Bibó István Szakkollégium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
ELTE Bibó István Szakkollégium
Egyetem ELTE
Kar Állam- és Jogtudományi Kar
Alapítva 1983
Cím 1118 Budapest, Ménesi út 12.
Igazgató dr. Milánkovich András
Befogadólétszám 68 fő
Elhelyezkedése
ELTE Bibó István Szakkollégium (Magyarország)
ELTE Bibó István Szakkollégium
ELTE Bibó István Szakkollégium
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 28′ 46″, k. h. 19° 02′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 46″, k. h. 19° 02′ 51″
Az ELTE Bibó István Szakkollégium weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz ELTE Bibó István Szakkollégium témájú médiaállományokat.

A Bibó István Szakkollégium az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara nappali tagozatos hallgatóinak szakmai, baráti és lakóközössége. Az intézmény Budapest XI. kerületében, a Ménesi út 12. szám alatti épületben található. A hatvan bentlakó mellett a közösséget mintegy húsz-negyven külsős szakkollégista alkotja.

A szakkollégium története[szerkesztés]

„Folyosó Szakkollégium” korszak 1977-1983[szerkesztés]

Az ELTE Bibó István szakkollégium létrejöttének gyökerei térben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kőrösi Csoma Sándor Kollégiumáig, időben az 1977/78-as tanévre nyúlnak vissza.

Abban a tanévben Kéri László vezetésével a Budaörsi úti kollégiumban létrejött egy olyan szervezett közösség, amit a mai Bibó elődjének tekinthetünk, és amit még akkor „folyosó szakkollégiumnak” neveztek. Az alapítók mintegy 20-30 joghallgató a szakkollégiumi formát találták az egyetemi szabályzatban az egyetlen lehetőségnek arra, hogy viszonylagos autonómiájával egyfajta új kollégiumi létformát, másként gondolkodást, szabadabb kommunikációt és a társadalomtudományokban való nagyobb elmélyülést tegyen lehetővé az érdeklődő és tehetséges joghallgatók számára. A kezdeti szakkollégium egy olyan rendszeres együttlétre építő alternatív kollégiumi életforma volt, amelynek létrehozását a fennálló oktatási rendszerrel szembeni elégedetlenség és a társadalomtudományi kulturáltságban meglévő hiányosságok pótlásának igénye motiválta. Az első néhány év sikeres volt, a kollégisták számtalan programot, vitát, kiscsoportos foglalkozást szerveztek, amelynek keretében kirajzolódottak az önkormányzatiság, és így a szakkollégium későbbi sarokpontjai. A Bibó ebben az időszakban került szorosabb kapcsolatba a Közgázon akkor már tíz éve működő, a fiatal értelmiség körében már fogalommá vált Rajk László Szakkollégiummal. Külön épületben működött, az egyetem irányításától teljesen függetlenül, önálló képzési rendszere volt, visszajáró oktatókkal, és – ez rendkívül fontos – saját felvételi eljárásban választották ki a bekerülőket. A Rajk a haldokló pártállamban egyike lett azoknak a kis szigeteknek, ahol szabadon lehetett gondolkodni, beszélni, írni. Gyakran megfordultak itt a formálódó ellenzék legjelesebb képviselői, és gondolataik ebben a közösségben termékeny talajra találtak. Teljesen egyértelmű volt, hogy a Rajk mintául kell, hogy szolgáljon a budaörsi szakkollégistáknak, ha tovább akarnak lépni az intézményesülés felé, és komolyabb szerepet akarnak vállalni egy új értelmiség utánpótlásának képzésében.

