Társadalomelméleti Kollégium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Koordináták: é. sz. 47° 29′ 01″, k. h. 19° 03′ 54″ A Társadalomelméleti Kollégium (TEK) a Budapesti Corvinus Egyetem (ismertebb nevén: Közgáz) egyik szakkollégiuma.

A TEK története[szerkesztés]

A Társadalomelméleti Kollégium a második legidősebb a ma működő szakkollégiumok közül, 1981-ben alapították fiatal kutatók és egyetemisták. Tevékenysége két nagy szálra bontható: szakmai munkára és közösségi életre. Az előbbi viszonylag jól dokumentált, az utóbbi története viszont a kollektív emlékezet hiányosságai miatt szakadozott.

Marx

1981–90[szerkesztés]

Az államszocializmus évtizedeiben nem beszélhetünk civil társadalomról a szó mai értelemben. Az élet átpolitizáltsága kiterjedt az oktatás szférájára is, különösen a bizonyos értelemben káder-utánpótlást termelő Közgáz Egyetemre. Így nem lehet a TEK megalakulását sem pusztán az alapítók akaratából megérteni. Az első közgázos szakkollégium, a Rajk László Szakkollégium megalapításához hasonlóan figyelembe kell venni a korszak politikai és szellemi viszonyait.

A Társadalomelméleti Kollégiumban folyó munka egyik területe volt Marx Károly A tőke című könyvének újraolvasása. Ezt a művet a szovjet ideológia önmeghatározásának és bizonyos értelemben politikai legitimitásának forrásává emelte. A párt ideológusai kanonizálták a művet, a párt érdekeinek megfelelő értelmezéstől eltérő olvasatokat üldözték. Az értelmezési monopólium feladása ugyanis kikezdte volna a nómenklatúra hatalmát. Eközben mégis lehetett arra hivatkozni, hogy a könyv egy tudományos munka, az egyetemen tudományos kutatás folyik, tehát a könyv tanulmányozása nem ellentétes az államszocializmus érdekeivel. Ez a kettősség vezetett végül oda, hogy a 3T (tilt-tűr-támogat) elvén működő uralmi apparátus eltűrte az egyetemi nyári Tőke-táborokat. Ezek népszerűségéből vonták le azután a TEK alapítói azt a következtetést, hogy egy olyan új szakkollégiumra van szükség, ahol elsősorban Marx munkássága nyomán gondolkodnak. A szándék megvalósításának apropóját a Közgáz Ráday utcai kollégiumának felújítása adta. Ebben az épületben volt a legendás Ráday Klub, az ellenzéki-alternatív kultúra egyik budapesti központja. Egy korábbi rektor, Szabó Kálmán támogatása révén azután sikerült elérni a pártszervek jóváhagyását.

A kollégium szakmai irányvonalát már a kezdetektől fogva sokszínűség jellemezte. Bár az első években szinte kizárólag Marx műveit olvasták a kollégisták, a szellemi pluralizmus miatt a gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az egyik szemináriumon marxi nyelven fogalmaztak meg liberális gondolatokat, a másikon pedig marxi nyelven neosztálinista nézeteket. A hallgatók körében ezért gyakoriak voltak a viták.

1990–97[szerkesztés]

A rendszerváltás után nem volt szükség többet arra, hogy Marx mögé kelljen bújnia annak, aki szabadon szeretné tanulmányozni a társadalmat. Az állampárt ideológiájával porba hullt Marx hivatalos tekintélye is. A kiépülő kapitalizmussal párhuzamosan megjelent egy Marx-ellenes nézet a tudománypolitikában, amely tagadta relevanciáját.

A körülmények alakulása folytán ismét a mainstream társadalomtudományi gondolkodástól távol találta magát a TEK. Válaszképpen addig tiltott polgári tudományterületeket próbált bevonni tevékenységébe, de kereste a szellemi kapcsolatot a nyugati marxizmussal is.

1991-ben a kollégisták között szakításig menő vita kerekedett abból, hogy lehetővé tegyék-e a vezető tanárok számára az anyagi ellenszolgáltatást. Az idősebbek közül sokan voltak azon az állásponton, hogy a tudást nem szabad áruvá tenni, ám végül kisebbségben maradtak, és kiléptek a kollégiumból.

1997 után[szerkesztés]

A szellemi sokszínűség még nagyobb lett. Közös tudományos program híján a kulturális termékek elsajátítása és a „kritikaiság” névvel illetett viszonyulás vált az irányzatok közötti összetartó erővé, ám az utóbbi mibenlétéről vita folyik (lásd alább).

Filozófiai alapok[szerkesztés]

Multidiszciplinaritás

Kritikaiság[szerkesztés]

A kritika eredetileg egy tudományos publikációs műforma volt; hosszabb tanulmányokra használták a kifejezést, mint például Kant A tiszta ész kritikája[1] esetében. A kanti kriticizmus mint filozófiai irányzat később a felvilágosodás egyik meghatározó szellemi áramlata lett. A filozófiában azután a „kritika” szó újabb jelentéssel gazdagodott, amely a művészetelméletből jött. A német romantikában a műkritika a műtárgy megismerésének egyik módja volt a reflexió közegében, ahol a reflexió egy olyan magasabb szintű gondolkodás, mint például a gondolkodásról való gondolkodás. A reflexió révén nem csupán az adott műalkotásról, hanem a gondolkodásról is ismeretekhez jutunk, így az együtt jár az önmegismeréssel. A kritika célja mégsem pusztán az olvasók művelése, sem nem valamely műről szóló vélekedés kifejtése: önálló tevékenység, melynek a műalkotás ugyanúgy nem oka, miként a természeti jelenségek sem okai a kísérleteknek. A kritika feladata a mű beteljesítése.

