a The Fearless Freaks-ben látható. A "V mint vérbosszú" filmben úgyszintén hallható, hozzá még a film Soundtrack-jére is felkerült az "I found a reason" dallal. Hozzá tartozik a "Werewolf" dala a You Are Free albumról, Pedro Almodóvar spanyol rendező "Megtört ölelések" filmjéhez tartozó Soundtrack-jéről.

Diszkográfia[szerkesztés]

Albumok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]