„Hőskorszak” 1983-1988[szerkesztés]

A szakkollégisták sikertelen összeköltözési kísérlete után végül hosszas erőfeszítéseknek köszönhetően a Szakkollégium 1983 szeptemberében megkapta az engedélyt arra, hogy beköltözhessen az akkor még félkész állapotú Ménesi úti épületbe, amely mind a mai napig otthonul szolgál a bentlakásos szakkollégistáknak. Ezzel a hivatalos szakkollégiumi státusz elnyerésének utolsó komoly akadálya is megszűnt és ennek köszönhetően Stumpf István igazgató vezetésével megalakulhatott a Jogász Társadalomtudományi Szakkollégium, hogy 1985-ben aztán felvegye Bibó István nevet. Az akkor még mindenféle válogatás, felvételi nélkül a kollégiumba került heterogén társaság hosszú viták után végül az SzMSz elfogadásával létrehozta azt a szervezeti struktúrát, amelynek legfőbb megoldásai a részletszabályok módosulásával ugyan, de máig megmaradtak. Az alapvető jellemzők az autonómia, az igazgató jogkörének szűkítése, az önkormányzati szervek meghatározó jelentősége az ügyek intézésében, a szakmai munkában való részvétel kötelező jellege, nyilvános felvételi eljárás, és a közösségi élet fontosságának hangsúlyozása.

A szervezeti keretek megteremtése után pedig megkezdődhetett a színvonalas szakmai munka, amelyet a különféle konferenciák megszervezése, a kiscsoportos, gyakorlatorientált képzések beindulása és az elkészült OTDK-dolgozatok sokasága jelzett. A Bibó bekapcsolódott a szakkollégiumi mozgalomba, rendszeresen részt vett az országos szakkollégiumi találkozókon és hozzájárult a mozgalom arculatának fenntartásához. Emellett a kollégium aktív résztvevőjévé vált a közéletnek. Olyan előadások és viták jellemzik a korszakot, amelyben lehetőség volt a tabuk áttörésére, a kritikát megfogalmazására, voltaképpen: a szabad kommunikációra. Mindezekkel együtt a nyolcvanas évek derekától a Bibó is a demokratikus nyilvánosság egyik gyakorlóterepévé vált.

Ismert tény, hogy a Szakkollégiumban alapították meg 1988. március 30-án az 1989-90-es rendszerváltozásban meghatározó szerepet betöltő ifjúsági szervezetet, a Fiatal Demokraták Szövetségét. A közhiedelemmel ellentétben azonban a harminchét alapítóból mindössze tízen voltak a kollégium tagjai, a többiek a közgazdászok (elsősorban a Rajk László Szakkollégium tagjai) markáns csoportján kívül bölcsészek és tanárképző főiskolások közül kerültek ki.

Az identitászavar és az átmenet korszaka 1988-1996[szerkesztés]

A politizálás új kereteit megadó pártok létrejöttével, a demokratikus intézmények kiépülésével a szakkollégiumok tehát elvesztették tevékenységük egyik – addig talán legfontosabb – értelmét, és identitászavarral küszködtek. A kilencvenes évek eleje a helykeresés Bibó számára is. Az igazgatói székből 1988 őszén távozó Stumpf István helyét Gyekiczki András vette át, majd két év múlva Csapody Tamás lett az igazgató, aki ezt a tisztséget 1992 elejéig töltötte be. Őt követően Szemerei Péter lett a Bibó igazgatója, egészen 1996-ig. Hamarosan világossá vált, hogy az új helyzetben a kollégiumnak nem más a feladata, mint hogy magas fokon képzett, tájékozott, társadalmilag érzékeny, kreatív jogászokat képezzen. A Szakkollégium pedig, ahogy Kéri László egy interjúban elmondta: “…egy soha vissza nem térő, páratlan szellemi felkészülési folyamat.”

Jelenlegi keretek kiépülésének korszaka 1996-[szerkesztés]

