Bukovinai földikutya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Bukovinai földikutya
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Földikutyafélék (Spalacidae)
Alcsalád: Földikutyaformák (Spalacinae)
Nem: Spalax
Guldenstaedt, 1770
Alnem: Spalax
Faj: S. graecus
Tudományos név
Spalax graecus
Nehring, 1898
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bukovinai földikutya témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bukovinai földikutya témájú kategóriát.

A bukovinai földikutya (Spalax graecus) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a földikutyafélék (Spalacidae) családjába tartozó faj.

Rendszertan[szerkesztés]

Két közeli rokona van, a kizárólag az Erdélyi-medencében élő mezőségi földikutya és a A Havasalföldön (Olténiában és Munténiában) élt kihalt román földikutya. Előbbi akkor alakult ki, amikor a Kárpátok kiemelkedett és utána feltételezhető, hogy a kis földikutyák, amelyek jóval később jelentek meg ezen a területen - egyébként sokkal hatékonyabban kolonizálnak, mint a nagy földikutyák - nyomultak be a mostanra kettévált bukovinai és román földikutya elterjedési területére és jóval több, mint fél millió évvel ezelőtt a kis földikutyáknak a megjelenése ezen a területen elválasztotta ezt a két csoportot.[2]

Előfordulás[szerkesztés]

A kontinens keleti részén - politikailag Moldovában, Romániában és Ukrajnában - honos. Erdélyben is őshonos. A föld alatt él.

Megjelenése[szerkesztés]

A szemét bőr fedi.

Életmódja[szerkesztés]

Tápláléka gumókból és gyökerekből áll. Az állat életmódjáról rendkívül elenyészőek az ismereteink, mivel ritkán merészkedik a külvilágba.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Méhely, Lajos. A földi kutyák fajai származás- és rendszertani tekintetben. Magyar Tudományos Akadémia, 165-175 eredeti számozás 171-181 pdf számozása. o. (1909). Hozzáférés ideje: 2018. április 21. „Én ezt a fajt hiteles példányok alapján Bukovinából, Czernowitz környékéről ismerem, a honnan Zelinka egyet. tanár szívességéből két koponyát kaptam tanulmányozás czéljára. Ott a faj nagyon ritka, sőt talán már kihalófélben van. A két állatot, a melynek koponyáját vizsgáltam, Zelinka professzor értesítése szerint Czernowitztól délnyugatra, a Storozynetz felé eső dombokon fogták.” 
  2. Három a magyar igazság, avagy mit sikerült megtudnunk a hazai földikutyákról Kitaibel Pál óta. Állattani Előadások. Magyar Biológiai Társaság, 2018. február 1. (Hozzáférés: 2018. február 8.)

Források[szerkesztés]