Broméliafélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Broméliafélék
Egy broméliaféle
Egy broméliaféle
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Broméliafélék (Bromeliaceae)
Juss.
Alcsaládok
Elterjedés
WorldBromeliadDistribution.PNG
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Broméliafélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Broméliafélék témájú kategóriát.

A broméliafélék (Bromeliaceae) a perjevirágúak rendjének (Poales) egyik családja. Korábbi rendszerekben teljesen más volt a megítélésük. A Soó- és Hortobágyi-rendszerben külön rendként szerepel lisztesmagvúak (Bromeliales, Farinosae) néven. A Borhidi-rendszerben a Zingiberidae alosztály (gyömbérvirágúak) Bromelianae főrendjébe tartozik az ananászvirágúak rendje (Bromeliales).

A genetikai vizsgálatok alapján a perjevirágúak rendjében a gyékényfélékkel (Typhaceae) és a békabuzogányfélékkel (Sparganiaceae) mutatnak szorosabb rokonságot. E három taxon együtt egy egységes, monofiletikus csoport (klád). E három családot ajánlatos lenne kiemelni a jelenlegi rendből, és Bromeliales néven külön rendet állítani nekik, ugyanis a Poales kládról ezek váltak le elsőként, tehát mostani rend többi családja ugyancsak monofiletikus lenne.

A broméliafélékhez tartoznak a broméliákon (Bromelia spp.) kívül ide tartoznak többek között a lándzsarózsák (Aechmea spp.), az ananászok (Ananas spp.), a bilbergiák (Billbergia spp.), a levélcsillagok (Cryptanthus spp.), a Guzmán-broméliák vagy guzmániák (Guzmania spp.), a Regel-broméliák vagy neorégeliák (Neoregelia spp.), a fészektőrózsák (Nidularium spp.), a szakállbroméliák (Tillandsia spp.) és a pikkelyvirágok vagy vrízeák (Vriesea spp.).

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]

Az újvilági trópusokon élnek.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Többnyire alacsonyak félcserje–cserje méretig. Az andesi ahuarancu (Puya raimondii) törzsmagassága 1–4 m, virágzata 10 m magasra nyúlik).

Nagy többségük Levelei szoros, sokszor tölcsérszerű spirális levélrózsában nőnek; ez az elrendezés a víz felfogását és raktározását segíti. A levelek a vastag viaszbevonattól sokszor ezüstösen csillognak. A kemény levelek széle szúrós, fogas. Sok faj levelei vízfelvevő pikkelyszőrök fejlődtek ki (BiolLex).

A csoport növénykémiailag igen egységes: sejtjeikben kalcium-oxalát kristályok, gyanta- és olajtartó üregek, kovatestek találhatók.

Virágzatuk végálló, a virágok a lepellevelek két körének mérete is színe is különbözik: a külső kör tagjai végig, a belsők tövüknél összenőttek. Porzótájuk két, egyenként három tagú porzókörből áll. A háromrekeszű termő felületén nektáriumok csalogatják a beporzókat.

Változatos megjelenésű termésük általában tok vagy bogyó. A többnyire apró magvakon általában van valamilyen repítőkészülék.

Életmódjuk, termőhelyük[szerkesztés]

Többnyire trópusi esőerdőkben, monszunerdőkben, szavannákon nőnek, de például a dél-amerikai üstökösfák Puya spp., Espeletia spp., Culticium spp.) a trópusi magashegységek (al)havasi rétjeinek paramo- és punanövényzetére jellemzőek. A talajban gyökerezők mellett sok faj epifiton.

Amint ezt levélrendszerük is jelzi, sok közöttük a xerofiton (szárazságtűrő) faj. A víztartó levélrózsa különleges együttélések indukátora: az összegyűlt vízben gyakran trópusi algák és ízeltlábúak lárvái telepszenek meg; olykor még apró virágos növények is kihajtanak belőle.

Gyakran madarak porozzák be őket.

Magvaikat a szél terjeszti.

Gazdasági jelentőségük[szerkesztés]

Vannak közöttük fontos élelmiszernövények, mint például az ananász.

Számos fajuk világszerte elterjedt dísznövény.

Rendszerezésük[szerkesztés]

Hagyományosan három alcsaládba sorolják őket: Pitcairnioideae, Bromelioideae és Tillandsioideae. Azonban genetikai elemzések azt mutatták, hogy míg a Bromelioideae és a Tillandsioidea alcsalád monofiletikus csoportok, addig a Pitcairnioidea alcsalád parafiletikus csoport, így ez utóbbiból több alcsaládot hoztak létre, melyek egyenként már monofiletikusak (a Pitcairnioidea alcsalád is megmaradt, de kevesebb nemzetséget tartalmaz). Ugyancsak a genetikai vizsgálatok tisztázták, hogy a korábban önállóan létező Ayensua nemzetség egyetlen faja, az Ayensua uaipanensis a Brocchinia nemzetséghez tartozik; a korábbi Brocchinia serrata faj viszont nem, emiatt az újonnan létrehozott Sequencia nemzetségbe sorolták át, amely még csak nem is a Brocchinioidea, hanem a Navioideae alcsalád része.[1]

A genetikai vizsgálatok eredményeit figyelembe véve a broméliafélék nemzetségei 8 alcsaládba sorolhatók, az alcsaládok ábécérendben a fontosabb nemzetségekkel:[1][2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Taxonomy. bsi.org (a Bromeliad Society International honlapja) (angolul) (Hozzáférés: 2015. aug. 27.) (html) arch
  2. BROMELIACEAE Jussieu, nom. cons. (in: Peter F. Stevens: Angiosperm Phylogeny Website, version 13.). mobot.org/MOBOT/Research/APWeb. (angolul) Missouri Botanical Garden (2015. aug. 14.) (Hozzáférés: 2015. aug. 27.) (html)
  3. a b Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 292. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  4. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 315. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  5. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 318. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  6. a b Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 348. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  7. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 395. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  8. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 434. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  9. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 435. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  10. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 475. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  11. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 390. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  12. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 363. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  13. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 459. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  14. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 473. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  15. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 387. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  16. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 523. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  17. a b Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 539. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  

Források és ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana
  • Tuba Zoltán–Szerdahelyi József–Engloner Katalin–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan
  • Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
  • Bagi István: A zárvatermő növények rendszerének kompediuma
  • Siegfried Danert, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Horánszky András és Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 371–372. o.  
  • Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
  • Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
  • BiolLex: Biológiai lexikon I. (A–F). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1975. 329. o. ISBN 963-05-0530-4