Az új korszak kezdete a lendületes és koncepciózus új igazgatóhoz köthető. Papp Imre igazgatósága alatt 1996-tól sor került a Tanulmányi Szabályzat reformjára, valamint a Ménesi úti épületben számos fontos infrastrukturális fejlesztés is lezajlott, így gyakorlatilag az összes intézményi és tárgyi feltétel adottá vált a valóban színvonalas munkához. A szakmai munka új lendülete eredményeként a Szakkollégium számos eredményes OTDK-szereplést, kiadványt, konferenciát és más sikeres programot mondhat magáénak. Őt követte az igazgatói poszton 2002-től Schenk Borbála, akinek kétéves igazgatósága alatt számos jelentős reform született meg. Ebben az időszakban nyerte el ugyanis végleges formáját a Választmány valamint a szakmai munkát az újonnan létrehozott műhelyrendszer köré szervezték. Ekkor még csak négy műhely működött: Büntető Tudományok Műhelye, Civilisztika Műhely, Közjogi Műhely valamint a Nemzetközi és Európai Jogi Műhely. Sántha Ágnes 2004-től kezdődő igazgatósága alatt jött létre a Szakkollégium Politikatudományi Műhelye, amellyel intézményesült a politológus hallgatók képzése is. Ezenkívül átalakították a felvételi eljárást (háromfordulós felvételi rendszer), a műhelyrendszer keretei között történő oktatás szabályait is finomították, valamint újra bevezetésre került a kötelező úgynevezett tutori dolgozatok megírására is. Ugyanettől az évtől vált hagyománnyá, hogy azok a végzett bibós hallgatók, akik teljesítették a Tanulmányi Szabályzatban megfogalmazott követelményeket tavasszal ünnepélyes keretek között átvehették bibós diplomájukat. Az ELTE Alkotmányjog tanszékén tanító oktató korábbi szakkollégista Pozsár-Szentmiklósy Zoltán 2008-tól 2012-ig volt a Bibó igazgatója, majd őt követte a 2012-ben megválasztott Tar Adrienn. A Kollégiumot jelenleg a tizedik igazgatója, Milánkovich András vezeti.

Ma a Szakkollégium célja tehát magasan kvalifikált, a szakma és a munkaerőpiac elvárásainak és kihívásainak megfelelni képes jogászok és politológusok képzése. A közösség – a Szakkollégium alapelvei által vezérelve – minden rendelkezésre álló eszközzel segíti tagjai tudásának bővítését, továbbá arra törekszik, hogy a diákjaiból művelt, tájékozott, széles látókörű és szociálisan érzékeny emberek legyenek.

Igazgatók[szerkesztés]

  • Stumpf István 1983-1988
  • Gyekiczki András 1988-1990
  • Csapody András 1988-1990
  • Szemerei Péter 1992-1996
  • Papp Imre 1996-2002
  • Schenk Borbála 2002-2004
  • Sántha Ágnes 2004-2008
  • Pozsár-Szentmiklósy Zoltán 2008-2012
  • Tar Adrienn 2012-2016
  • Milánkovich András 2016-

A szakkollégium célja[szerkesztés]

Az ország egyik legrégebbi szakkollégiumaként 1983 óta elsődleges célja szakmailag felkészült, közéleti kérdésekben tájékozott és a társadalom problémái iránt nyitott jogászok és politológusok képzése.

A szakkollégiumi képzés és a tudományos-szakmai munka a következő szakmai műhelyekben folyik:

a) Büntető Tudományok Műhelye,

b) Civilisztika Műhely,

c) Közjogi Tudományok Műhelye,

d) Nemzetközi és Európai Jogi Műhely,

e) Jogelméleti Műhely,

f) Politikatudományi Műhely.

A Szakkollégium célja még a fentiek mellett, hogy a felnövekvő generációkat olyan alapvető állampolgári ismeretekkel vértezze fel, amelyekkel könnyebben boldogulnak felnőtt életük során, s felelős, tájékozott polgárrá válhatnak. Ennek érdekében minden tavasszal megrendezésre kerül az Állampolgári Nevelés Tábor, ahol 13-14 éves diákokat okítanak szakkollégisták állampolgári ismeretekre. E programnak többéves hagyománya van, s a résztvevőkben közös, hogy mindannyian Bibó Istvánról elnevezett intézményben tanulnak.

