Babadag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Babadag
A mecset
A mecset
Babadag címere
Babadag címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióDobrudzsa
Fejlesztési régióDélkelet-romániai fejlesztési régió
MegyeTulcea
RangVáros
KözségközpontBabadag
PolgármesterGeorgian Caraman (PNL)
Irányítószám825100
SIRUTA-kód159650
Népesség
Népesség9213 fő (2021. dec. 1.)[1]
Magyar lakosság4 (2011)
Népsűrűség82 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság15-120 m
Terület121 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 53′ 36″, k. h. 28° 42′ 43″Koordináták: é. sz. 44° 53′ 36″, k. h. 28° 42′ 43″
Babadag weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Babadag témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Babadag város Dobrudzsában, Tulcea megyében, Romániában.

Fekvése[szerkesztés]

A település az ország délkeleti részén található, a megyeszékhelytől, Tulcsától harminchat kilométerre délre. A városnak természetes határt szabnak a Babadag-tó, a Razelm-tó, valamint három, a Dobrudzsai fennsíkhoz tartozó domb: Coiun Baba, Sultan Tepe és az Ianik Bair. A településen halad keresztül a Tabana-patak.

Nevének eredete[szerkesztés]

A város neve török eredetű, jelentése: „az atya hegye”.

Története[szerkesztés]

A város közelében a Római Birodalom idején egy település állt, Vicus Novus néven, melyről 178-ból származó feljegyzések tesznek említést. 587-ben az avarok földig rombolták, hosszú ideig, több mint hatszáz évig, lakatlan területnek számított.

1262-ben Baba Sari Saltuk dervis vezetésével egy tíz- tizenkétezer fős török kolónia telepedett le észak-dobrudzsában, a mai város területén is. 1280-ban Baba Sari Saltuk szeldzsuk törökök segítségével nagyszámú birka és kecskenyájat hozatott Dobrudzsába, kihasználva a vidék nagy kiterjedésű legelőit. A 15. században a környék sós vizű tavaiból párlás útján kinyert, akkoriban igen értékes sót a településen raktározták. Mircea cel Bătrân csapatai és a török seregek között zajló háborúk eredményeként, 1417-ben a terület az Oszmán Birodalom fennhatóság alá került, a település pedig a török inváziós erők egyik állomáshelye lett. 1484-ben II. Bajazid oszmán szultán elrendelte egy mauzóleum építését Baba Sari Saltuk emlékére, ebben az időszakban a település neve is Baba-Saltuk volt.

1587-ben kozákok, 1594-ben a Király Albert udvari kapitány vezetése alatt álló erdélyi segédhadak pusztították. Stoica Ludescu által megírt Letopisetul Cantacuzinesc nevű krónika számol be II. Mihály havasalföldi fejedelem 1596-os ostromáról, illetve arról, hogy 1598-ban a város bégje, csapatait a havasalföldi fejedelem ellen küldte.

A 17. században Evlija Cselebi török utazó számol be arról, hogy Baba Sari Saltuk sírját keresztények lerombolták, a település ezután kapta a török Babadağ nevet. 1678-ban az al-dunai pasa Szilisztrából ide tette át székhelyét.

A 18. századra Babadag jelentős politikai és katonai központtá épült ki. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem tett látogatást Iusup pasánál. 1739-ben a régióban állomásozó oszmán csapatok főhadiszállásává teszik, ahol államközi szerződéseket írtak alá a Fekete-tengeri kereskedelem szabályozásáról.

1771-ben, az orosz-török háborúk idején, az oszmán seregek Babadagban teleltek. 1872-es okiratok említik az utolsó babadagi pasát, Hasan-t. A török-orosz háborúk lezártával, az 1878-as San Stefanó-i békeszerződés alapján a település Oroszország fennhatósága alá került, még ebben az évben a berlini békeszerződés Romániához csatolta.

