Carelli Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Carelli Gábor
1961-ben
1961-ben
Életrajzi adatok
Születési név Krausz Gábor Pál
Álnév Gábor Pál
Született 1915. március 10.
Budapest
Elhunyt 1999. január 22. (83 évesen)
New York
Szülei dr. Krausz Béla
Iskolái
Pályafutás
Műfajok opera
Aktív évek 1935–
Hangszer énekhang
Hang tenor
Tevékenység operaénekes
A Wikimédia Commons tartalmaz Carelli Gábor témájú médiaállományokat.

Carelli Gábor (eredeti neve Krausz Gábor Pál) (Budapest, 1915. március 10.New York, 1999. január 22.) magyar származású amerikai operaénekes (lírai tenor). Pályáját Krausz Gábor néven kezdte, 1938. június 1-jén vette fel a Carelli nevet. 1939-ben a firenzei opera Bohémélet előadásán debütált az új vezetéknévvel.

Élete[szerkesztés]

Édesapja, dr. Krausz Béla ügyvéd útmutatása alapján jogi tanulmányokat folytatott, de a szülők nem zárkóztak el a zenei pálya elől sem, mert édesanyja dr. Lichtenberg Emil kórusában énekelt, de hegedűn is jól játszott. Bécsi próbaéneklések alapján atyai áldást kapott.

1924 és ’32 között a világnak sok zenészt adó Markó utcai gimnázium diákja volt.[1] Az osztályünnepségeken rendszeresen énekelt nápolyi dalokat. 1932-től Lichtenberg tanácsára dr. Székelyhidy Ferencnél tanult énekelni. Néhány hónapot járt a Zeneakadémiára (1934. szeptember–1935. február). Első nyilvános fellépése (egy brünni próbakoncert után) még Krausz Gábor néven Ferencsik János egyik Mozart-hangversenyén volt a Lipótvárosi Casinóban 1935. november 23-án, amikor a Varázsfuvola egyik Tamino-áriáját énekelte. 1936-tól 1939-ig Rómában végezte zenei tanulmányait. Felfedező mestere Beniamino Gigli olasz tenor volt. A második világháború fenyegetettségei elől Amerikába költözött. A kezdeti esztendőkben kis társulatokkal énekelt, rendezett különböző városokban. Egy sikeres dallasi fellépés után jött az első nagy szerep a Falstaffban, Arturo Toscanini vezényletével, az NBC szimfonikus zenekarával. 1950-től a New York-i operaházba szerződtették, ahol hosszú ideig a legtöbbet foglalkoztatott tenoristának számított.

Évtizedeken át tanított a manhattani School of Music zenei főiskolán. Az ötvenes években nem jöhetett Magyarországra, de 1960-tól ismét szerepelt Budapesten. A Magyar Rádióban évekkel ezelőtt nagy érdeklődést kiváltott műsorsorozata volt az opera történetéről. 1997 áprilisában látogatott utoljára Magyarországra.

Szerepei[szerkesztés]

Önéletrajza[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Diákkereső a Berzsenyi Dániel Gimnázium honlapján.

Források[szerkesztés]