A Felvételi eljárás napjainkban[szerkesztés]

A Bibó István Szakkollégium főszabály szerint minden szemeszterben, így ősszel és tavasszal is hirdet felvételt.[1] A felvételi eljárása három fordulóból áll, amely csak a felvételizők és a jelenlegi tagok számára nyilvános.[2] A felvételire az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának azon nappali tagozatos, jogász vagy politológus szakos hallgatója jelentkezhet, aki legfeljebb három lezárt egyetemi szemeszterrel rendelkezik. [3]

A Felvételi eljárás kezdetét a Felvételi Bizottság megválasztása előzi meg, amely valamennyi tagsággal rendelkező szakkollégista jogosultsága.[4] A Felvételi Bizottság tagjai a mindenkori igazgató, valamint a Közgyűlés által választott nyolc szakkollégista, akik legalább két aktív szemesztert eltöltöttek a Szakkollégiumban.[5] A Felvételi Bizottság megválasztásától kezdve felel: a felvételivel eljárás hirdetéséért és népszerűsítéséért az első és másodéves hallgatók körében, az ezzel kapcsolatos promóciós rendezvények megszervezéséért, a felvételi eljárás lebonyolításáért, végül pedig az eljárás során felvételt nyert szakkollégisták integrálásáért.[6] A Felvételi Bizottság a Választmánytól független testületként gyakorolja hatásköreit, így a Felvételi Bizottság alakuló ülésén a tagjai által választott elnök hívja össze későbbi üléseit.[7]

A Szakkollégium sajátos három fordulós felvételi rendszere lehetővé teszi, hogy az intézménnyel hivatalos kapcsolatban lévő valamennyi személy befolyásolhassa a felvételi eljárást kimenetelét.  Így az első fordulóban a nevelő tanárok szerepe számottevő, a második fordulóban az oktatók értékelnek, míg az utolsó forduló, ahol megszületik a végső döntés a felvételről, a mindenkori szakkollégisták kezében van. A felvételire jelentkezni egy, a legfontosabb életrajzi adatokat tartalmazó önéletrajzzal és egy bemutatkozó esszével (motivációs levéllel) lehet.[8]

Az első forduló egy száz pontos komplex írásbeli feladatsorból áll, amelyet a nevelőtanárok állítanak össze és a Felvételi Bizottság feladata, hogy legalább két időpontot biztosítson a felvételizők számára annak megírására.[9] Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a nevelőtanárok általános műveltséget, logikai és érvelési technikát felmérő összetett feladatsort állítanak össze. Az részrehajlás nélkül történő értékelés érdekében a felvételizőknek jeligével kell ellátniuk az általuk írt feladatsort.[10] A második fordulóban írásbeli pontjai alapján a feladatsort szabályosan leadó jelentkezők háromnegyede, de legfeljebb 45 fő vehet részt.[11]

A második forduló előtt a Felvételi Bizottság felkér egy három főből álló Oktatói Bizottságot, amelynek minden tagja kijelöl legalább egy, összességében legfeljebb 100000 leütés terjedelmű tanulmányt.[12] A felvételiző az Oktatói Bizottság előtt beszámol valamelyik, általa választott tanulmány témájához kapcsolódó ismereteiről és meglátásairól.[13] A szóbeli fordulónak nem célja az, hogy a felvételiző pontos lexikális tudásáról adjon számot, a tanárok sokkal inkább az egyéni véleményt és annak megalapozottságát vizsgálják. Az Oktatói Bizottság a felvételiző teljesítményét 0-tól 10-ig terjedő pontszámmal értékeli. [14] Az így kialakult pontszám tízszeresének – szükség esetén egész számokra kerekített értéke – a felvételiző második fordulóban elért pontszáma.[15]

