SNCF BB 12000 sorozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(CFL 3600 szócikkből átirányítva)
SNCF BB 12000 sorozat
SNCF BB 12000 sorozat
CFL 3600 sorozat
Pályaszám
12001–12148
Általános adatok
GyártóMTE
Gyártásban19541961
Selejtezés2000
Darabszám148 db
Műszaki adatok
TengelyelrendezésBo'Bo'
Nyomtávolság1435 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség120 km/h
Üres tömeg83,4-tól 85,6onnáig t
Villamos vontatás
Áramnem25 kV 50 Hz AC
Áramellátásfelsővezeték
Teljesítmény
Állandó2470 kW
Vontatómotorok száma4 db SW 435 típusú
A Wikimédia Commons tartalmaz SNCF BB 12000 sorozat témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A luxemburgi változat, a CFL 3600 sorozat

Az SNCF BB 12000 sorozat egy francia Bo'Bo' tengelyelrendezésű, 25 kV 50 Hz AC áramrendszerű villamosmozdony-sorozat volt. 1954 és 1961 között gyártotta a Le Matériel de Traction Électrique (MTE). Az SNCF 2000-ben selejtezte a sorozatot. Luxemburgban mint CFL 3600 sorozat ismert.

Az első példányok a 25 kV-os, 50 Hz-cel villamosított vonalakon közlekedtek az északkelet-franciaországi Houillères de Lorraine szénbányáihoz.[1]

Története[szerkesztés]

A BB 12001 1954. július 17-én érkezett Mohonba. Először a ValenciennesLumes-vasútvonalon próbálták ki, a specifikáció szerint egy olyan mozdonyt kellett választani, amely képes volt 750 tonnás vonatokat vontatni 10‰-es emelkedőn. A 12000 sorozat több mint alkalmasnak bizonyult, 1100 tonnás, majd 1400 tonnás vonatokat húzott. A BB 12006 egy másik fogaskerékrendszert használva 2000 tonnás vonatokat is képes volt elvontatni.[1]

A 12000-esek jól integrálódtak az SNCF CC 14100 sorozatába. Az SNCF 148 ilyen típusú mozdonyt birtokolt, és további 20 darabot szállítottak a luxemburgi Société Nationale des Chemins de Fer Luxembourgeois-nak, mint CFL 3600 sorozat, amelyek élettartama hosszabb volt, mint francia társaiké: az utolsó példányokat 2005 márciusában vonták ki a forgalomból, addigra már csak tolatási és helyi vonati szolgálatokat teljesítettek.[1]

Két figyelemre méltó mozdony, nevezetesen a BB 12131 és a BB 12141 Romániába került, ahol 1963. április 30. és 1963. június 30. között rövid ideig használták őket. A Román Vasutaknál 1963. június 9-én, Brassó és Predeál között vontatták az első villamos vontatású próbavonatot, amelyen Gheorghe Gheorghiu-Dej is jelen volt.

Műszaki részletek[szerkesztés]

Minden mozdony 84 tonnát nyomott. Egyenirányítóként ignitronokat használtak. A graduátor és a transzformátor után az egyfázisú áramot nyolc ignitron egyenirányítja, amelyek sorba kötött villanymotorokat táplálnak. A simító fojtók "hullámos" áramot eredményeztek, amelyet a motorok jól fogadtak. A mozdonyok lassan és simán indultak a nedves síneken. A villanymotorok nagyon nagy, 1800 amperes túlterhelési áramot bírnak el, ami jóval meghaladja az 1000 amperes tervezési értéket. Nagyon kevés kerékcsúszást szenvedtek; 10‰-os emelkedőn 1756 tonnás vonatokat, 5‰-es emelkedőn pedig 2885 tonnás vonatokat tudtak vontatni.[1]

A mozdonyoknak kevés hibájuk volt, amelyek közül egyik sem az elektromos alkatrészekkel volt kapcsolatos. Szűk fülkékkel rendelkeztek, rosszul fékeztek és nem tudtak többrészes szerelvényként működni.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e CUYNET, Jean (2008. április 25.). „Les débuts du courant " industriel " à la SNCF” (francia nyelven). J3eA 7, 0007-10–11. o, Kiadó: EDP. DOI:10.1051/j3ea:2008040. (Hozzáférés: 2015. március 9.)  

További információk[szerkesztés]