Bentó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A bentó (japánul: 弁当, お弁当, átírással: bentō, obentō) egy hagyományos japán egytálétel, amelyet bentó dobozból (japánul: 弁当箱, べんとうばこ) szoktak enni. Leggyakrabban otthon készítik el és viszik az iskolába, a munkahelyre, de Japánban többféle boltban is meg lehet vásárolni ezeket. A bentót szokták nevezni még obentónak is, amelyben az "o" egy tiszteleti jelző, amely kiemeli fontosságát a japán kultúrában és a mindennapi életben. A hagyományos japán bentó rizst, halat vagy húst, zöldségeket és savanyúságot tartalmaz.

 Leírás[szerkesztés]

 A bentó a japánoknak olyan lehet, mint az európaiaknak a szendvics, de ez sokkal táplálóbb, mint a gyorséttermi ételek, amelyeket a boltokban árulnak. A boltokban árult bentók mellett mégis az otthon készített a legnépszerűbb. Minden reggel az előző napi maradékot felhasználva készítik el, és az iskolában vagy a munkahelyen eszik meg. A benne talált élelmiszerek igen változatosak körülbelül 40 százaléka rizs, 30 százaléka valamilyen hús, vagy hal, 20 százaléka friss -, vagy savanyított zöldség, vagy gyümölcs. Fontos az ízek harmóniája, nem használnak erőteljes ízeket, amelyek elrontanák ezt a harmóniát. Az étel elrendezését is harmónia jellemzi. Apró, ujjnyi falatokra kell vágni az ételt, hogy kézzel és pálcikával is könnyen fogyasztható legyen.[1]

Története[szerkesztés]

Bentó ábrázolás egy japán fametszeten

A bentó eredetileg a dél-kínai Szung dinasztia  egy szleng szavából származik: 便當 (pinyin: biàndāng), jelentése kényelmes. Amikor megjelent Kínában, kezdetben ateji 便道, 辨道, és 辨當 kanjikkal írták. Egyszerűsített változata 弁当 (bento).

A korai feljegyzések szerint Japánban már az ötödik századtól csomagoltak ebédet maguknak a földeken dolgozó emberek vagy a hosszabb útra indulók. Valószínűleg rizst, rizsgolyókat vittek vízzel összekeverve a poggyászukban. A Nihonsoki (japánul:日本書紀),amely Japán egyik legrégebbi krónikája szerint a solymárok ételzacskókban vitték az ételt, amikor solymászkodtak. Már az Isze Monogatari (japánul:伊勢物語 Ise monogatari) gyűjteményben szereplő egyik illusztrációban utazó embereket ábrázolnak, akik rizst esznek.[2]

A bento először a késői Kamakura (1185-1333) korszakban jelent meg, ekkor a rizst még hosi-iinek nevezték (mind a száraz és a főzött rizst is). A hosi-ii-t megfőzték és kis táskákban, edényekben tárolták, majd ezeket vitték magukkal a parasztok, a vadászok és a bushik is. A Hadakozó fejedelemségek korában (Sengoku korszak, 1568–1600) megjelentek a lakkozott fadobozok, amelyek díszesek és művészi díszítettségűek voltak. A rizs mellett már nyers és savanyított zöldségeket és húst (főleg halat) is felhasználtak. Ebben a korban vált népszerűvé a hanami, azaz a cseresznyefavirág-nézés japán szokása. Az emberek kiültek a fák alá, és  bentót fogyasztottak, amíg nézték a lehulló virágokat, valamint a teaszertartások során is népszerű volt. A bentó szó a 16. században került használatba. Az ekkor élt Oda Nobunaga (1534-82) daimjóhoz köthető, aki a várában a katonáknak étkeztetésként kis dobozkákban egyszerű rizsételeket adott.