A harmadik fordulóban az első két fordulóban szerzett pontjai összege alapján a második forduló résztvevőinek kétharmada vehet részt.[16] Azon felvételizők, akik továbbjutottak a harmadik fordulóba lehetőséget kapnak arra, hogy részt vegyenek a Felvételi Bizottság által megrendezett Felvételi táborban, amely ugyan nem minősül hivatalos fordulónak, mégis a szakkollégisták itt ismerik meg közelebbről a felvételizőket és a tapasztalatok szerint a táborban nyújtott teljesítményük jelentősen befolyásolja a Felvételi Bizottság tagjait végső döntésük meghozatalában. A korábbi évek gyakorlatát tekintve a felvételi tábor egy kétnapos egyéjszakás program, amelyben a felvételizők csapatépítő programok és közéleti témákról szóló viták keretében ismerkednek meg egymással, és a szakkollégium tagjaival. A harmadik forduló, amelyet a szakkollégisták tízperceseknek is hívnak, a jelenlegi hatályos felvételi rendszer legrégebbi eleme, hiszen az alapítástól kezdve jelen van a Kollégium életében. A tízpercesek során a Felvételi Bizottság tagjai, valamint igény szerint a szakkollégisták valamennyi a harmadik fordulóba továbbjutott felvételizőtől tíz percen keresztül különböző a felvételiző személyéhez is kötődő logikai, közéleti, általános műveltség körébe tartozó kérdést tesznek fel. A felvételiző teljesítményét a Bizottság tagjai egyenként 0-tól–10-ig terjedő pontszámmal értékelik.[17] A harmadik fordulóban szerzett pontszám a Felvételi Bizottság tagjai által adott pontszámok összegének és a tagok számának a hányadosa, tízzel megszorozva, egész számra kerekítve.[18] A harmadik forduló után a Választmány elnöke a felvételizők által szerzett pontszámokat haladéktalanul összesíti. [19] A felvehető felvételizők számát a felszabaduló kollégiumi férőhelyek számára tekintettel a Felvételi Bizottság határozza meg. [20] A felvételizők közül a Szakkollégium tagjának kell tekinteni azokat, akik összesített pontszámaik rangsora alapján a Felvételi Bizottság által meghatározott keretszámot feltöltik.[21] A keretszám meghatározására az utolsó tízpercesek után kerül sor a Felvételi Bizottság által, az elmúlt évek tapasztalatai szerint egész éjszakás diskurzust követően. A felvett személyeket a Felvételi Bizottság személyesen értesíti az eredményről.

A szakkollégium felépítése[szerkesztés]

A Szakkollégium működésének alapelvei: szakmaiság, tájékozottság, önállóság, kezdeményezés, felelősség, önkormányzatiság, nyilvánosság, egyenlőség és közösségiség.

A névadó[szerkesztés]

A Szakkollégium Bibó István nevét 1985-ben vette fel.[1]

Harkály Díj[szerkesztés]

A Szakkollégium fennállásának 25. évfordulója alkalmából annak Közgyűlése által 2008-ban alapított díj. A díjjal a Szakkollégium elismerésben részesíti azokat a személyeket, akik a Szakkollégium szakmai vagy közösségi életében különösen fontos szerepet játszottak, valamint kiemelkedő szakmai – tudományos teljesítményükkel a Bibó hírnevét öregbítették. A díjnak két fokozata is van, egy tudományos és egy közösségi. Tudományos díjat az a volt Szakkollégista kaphatja, akit a szakkollégiumi tagságának megszűnését követően kifejtett szakmai tevékenysége alapján, a Közgyűlés erre méltónak tart. A közösségi fokozat nem csak volt szakkollégistáknak adományozható, hanem bárkinek, akit a Közgyűlés, a közösségért kifejtett áldozatos munkájáért erre méltónak talál. A díj odaítélése évente egyszer történik. Az eljárás során a szakkollégisták leadják jelöléseiket, akik közül a Közgyűlés választja ki a díj nyertesét. Alapítása óta eltelt időben a Harkály díj két alkalommal került kiosztásra.

Harkály Díjasok[szerkesztés]

  • Dr. Kukorelli István (2008)
  • Dr. Menyhárd Attila (2009)
  • Dr. Horváth Bianka (2009)
  • Dr. Bihari Mihály (2010)
  • Dr. Nagy Csongor István (2010)
  • Dr. Grad-Gyenge Anikó (2011)
  • Dr. Mándi Tibor (2011)
  • Dr. Gárdos Péter (2012)
  • Dr. Hack Péter (2012)
  • Dr. Marosi Zoltán (2013)
  • Dr. Stumpf István (2013)
  • Dr. Aáry-Tamás Lajos (2014)
  • Dr. Andrékó Csilla (2015)
  • Dr. Tar Adrienn (2015)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A Bibó István Szakkollégium honlapja

A Bibó István Szakkollégium blogja

Lábjegyzet[szerkesztés]

  1. "Bibó István nevét 1985-ben felvevő kollégium..." (Forrás: a Szakkollégium saját weboldala) [1] (Hozzáférés: 2011. július 31.)