Bíbor galóca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Bíbor galóca
Amanita porphyria Alb. & Schwein 176413 2011-10-16.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Bazídiumos gombák
(Basidiomycota)
Altörzs: Himeniális termőtestű gombák
(Hymenomycotina)
Osztály: Osztatlan bazídiumú gombák
(Homobasidiomycetes)
Alosztály: Termőréteges gombák
(Hymenomycetes)
Rend: Kalaposgombák (Agaricales)
Család: Galócafélék (Amanitaceae)
Nemzetség: Galóca (Amanita)
Faj: A. porphyria
Tudományos név
Amanita porphyria
(Johannes Baptista von Albertini és Lewis David von Schweinitz) (1805)[1][2]
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bíbor galóca témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bíbor galóca témájú kategóriát.

Bíbor galóca
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
mérgező
Tox Poisonous icon.svg
Életmód
Tráma
Spórapor
Mycorrhizal ecology icon.png
mikorrhizás
Gills icon.png
lemezes
White spore print icon.png
fehér
Kalap
Lemezek
Tönk
Umbonate cap icon.svg
púpos
Free gills icon2.svg
szabadon állók
Ring stipe icon.svg
galléros

A bíbor galóca (Amanita porphyria) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályába a kalaposgombák (Agaricales) rendjébe, ezen belül a galócafélék (Amanitaceae) családjába tartozó faj.

Latin nevében a porphyria szó jelentése "lilába öltözött", mely a görög porphyrius melléknévből származik, valamint egy ritka betegség a porfíria neve is.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Európában és Észak-Amerikában elterjedt, Nagy-Britanniában, Írországban[2] és Magyarországon ritka gombfaj. Európában egészen 1600 méter magasságig megtalálható.

Lombos erdőkben ritkábban, inkább tűlevelű erdőkben fordul elő, a savanyú, tápanyagban szegény talajt kedveli. Fajtársainál több nedvességet igényel. Termőtestet júliustól október végéig fejleszt.[4] Egyenként vagy kis csoportokban nő.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Kalapja[szerkesztés]

Általában 4-8 cm széles, bíborbarna, ibolyásszürke, idővel halványodó színű. Fiatalon harang alakú, majd kiterül, felületét letörölhető, ibolyásszürke, kevés, vékony, szabálytalan burokmaradvány borítja.[6] A kalap felszínén csak kevés burokmaradvány lehet.[5] Felszíne sima, selymes fényű, széles púppal a közepén. Széle nem bordás.[7]

Lemezei[szerkesztés]

Szabadon állók vagy kissé a tönkhöz illeszkedők, puhák, sűrűn állók és meglehetősen keskenyek.[3] Színük fehéres vagy halvány sárgás szürke,[8] az idősebb példányokon általában szürkék.[9] Minden más galócától eltérően, a tönkre rá-, vagy kissé lefutnak.[10]

Spórái[szerkesztés]

7-10 µm méretű, fehér színű, sima felszínű, gömb-, vagy majdnem gömb alakú.[11]

Húsa[szerkesztés]

Fehéres vagy halvány krémszínű,[12] a kalapbőr alatt ibolyáskék,[4] kemény és nagyon törékeny. Erős retek és csírázó burgonya szagú, íze kellemetlen.[13]

Tönkje[szerkesztés]

Maximum 9 cm magas és 1 cm vastag lehet, belseje üreges, színe fehéres, vagy a kalap színéhez hasonlóan vöröses, esetleg kissé lilásbarnás, néha kígyóbőrszerűen díszített. A gallér fehéres, vagy szürkéskék színű, vékony, sima, lelógó,[4] széle néha feketés.[7] A tönk alja kerek és gumós, szürkésibolya vagy világosszürke, 2,5 cm széles bocskorral.[5]

Fogyaszthatósága[szerkesztés]

Nyersen mérgező, főzve kis mennyiségben ehető, de ennek pontos mennyiségére nincsen adat. Kellemetlen íze és szaga miatt nem is igazán használható étkezési célra.[3] Íze leginkább a romlott burgonyára hasonlít. Kimutatták benne a gyilkos galóca méreganyagát,[10] valamint bufotenint, ami a szívműködést gyorsító (varangyméreg). Ez utóbbi alapos sütés-főzés hatására elbomlik.[6] Fogyasztása azért sem ajánlott, mert könnyen összetéveszthető mérgező rokonaival.[5]

Képgaléria[szerkesztés]

Idősebb példány
Kalapja
Lemezei
Gallérja és tönkje

Összetéveszthetősége[szerkesztés]

Azonosításánál fontos elkülönítő bélyegei az éles szegélyű, peremes gumó, a sima, szürkés, hártyás, nem bordás gallér, alatta a kígyóbőrszerű tönkrajzolat, valamint a burgonyaszag.[3][7]

Hasonló fajok: Szürke galóca, piruló galóca, párducgalóca,[6] gyilkos galóca.[10]

Szürke galóca (nyersen mérgező)
Piruló galóca (nyersen mérgező)
Párducgalóca (halálosan mérgező)
Gyilkos galóca (halálosan mérgező)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Index Fungorum. indexfungorum.org. (Hozzáférés: 2017. január 22.)
  2. a b Amanita porphyria Alb. & Schwein. - Grey Veiled Amanita. first-nature.com. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  3. a b c d Július hónapban található gombák. gombaportal.hu. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  4. a b c Helmut és Renate Grünert: Gombák M-érték Kiadó, Budapest, 2006. 24. oldal. ISBN 963 7304 75 4
  5. a b c d Thomas Laessøe: Gombák. Képes ismertető több mint 500 gombáról. Panemex Kft. és Grafo Kiadó, Budapest, 2002. 151. oldal. ISBN 963 9090 719
  6. a b c Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve Mérték Kiadó, Budapest, 2008. 16. oldal. ISBN 978 963 9889 13 2
  7. a b c Gomba adatlap. terra.hu, 2013. február 8.
  8. Amanita porphyria. amanitaceae.org. (Hozzáférés: 2017. január 30.)
  9. Bíbor galóca - Amanita porphyria. miskolcigombasz.hu
  10. a b c Kalmár Zoltán, Makara György, Rimóczi Imre: Gombászkönyv Ehető és mérges gombák Mezőgazda Kiadó, 1995. 139. oldal. ISBN 963 8439 17 3
  11. Amanita porphyria. mushroomexpert.com. (Hozzáférés: 2017. január 31.)
  12. Amanita porphyria. amanitaceae.org. (Hozzáférés: 2017. január 31.)
  13. Amanita porphyria Alb. & Schwein. agraria.org. (Hozzáférés: 2017. január 31.)