A Sengoku-kort lezáró harcok után az Edo-kor (1600-1867) következett, amely békés és nyugodt volt. A bentókultúra sokkal kifinomultabbá vált. Az utazó és a városokba látogató emberek egyszerű kosibentót (腰弁当, "derék bentó ") hoztak magukkal, amelyek különféle onigiriket (rizsgombócokat) tartalmaztak, amelyeket bambuszlevelekbe csavartak vagy bambuszdobozkákba tettek. A legnépszerűbb bentóformát makunóncsi bentónak nevezték, az Edo-korban készítették először. A makunócsi alapja szintén a rizs, hallal vagy hússal, savanyúsággal, tojással és umebosival (savanyított szilva) készítették. A makunócsi bentót a színházi szünetekről nevezték el. A színházba és a Kabuki színházba is vittek magukkal vagy ott vették meg azokat. Ezek lakkdobozos bentók voltak, szezámmagos rizsgombocókkal, a nézők rendszerint többen osztoztak egy bentós dobozon.[3] Számos receptkönyvet adtak ki ki az Edó-korban, hogy hogyan kell főzni, csomagolni a bentókat és hogy milyen alkalmakra, mint a Hanami és a Hinamacuri milyen ételeket és hogyan kell csinálni.

Kareigava ekiben

A Meidzsi-kor (1868-1912) idején a bentókat már az állomásokon kezdték árulni, az itt árult bentókat ekibentó vagy ekibennek nevezik. Számos nyilvántartás állítja, hogy az első ekibent 1885. július 16-án az ucunomiyai állomáson[4] adták el, ami két onigirit és bambuszlevélbe csomagolt takuant (savanyított retek) tartalmazott. Ekkor az iskolákban nem volt étkeztetés, mind a tanárok és a diákok otthonról hozták az ételt. Európai mintára kezdtek el csinálni bentószendvicseket. Ez hasonlít a susitekercsekre, ugyanúgy a norira[5] (szárított alga) teszik a rizst és az egyéb hozzávalókat, majd a norilapokkal becsomagolják és félbevágják.

A Taisó-kortól (1912-1926) a bentó hirtelen igazi luxuscikké vált, az új bentódobozok alumíniumból készültek, és sokkal könnyebben lehetett tisztítani. Emellett társadalmi kérdéssé vált, hogy az iskolákban eltöröljék-e a bentó készítésének gyakorlatát. A korszakban megnövekedett a jóléti színvonal, külföldre kezdtek exportálni. A jólétet a bentók is tükrözik, előtérbe került a diákok egészségesebb étkeztetése; hogy ne legyenek betegek, a szellemi és a testi fejlődésük miatt gazdagon tálalt ételeket készítettek el. Az I. világháború (1914-18) után Japánnak meg kellett küzdenie a gazdasági problémákkal is, ez főleg a gyerekek étkeztetésén mutatkozott meg. A gazdag szülők gyerekei fényes bentós dobozokban egészséges és finom ételeket tudtak vinni, míg a szegényebb gyerekek egyszerű bentókat kaptak otthonról. Az oktatási minisztérium az iskolások számára tápláló étkeztetést kínált, majd az ötvenes évektől a II. világháború végéig meg is maradt. Az ebéd egy csésze tejet, egy cipót, vajat, rizst és levest tartalmazott.

A bentó népszerűsége a nyolcvanas években tért vissza a tévéműsoroknak köszönhetően, ahol egyszerű, könnyű ételeket készítettek. A bentó népszerűsége a nyugati világba is elért, Amerikában nagyon kedvelt volt, elkezdték beemelni a bentódobozokat az amerikai konyhába. A kilencvenes években jött létre a kjaraben (karakter bentó, japánul: (キャラ弁,キャラべん),[6] amelyek a mai napig nagyon népszerűek. Elkészítési módjaik különféle újságokban szerepelnek, az instagramon, pinteresten naponta osztanak meg róluk képeket. Sok honlapon részletesen mutatják be, és különféle mintákat, karaktereket formálnak meg, a legnépszerűbbek a Pikachu, a cica és a pandákat ábrázoló bentók.[7]

Manapság[szerkesztés]

Kjaraben bentó

Nagyon sok féle bentó van, attól függ, hogy milyen hozzávalókat tartalmaz. Az alap hozzávalóktól, az előző napon megmaradt ételtől, a hamburgerhústól, felvágottól, gyümölcstől kezdve nagyon sok mindent felhasználhatnak. Hiszen a bento lényege pont ebben van, hogy minél változatosabb legyen az étkezés.

