Bolond Istók (hetilap, 1878–1919)
| Bolond Istók | |
 | |
| XIV. évfolyam, 1891. 46.szám. Budapest, november 15. (Pollák Zsigmond rajza) | |
| Adatok | |
| Típus | hetilap |
| Ország | Magyar Királyság |
| Alapítva | 1878. január 6. |
| Megszűnt | 1919. március 16. |
| Főszerkesztő | Bartók Lajos |
| Nyelv | magyar |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bolond Istók témájú médiaállományokat. | |
A Bolond Istók képes heti élclap, mely 1878-tól 1919-ig jelent meg Budapesten. A Borsszem Jankó és Az Üstökös után a harmadik legnépszerűbb élclap volt.
Története[szerkesztés]
1878. január 6-án indította útjára Bartók Lajos, aki a hetilap kiadója, tulajdonosa és Don Pedrő néven szerkesztője is volt. A nyomást kezdetben a Schlesinger és Wohlauer nyomda, majd 1883 közepétől a Franklin Társulat nyomdája végezte. Rajzolói id. Jankó János, Homicskó Atanáz és Cserépy Árpád voltak. Olvasóközönségét elsősorban a vidéki középosztály egy része alkotta.
A lapot a kormánypárti Borsszem Jankó ellensúlyozására alapították. Bartók Lajos a Függetlenségi Párt politikáját támogatta és gúnyolódásában nem ismert határt. Híres állandó alakjai: Generál Szakramentovics (a magyarfaló osztrák generális); Móric Paja (a húsosfazékért lelkesedő Tisza-párti képviselő); Federvieh Kóbi (a zsidó revolverzsurnaliszta), stb.
A politikai élclap kíméletlenül ostorozta a Deák-pártot és állandóan izgatott Ausztria ellen. Megvetően írt a közös hadseregről, üldözte az ellenzéknek nem tetsző közéleti szereplőket. Bartók Lajos tömérdek mérges cikket és csúfondáros verset írt minden évfolyamába, csipkedte az Akadémiát és a Kisfaludy Társaságot, nevetséges színben tüntette fel Greguss Ágostot, Gyulai Pált és általában a kormánypárti írókat és tudósokat, nem kímélte Arany Lászlót, Jókait sem. A zsidósággal és a katolikus papsággal szemben egyaránt ellenséges volt.
A politikusok és a politikai élet gúnyolása mellett nagy teret kaptak az irodalmi és színházi életet kifigurázó írások, a színműparódiák és az antiszemita viccek is. Bartók Lajos szerkesztői-kiadói működését követően a lap gyorsan hanyatlott, és a köztársaság idején meg is szűnt.
Utolsó lapszáma 1919. március 16-án jelent meg.[1]
Források[szerkesztés]
- Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 7. kötet. Bevezetés / Hírlapok, folyóiratok c. alfejezet) (1930–1941)
- szerk.: Kosáry Domokos és Németh G. Béla: A magyar sajtó története II./2. Budapest: Akadémiai Kiadó, 413. o.. Hozzáférés ideje: 2011. december 12.
- Szalay Károly. Humor és szatíra Mikszáth korában. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 438. o. (1977). ISBN 963-270-646-3
- Buzinkay Géza: Borsszem Jankó és társai. Magyar élclapok és karikatúráik a XIX. század második felében; Corvina, Bp., 1983
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Bolond Istók. Arcanum (1919. március 16.) (Hozzáférés: 2019. június 18.) fizetős hozzáférés.