Hegel társadalomelméletében a kritika szintén egy megismerési mód, ám az egyén nemcsak a társadalmat és önmagát ismerheti meg jobban, hanem a kettő közötti kapcsolatot: tudatosíthatja saját társadalmi helyzetét. Marxnál mindez történeti kontextusba kerül: a társadalom létezése és a megismerő személy viszonyai szorosan összefonódnak, s változékonyságuk történetiségükben jelenik meg. A kritikusnak tehát a társadalomtudományi diszciplínák elkülönült szakterületei szűknek bizonyulnak, és egy nem technikai értelemben vett tudás válik elérhetővé, mely a társadalmi viszonyok mibenlétére vonatkozik. A szaktudományok tényei nem igaz vagy hamis voltukban kérdőjeleződnek meg számára, hanem a hétköznapi tények szilárdsága tűnik el. Ugyanennek a jelenségkörnek a szaktudományi vizsgálatát folytatja a tudásszociológia, amely azonban a történelem fogalmát adottnak veszi, míg a történelemfilozófia a kritika része. A történeti relativizmus és a totális relativizmus nem ugyanaz: az előbbi a tények történelmi változások általi meghatározottságait vizsgálja, az utóbbi viszont teljesen tagadja érvényességüket és végtelen reflexiót tart indokoltnak.

Életmódkísérlet[szerkesztés]

A kollégiumi együttlakás lehetőséget teremt arra, hogy tagok olyan társas érintkezési formákat próbáljanak ki, melyek elütnek a szokásos társadalmi sablonoktól. Az 1968-as diákmozgalmak halovány visszfényeként a házfoglalások és a kommunák direkt demokratikus örökségét viszik tovább ezek a kísérletek, és hozzájárulnak a társadalmi valóság kritikus megismeréséhez (lásd még: praxisfilozófia).

A TEK tudományos szerepe[szerkesztés]

Körök[szerkesztés]

A TEK-ben folyó szakmai munka alapja a fél vagy egy évig tartó kör. A kör egyfajta kooperatív tanulási forma. Itt a tanári és a tanulói szerep is eltérő a hagyományos iskolákhoz képest. A témákat a kollégisták választják, majd egy vezető tanár (körtartó) által összeállított tematika alapján, vele közösen dolgozzák fel az olvasmányokat, vitatkoznak, együtt gondolkodnak. A kör végén írásban van lehetőség a tanultak összefoglalására.

A szakmai munka gerincét a már évek óta futó tanulócsoportok (alapozókörök, műhelyek) adják: jelesül a politikai gazdaságtan, a globalizáció gazdaságtana, a frankfurti iskola, a zöld és etikai közgazdaságtan, a posztmodern társadalomtudományok, queer társadalomelmélet. A Kollégium frissen felvett tagjai az első TEK-es évükben kötelesek alapozóra járni, ahol mind az öt műhely tevékenységébe és programjába bepillantást nyernek.

A TEK-ben elsajátított ismeretek jól kiegészíti az egyetemi oktatás tananyagát, de a TEK-ben folyó szakmai munka célja elsősorban nem az ebben való jobb elmélyülés elősegítése, hanem például olyan új, jelentős és progresszív gondolatok közvetítése, amelyek valamilyen okból az egyetemi oktatásban kisebb súllyal szerepelnek. Mindennek a TEK-ben megszerezhető tudásnak az egyetemi, illetve tudományos életbe való visszaforgatása pedig egyelőre folyamatban van.

Szürke hétköznapok[szerkesztés]

Hogyan lehet megismerni a TEK-et?[szerkesztés]

A TEK minden évben meghirdet elsős köröket a kollégium iránt érdeklődő számára. Az elsős köröket szakkollégisták tartják, szívüknek kedves témákról. E köröknek az okos beszélgetéseken túl fontos funkciója, hogy megismertesse a résztvevőkkel a TEK tagságát, szakmai életét, értékeit, hagyományait. Az elsős körökön kívül egyéb külsősöknek szervezett programok is vannak az év folyamán, ilyenek például: a télitábor, a bevonótábor[halott link], valamint a hetente megrendezett előadások, amelyekről időben hír található a TEK facebook oldalán: https://www.facebook.com/tekesek.

Mivé válnak a TEK tagjai?[szerkesztés]

A TEK volt tagjai mind az üzleti életben, mind az államigazgatás felelős pozícióiban, mind a tudományos/oktatási intézményekben kitűnően megállják a helyüket. Munkájukat szorgalmasan végzik, s közben szép emlékekkel gondolnak vissza a TEK-ben töltött ifjúságukra.

Honlap[szerkesztés]

  1. Kant, Immanuel: A tiszta ész kritikája (ford. Kis János; jav. kiad.), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2004, ISBN 9789639165717