Mezőségi földikutya
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Spalax antiquus Méhely, 1909[1] | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
A mezőségi földikutya (Spalax antiquus) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a földikutyafélék (Spalacidae) családjába tartozó faj.
Rendszertan[szerkesztés]
Két közeli rokona van, a Bukovinában élő bukovinai földikutya és a Havasalföldön (Olténiában és Munténiában) élt kihalt román földikutya. A faj akkor alakult ki, amikor a Kárpátok kiemelkedett és utána feltételezhető, hogy a kis földikutyák, amelyek jóval később jelentek meg ezen a területen - egyébként sokkal hatékonyabban kolonizálnak, mint a nagy földikutyák - nyomultak be a mostanra kettévált bukovinai és román földikutya elterjedési területére és jóval több, mint fél millió évvel ezelőtt a kis földikutyáknak a megjelenése ezen a területen elválasztotta ezt a két csoportot.[2]
Előfordulás[szerkesztés]
Kizárólag az Erdélyi-medencében fordul elő, annak is a központi és a déli területein, a Kolozsvár-Beszterce vonaltól délre. A fajhoz köthető előfordulási adatok az erdélyi Mezőségből, továbbá Aranyosszékből, Marosszékből, a Maros-mezőről és a Küküllő-menti-dombságból, valamit a Szászföldről (Székások-dombsága, Hortobágy-dombság, Oltmelléki-dombság) és a Szebeni-medencéből ismertek. Négy populációja ismert, mindegyik nagy kiterjedésű élőhelyen található. A faj teljes világállománya 3500 és 4000 egyed között ingadozhat.
Ajtonyi populáció[szerkesztés]
Az Ajtony, Mezőőr, Kolozs, Palackos települések közelében levő állomány a legnagyobb, kiterjedése meghaladja a 19 ezer hektárt. Egyedszámát 2500-2600-ra becsülik.
Tordai populáció[szerkesztés]
A Torda mellett a jól ismert Tordai-hasadék keleti oldalánál kezdődő populáció élőhelye megközelíti a kétezer hektárt. Egyedszámát 500 körülire becsülik.
Budatelki populáció[szerkesztés]
A Budatelke, Katona és Mócs települések közelében fekvő populáció élőhelye megközelíti a kétezer hektárt. Egyedszámát 500 körülire becsülik.
Nagyenyedi populáció[szerkesztés]
A legkisebb Nagyenyed közelében található állomány egyedszáma is biztosan meghaladja a 100-at.
Megjelenése[szerkesztés]
Testtömege mindig 400 g feletti, de jóval meghaladhatja a fél kilogrammot is. Szembetűnően erős testfelépítésű, a fejtetőn is látható a vaskos rágóizmok tapadási helye. Érdekes, csupán a nagytestű földikutyákra jellemző viselkedéselem, hogy ha megzavarják, morgó hangot hallat.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Méhely, Lajos. A földi kutyák fajai származás- és rendszertani tekintetben. Magyar Tudományos Akadémia, 175-186 eredeti számozás 181-192 pdf számozása. o. (1909). Hozzáférés ideje: 2018. április 21. „A Spalax graecus antiquus-t csupán Erdélyből, még pedig recens és subfossilis csontmaradványok alapján ismerem. Számos lelete bizonyítja, hogy már az Ó-Alluviumban általánosan el lehetett terjedve s még a Kr. e. V. században, sőt bizonyára még később is élt az erdélyi Mezőségen.”
- ↑ Három a magyar igazság, avagy mit sikerült megtudnunk a hazai földikutyákról Kitaibel Pál óta. Állattani Előadások. Magyar Biológiai Társaság, 2018. február 1. (Hozzáférés: 2018. február 8.)
Források[szerkesztés]
- Németh Attila, Csorba Gábor. Földikutyák. Fővárosi Állat- és Növénykert (2015). ISBN 978-615-5392-10-8
További információk[szerkesztés]
Kárpát-medencei Nyugati földikutya kisfajok Fajmegőrzési terv. www.termeszetvedelem.hu. Vidékfejlesztési Minisztérium, Környezetügyért Felelős Államtitkárság (2013) 11 eredeti számozás 10 pdf számozása. o. (Hozzáférés: 2018. április 22.)