Hiába vehető meg nagyon sok helyen (szupermarket, vasútállomás, bentoja, konbini) mégis az otthon készült bentókat sokan részesítik előnyben. A tradicionális japán családban, ahol az apa dolgozik, az anya otthon van, a feleség minden reggel bentót készít a férjének és a gyerekeknek. A gyerekek általában otthonról viszik az ebédet, mivel általában nem szokott lenni menza. Az ebédeket minél vidámabbra, kawaiira (aranyos, cuki japánul) készítik el otthon, az iskolában a gyerekek ezen szoktak versenyezni, hogy kinek a legszebb az ebédje. Ezeket a kawaii bentokat kjarabennek (キャラ弁,キャラべん) nevezik. Kjaraben azaz karakter bento (az angol character szóból és a japán bentóból) Tipikusan népszerű anime, manga vagy videójáték karakterekből, aranyos állatokból állnak. A másik típusú bentó díszítés az oekakiben vagy képbentó. Ennek a lényege az, hogy a bentókat úgy készítsék el, mintha egy kép lenne. Főleg állatokat, épületeket, szobrokat, növényeket és egyéb kis apróságokat szoktak készíteni. A díszítés mellett aranyos kis műanyag figurás fogpálcikákat (food picks) is tesznek, ettől még vidámabb lesz maga a bentó.

Bentó dobozok[szerkesztés]

Hatszögletű bentós doboz.

Magát az ételt, különféle kis tároló dobozokba teszik, ezekkel együtt nevezzük, bentónak (angolul: lunch box). A dobozok  általában egyszerűek, nincsen választék. Ide teszik bele az alapul szolgáló rizst, majd a többi ételt is. Szoktak kisebb rekeszeket vagy műanyag muffin formákat is beletenni, ezekbe az apró vagy a ragacsosabb ételeket teszik. Vannak többrészes bentó dobozok is. Ezek olyanok, mintha emeletesek lennének, és összetehetőek a rétegek. Többféle anyagból készíthetik a bentó dobozokat, ezek lehetnek:

  • hagyományos lakkdoboz. Fából készülnek, és a lakktechnikát alkalmazva készítik őket. Nagyon drágák, főleg éttermekben, nagyszabású rendezvényeken szokták használni. A hétköznapi ember otthonában nem jellemző, hogy van.
  • Az újrahasznosítható, szintetikus anyagokból előállított dobozok (a legtöbb éttermekben már ezeket használják)
Sókadó bentó doboz
  •  Műanyag vagy alumínium dobozok. Ezeket használják a hétköznapokon. A gyerekek az iskolába, a felnőttek a munkahelyükön fogyasztják el az ételt. Korosztálynak megfelelő méretű és stílusú bentós dobozokat árulnak a boltokban.
  •  Végül, a szupermarketekben, vasútállomásokon és bentó boltokban (弁当屋, べんとうや, magyarul: bentója) árult bentók. Ezek alumínium vagy műanyag tálcákon, átlátszó fedéllel lezárt bentók, hogy a benne lévő étel jól látszódjon.

Két különlegesebb bentó is van, amelyeknek a dobozuk nem hagyományos elrendezésű.

