Fekete földitök

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Bryonia alba szócikkből átirányítva)
Fekete földitök
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Rend: Tökvirágúak (Cucurbitales)
Család: Tökfélék (Cucurbitaceae)
Nemzetség: Bryonia
Tudományos név
Bryonia alba
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fekete földitök témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete földitök témájú médiaállományokat és Fekete földitök témájú kategóriát.

A fekete földitök (Bryonia alba) a tökfélék családjába tartozó, Közép- és Dél-Európában honos évelő kúszónövény. Mérgező. Egyén elnevezései: fekete gönye, büdös gönye, kúszó répa.

Megjelenése[szerkesztés]

A fekete földitök évelő egylaki kúszónövény. Barnássárga, vaskos (akár 2-3 kg-os is lehet) gyökértörzse répaszerűen megvastagodott, többfejű; belül sárgásfehér, nyálkás, kellemetlen szagú és ízű. Szára 2-4 méter hosszúra is megnő, elágazó, levélkacsokkal felkapaszkodó. Szórt állású, 5-8 cm széles, ötkaréjos levelei érdesen szőrösek. A levél karéjai egyenlőtlenül öblösek, hegyesen fogasak.

Május-júniusban virágzik. Virágzata a levelek hónaljából eredő sátorozó fürt. A virágok váltivarúak, de egy növényen mind porzós, mind termős virágok megtalálhatóak. A porzós virágok zöldesfehérek, kocsányuk hosszú. A harangszerű termős virágok valamivel kisebbek (kb. 1cm-esek).

Termése fekete (soha nem piros), gömbölyű, borsónyi bogyó, amelyben 4-6 lapított, tojásdad mag található.

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Európában (annak nyugati, délnyugati része kivételével), valamint Nyugat-Ázsiában (Iránig) honos. Észak-Amerikába behurcolták. Magyarországon gyakori.

Cserjésekben, erdőszélen, parlagokon található; bokrokra, sövényekre, kerítésekre kapaszkodik.

Jelentősége[szerkesztés]

Gyökértörzse, szára és termése egyaránt tartalmaz bőrirritáló, hashajtó brionidint, az idegrendszert bénító brionint (mindkettő glikozid), briresin gyantát, kevés illóolajat, cseranyagot és alkaloidákat. Ízük keserű és csípős, szaguk frissen kellemetlen. A száraz növény is mérgező. A bogyóban likopin festékanyag, a magban szaponin is található.

Ha a legelő állatok elfogyasztják, a mérgezés tünetei hányás, véres, híg hasmenés, gyakori vizelés, láz, görcsök, súlyos esetben a légzésbénulás pusztuláshoz vezethet. A vemhes állatok elvetélhetnek. Bőrrel érintkezve gyulladást, hólyagosodást indukál. Az ember esetében felnőtteknél 30-40, gyerekeknél 15-20 bogyó elfogyasztása halálos lehet.

Gyógynövényként kellemetlen mellékhatásai miatt emberek esetében csak külsőleg alkalmazzák reuma és ízületi bántalmak ellen. Állatoknál hashajtóként és vizelethajtóként használják.

Források[szerkesztés]