Az első világháború során, 1916-ban bolgár kézre került, 1918-ban a románok visszafoglalták. A második világháború során német csapatok szállták meg.

1947 és 1953 között a városban egy földalatti antikommunista szervezet működött, a 33 tagú partizán csapatot 1957-ben számolták fel teljesen. A kommunista államosítások 1951-ben kezdődtek.

A város közelében található egy katonai gyakorlótér, melyet a KFOR és a NATO erői is használnak.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosságának változása
1912 1930 1948 1956 1966 1977 1992 2002 2011
4686 4626 4022 5549 7343 8564 10 437 10 037 8940

A nemzetiségi megoszlás a következő:

2002 2011
Románok 8466 84,34% 6250 69,91%
Törökök 1289 12,84% 395 4,42%
Romák 168 1,67% 1219 13,64%
Görögök 26 0,25% 5 0,06%
Lipovánok 48 0,47% 31 0,35%
Ukránok 10 0,09% < 3 n.a.
Tatárok 6 0,05% 9 0,10%
Lengyelek 6 0,05%
Magyarok 5 0,04% 4 0,04%
Németek 5 0,04% < 3 n.a.
Bolgárok 4 0,03% < 3 n.a.
Szerbek 1 0,01%
Egyéb / Nem nyilatkozott 3 0,02% 1018 11,39%
Összesen 10037 100,0% 8940 100,0%

Címere[szerkesztés]

Címere pajzs alakú, melyet egy ezüst színű korona díszít, három torony formájú ága a település városi rangját jelzi. A pajzsot vékony, fekete, ágas alakú választóvonal osztja három részre. A felső rész piros színű, melyben egy arany színű szőlőfürt látható egy kis ágon, két szőlőlevéllel közrefogva. A pajzs bal oldala ezüst színű, benne egy lombos fát helyeztek el, annak természetes színeiben. A jobb oldali rész pedig zöld színű, és látható benne arany színben, négy dombon, egy három tornyú vár. A szőlő valamint a fa a vidék gazdagságát szimbolizálja, utalva a szőlőtermesztésre valamint a nagy kiterjedésű erdőségekre. A vár a dombokkal pedig azt szimbolizálja, hogy a vidék már a Római Birodalom idején is lakott volt.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Ali Gaza pasa sírja és török dzsámi - középkori történelmi és vallási emlékmű a város központjában. A dzsámit 1609-ben vagy 1610-ben építették, a különböző korabeli források szerint. Ez Románia legrégebbi muzulmán épülete, minaretjének magassága eléri a huszonegy métert.
  • A Panaghia-ház és a Keleti Művészetek Múzeuma - a török dzsámi szomszédságában elhelyezkedő épületet jóval később, a 19. században építették. Kezdetben muzulmán imaház, majd előadóterem volt, de helyt adott a város óvodájának is. Itt alakították ki a dobrudzsai török valamint tatár népművészet és kézműves ipar múzeumát. A kiállított eszközökre jellemző a keleties stílus mely keveredett más balkáni népek művészetére jellemző stílusjegyekkel.
  • Kalaigi-kút - a középkori kút a dzsámi udvarának bejáratánál található. Muzulmán zarándokok építették a 17. században. A kút egy természetes forrás vizét használja, és a zarándokok itt mosakodtak mielőtt beléptek volna a dzsámiba.
  • Baba Sari Saltuk mauzóleuma - Sari Saltuk tumbája fontos emlékhelye a muzulmán világnak. Építését 1484-ben II. Bajazid oszmán szultán rendelte el. Az épületet 2004 és 2007 között felújították.
  • Tapraichioi római erőd - 1978 és 1983 között végzett ásatások során bukkantak a kis római kori erőd maradványaira.
  • A világháborúk áldozatainak emlékműve -

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. 2021-es romániai népszámlálás

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Babadag
A Wikimédia Commons tartalmaz Babadag témájú médiaállományokat.