  •  A kerámia-bentó. Ez egy kerámiaedény, ebben tárolják az ételt. Egyfajta speciális tároló. Ezt kamamesi bentónak nevezik. A kamamesi bentó főleg Nagano prefektúrában jellemző, vasútállomásokon szokták árulni.
  •  Sókadó bentó (shōkado bentō) Shókadó templomáról kapta a nevét. A dobozok belseje négy egyenlő részre van osztva, mint egy kereszt.

Furosiki[szerkesztés]

Furosikibe csomagolt ajándék

Furosiki (japánul: 風呂敷,ふろしき) egy tipikus japán ’csomagolóruha’, ebbe szokták becsomagolni a bentókat, az ajándékokat és egyéb dolgokat is. A furoshiki-t az Edo-korban kezdték el használni, ebbe csomagolták a dolgaikat, ruháikat, amíg a sentókban (japánul: 銭湯,せんとう) tartózkodtak. Így nem keverték össze a holmikat. A furosikiket manapság főleg a bentókat szokták csomagolni, szinte elengedhetetlen a bentó kultúrában. Az anyag maga négyzet alaprajzú, különféle mintákkal. Lehet virágos, kockás, egyszerű vagy összetett mintákkal. Az anyagra helyezik átlósan a dobozt. Két ellentétes sarkát behajtják, majd a másik kettőt fölötte megkötik.

Más országokban[szerkesztés]

Dél-Korea[szerkesztés]

Csakúgy, mint Japánban, Dél-Koreában is készítenek bentót, amelyet Dosiraknak (도시락) neveznek. Ugyanúgy tartalmaz rizst, de leginkább rizsgolyókat csinálnak, amiket meg is sütnek (Jumeokbap: 주먹밥),[8] illetve zöldségeket, és húst készítenek mellé.

Tajvan és Kína[szerkesztés]

Tajvan vasútállomásain árult bentó.

Tajvanon a XIX. század első felétől igen népszerű lett a japán bentó. A japán eredetű nevet saját nyelvükre igazították, Tajvanon bendong (piān-tong) és mandarinul  biàndāng (便當) A tajvani bentó a japán uralom alatt (1895-1945) vált igen közkedvelté japán hatásra. A mai napig elsősorban az állomásokon lehet kapni. A bentó a rizs mellett sült disznó szeletet, zöldséget, tofut, párolt tojást (amit egy edényben vízgőz fölött készítenek)[9] és fehér retket tartalmaz. 2015-ben rendezett Tajvani Vasúti Napokon (Railroad Bento Festival) célja volt, hogy nemcsak a  bentó kultúrát ismertethesse meg jobban az emberekkel, hanem összekapcsolja a vonatozással is, ezzel kifejezve, hogy mennyire a kultúrájuk részévé vált.[10]

Források [szerkesztés]

  1. GEO, (fr.), 2012. április p. 26
  2. http://web-japan.org/kidsweb/virtual/bento/bento02.html (en nyelven) Hozzáférés: 2017.04.27.
  3. http://mult-kor.hu/cikk.php?id=496
  4. http://artoflunch.weebly.com/bento-history.html (en nyelven) Hozzáférés: 2017.04.27.
  5. http://www.allaboutsushiguide.com/nori.html (en nyelven) Hozzáférés: 2017.04.27.
  6. http://japan-magazine.jnto.go.jp/en/1503_charaben.html (en nyelven) Hozzáférés: 2017.04.27.
  7. http://www.japanesestyle.com/History-of-Traditional-Bento-Boxes-s/923.htm (en nyelven) Hozzáférés: 2017.04.27.
  8. https://www.maangchi.com/recipe/gimgaru-jumeokbap (en nyelven) Hozzáférés: 2017.04.27.
  9. http://receptletoltes.hu/hu/archívum/13225 (hu nyelven) Hozzáférés: 2017.04.27.
  10. http://www.railway.gov.tw/en/news_Detail.aspx?SN=9700 Archiválva 2015. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben (en nyelven) Hozzáférés: 2017.04.27.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bento című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bentō című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.