Bíbor galóca
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Amanita porphyria (Johannes Baptista von Albertini és Lewis David von Schweinitz) (1805)[1][2] | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bíbor galóca témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bíbor galóca témájú kategóriát. |
| Bíbor galóca mikológiai jellemzői | |||||||
| |||||||
| |||||||
| |||||||
A bíbor galóca (Amanita porphyria) a galócafélék családjába tartozó, Európában és Észak-Amerikában honos, inkább fenyvesekben élő, nyersen mérgező gombafaj.
Latin nevében a porphyria szó jelentése "lilába öltözött", mely a görög porphyrius melléknévből származik, valamint egy ritka betegség a porfíria neve is.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Európában és Észak-Amerikában elterjedt, Nagy-Britanniában, Írországban[2] és Magyarországon ritka gombfaj. Európában egészen 1600 méter magasságig megtalálható.
Lombos erdőkben ritkábban, inkább tűlevelű erdőkben fordul elő, a savanyú, tápanyagban szegény talajt kedveli. Fajtársainál több nedvességet igényel. Termőtestet júliustól október végéig fejleszt.[4] Egyenként vagy kis csoportokban nő.[5]
Megjelenése[szerkesztés]
Kalapja[szerkesztés]
Általában 4-8 cm széles, bíborbarna, ibolyásszürke, idővel halványodó színű. Fiatalon harang alakú, majd kiterül, felületét letörölhető, ibolyásszürke, kevés, vékony, szabálytalan burokmaradvány borítja.[6] A kalap felszínén csak kevés burokmaradvány lehet.[5] Felszíne sima, selymes fényű, széles púppal a közepén. Széle nem bordás.[7]
Lemezei[szerkesztés]
Szabadon állók vagy kissé a tönkhöz illeszkedők, puhák, sűrűn állók és meglehetősen keskenyek.[3] Színük fehéres vagy halvány sárgás szürke,[8] az idősebb példányokon általában szürkék.[9] Minden más galócától eltérően, a tönkre rá-, vagy kissé lefutnak.[10]
Spórái[szerkesztés]
7-10 µm méretű, fehér színű, sima felszínű, gömb-, vagy majdnem gömb alakú.[11]
Húsa[szerkesztés]
Fehéres vagy halvány krémszínű,[12] a kalapbőr alatt ibolyáskék,[4] kemény és nagyon törékeny. Erős retek és csírázó burgonya szagú, íze kellemetlen.[13]
Tönkje[szerkesztés]
Maximum 9 cm magas és 1 cm vastag lehet, belseje üreges, színe fehéres, vagy a kalap színéhez hasonlóan vöröses, esetleg kissé lilásbarnás, néha kígyóbőrszerűen díszített. A gallér fehéres, vagy szürkéskék színű, vékony, sima, lelógó,[4] széle néha feketés.[7] A tönk alja kerek és gumós, szürkésibolya vagy világosszürke, 2,5 cm széles bocskorral.[5]
Fogyaszthatósága[szerkesztés]
Nyersen mérgező, főzve kis mennyiségben ehető, de ennek pontos mennyiségére nincsen adat. Kellemetlen íze és szaga miatt nem is igazán használható étkezési célra.[3] Íze leginkább a romlott burgonyára hasonlít. Kimutatták benne a gyilkos galóca méreganyagát,[10] valamint bufotenint, ami a szívműködést gyorsító (varangyméreg). Ez utóbbi alapos sütés-főzés hatására elbomlik.[6] Fogyasztása azért sem ajánlott, mert könnyen összetéveszthető mérgező rokonaival.[5]
Képgaléria[szerkesztés]
.jpg)
.jpg)
Összetéveszthetősége[szerkesztés]
Azonosításánál fontos elkülönítő bélyegei az éles szegélyű, peremes gumó, a sima, szürkés, hártyás, nem bordás gallér, alatta a kígyóbőrszerű tönkrajzolat, valamint a burgonyaszag.[3][7]
Hasonló fajok: szürke galóca, piruló galóca, párducgalóca,[6] gyilkos galóca.[10]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Index Fungorum. indexfungorum.org. (Hozzáférés: 2017. január 22.)
- ↑ a b Amanita porphyria Alb. & Schwein. - Grey Veiled Amanita. first-nature.com. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ a b c d Július hónapban található gombák. gombaportal.hu. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ a b c Helmut és Renate Grünert: Gombák M-érték Kiadó, Budapest, 2006. 24. oldal. ISBN 963 7304 75 4
- ↑ a b c d Thomas Laessøe: Gombák. Képes ismertető több mint 500 gombáról. Panemex Kft. és Grafo Kiadó, Budapest, 2002. 151. oldal. ISBN 963 9090 719
- ↑ a b c Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve Mérték Kiadó, Budapest, 2008. 16. oldal. ISBN 978 963 9889 13 2
- ↑ a b c Gomba adatlap. terra.hu, 2013. február 8. (Hozzáférés: 2017. január 30.)
- ↑ Amanita porphyria. amanitaceae.org. (Hozzáférés: 2017. január 30.)
- ↑ Bíbor galóca - Amanita porphyria. miskolcigombasz.hu. (Hozzáférés: 2017. január 30.)
- ↑ a b c Kalmár Zoltán, Makara György, Rimóczi Imre: Gombászkönyv Ehető és mérges gombák Mezőgazda Kiadó, 1995. 139. oldal. ISBN 963 8439 17 3
- ↑ Amanita porphyria. mushroomexpert.com. (Hozzáférés: 2017. január 31.)
- ↑ Amanita porphyria. amanitaceae.org. (Hozzáférés: 2017. január 31.)
- ↑ Amanita porphyria Alb. & Schwein. agraria.org. (Hozzáférés: 2017. január 31.)
További információ[szerkesztés]
- Bíbor galóca a Miskolci Gombász Egyesület (MIGE) honlapján
|
