Bromélia
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Típusfaj | ||||||||||||||||
| Ananászkender (Bromelia karatas)[1] | ||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||
|
szövegben | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bromélia témájú médiaállományokat és Bromélia témájú kategóriát. |
A bromélia (Bromelia) a perjevirágúak (Poales) rendjébe sorolt broméliafélék (Bromeliaceae) típusnemzetsége 60-nál is több természetes fajjal és számos kertészeti változattal.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Az újvilági trópusok flórabirodalmának növényei. Természetes élőhelyükön az Antillák szigeteitől Brazíliáig fordulnak elő.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Tőlevélrózsában növő levelei spirálisan átfedik egymást, így a növény meg tudja tartani a ráhullt vizet. A kemény levelek széle erősen fogazott.
Kis, fehér, piros vagy lila virágokból álló, változatos alakú virágzata virágnyélen nő ki a rozetta szívéből.
Többnyire tojásfehér–narancssárga gyümölcseiben nagy barna magok ülnek.[2]
Életmódja, élőhelye[szerkesztés]
A fajok egyik nagy csoportja a talajban gyökerezik, a másik nagy csoport epifiton. Utóbbiak főleg az esőerdőkben, a talajlakók alapvetően a száraz, füves pusztákon fordulnak elő. Ezeken az élőhelyeken sűrűn egymás mellett nőve tövisbozóttá állnak össze (Urania).
Trópusi jellegükből adódóan a legtöbb fajnak legalább + 15°C hőmérsékletre van szüksége. A vizet jól áteresztő talajt és a sok napsütést kedvelik. Nyáron virágzanak.[3]
Tarackgyökeréről vegetatívan gyorsan terjed.
Rendszertani felosztása[szerkesztés]
A nemzetségben 2022-ig fajt különítettek el:
- Bromelia agavifolia
- Bromelia alsodes
- Bromelia alta
- Bromelia antiacantha
- Bromelia araujoi
- Bromelia arenaria
- Bromelia arubaiensis
- Bromelia auriculata
- Bromelia balansae
- Bromelia binotii
- Bromelia braunii
- Bromelia charlesii
- Bromelia chrysantha
- Bromelia dilatata
- Bromelia eitenorum
- Bromelia epiphytica
- Bromelia estevesii
- Bromelia exigua
- Bromelia flemingii
- Bromelia fosteriana
- Bromelia fragilis
- Bromelia glaziovii
- Bromelia goeldiana
- Bromelia goyazensis
- Bromelia grandiflora
- Bromelia granvillei
- Bromelia gurkeniana
- Bromelia hemisphaerica
- Bromelia hieronymi
- Bromelia horstii
- Bromelia humilis
- Bromelia ignaciana
- Bromelia interior
- Bromelia irwinii
- ananászkender (Bromelia karatas, Bromelia argentina)
- Bromelia laciniosa
- Bromelia lagopus
- Bromelia legrellae
- Bromelia lindevaldae
- Bromelia macedoi
- Bromelia michaelii
- Bromelia minima
- Bromelia morreniana
- Bromelia nidus-puellae
- Bromelia oliveirae
- Bromelia palmeri
- Bromelia pinguin
- Bromelia poeppigii
- Bromelia redoutei
- Bromelia regnellii
- Bromelia reversacantha
- Bromelia rondoniana
- Bromelia scarlatina
- Bromelia serra
- Bromelia superba
- Bromelia sylvicola
- Bromelia tarapotina
- Bromelia trianae
- Bromelia tubulosa
- Bromelia unaensis
- Bromelia urbaniana
- Bromelia villosa
Gazdasági jelentősége[szerkesztés]
Több faját dísznövénynek termesztik. Több faj gyümölcse ehető. Az Európában 1690 óta dísznövényként termesztett Bromelia pinguin gyümölcse a piñuela.[4]
Fogazott levelei miatt a trópusokon sövénynek is ültetik (Urania).
Levélrostjaiból köteleket és hálókat készítenek. A legismertebb az ananászkender (Bromelia karatas) rostja, a caraguata, amelyből nemcsak hajókötelek készítenek, de papírt is.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Tuja.hu: Broméliák
- ↑ https://hu.biomarmicrobialtechnologies.com/bromelia-plant-dies-after-flowering-3644 BiomarMT: Bromelia (Bromelia), A Növény, Amely A Virágzás Után Hal Meg]
- ↑ https://hu.biomarmicrobialtechnologies.com/bromelia-plant-dies-after-flowering-3644 BiomarMT: Bromelia (Bromelia), A Növény, Amely A Virágzás Után Hal Meg]
- ↑ Vadananász magok (Bromelia pinguin)
Források[szerkesztés]
- Urania: Siegfried Danert, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Horánszky András és Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 371–372. o.
|
