Bufotenin
 | |||
 | |||
| Bufotenin | |||
| |||
| IUPAC-név | |||
| 3-[2-(dimetilamino)etil]-1H-indol-5-ol | |||
| Más nevek | 5-hidroxi-N,N-dimetiltriptamin, cebilcin | ||
| Kémiai azonosítók | |||
| PubChem | 10257 | ||
| ChemSpider | 9839 | ||
| EINECS-szám | 207-667-9 | ||
| DrugBank | DB01445 | ||
| KEGG | C08299 | ||
| ChEBI | 3210 | ||
| SMILES | Oc1cc2c(cc1)[nH]cc2CCN(C)C | ||
| InChIKey | VTTONGPRPXSUTJ-UHFFFAOYSA-N | ||
| Beilstein | 160628 | ||
| UNII | 0A31347TZK | ||
| ChEMBL | 416526 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C12H16N2O | ||
| Moláris tömeg | 204,268 g/mol | ||
| Olvadáspont | 146–147 °C | ||
| Forráspont | 320 °C | ||
| Terápiás előírások | |||
| Jogi státusz | Schedule I | ||
| Alkalmazás | Parenteral | ||
A bufotenin (más néven cebilcin, 5-hidroxi-N,N-dimetiltriptamin) bizonyos békafajok bőrében, gombákban, fákban és emlősökben is megtalálható alkaloid. Nevét a Bufo békanemről kapta, melybe számos, pszichoaktív anyagot tartalmazó békafaj tartozik. Az Incilius alvarius békafaj fültőmirigye is olyan anyagot választ ki, melynek egyik összetevője a bufotenin.
Bufotenint tartalmazó békamérget mint utcai drogot afrodiziákumként és tudatmódosító szerként használtak, ami több halálesethez vezetett. Több tanulmány szerint pszichiátriai rendellenességben szenvedő betegek vizeletében találták meg a vegyületet.
A szer a DEA I-es listáján szereplő tiltott drog az USA-ban.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1981. 1 kötet., 417. o. ISBN 963-10-3269-8
- Knoll József: Gyógyszertan: Egyetemi tankönyv. Negyedik, átdolgozott kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1976. 1 kötet., 196. o. ISBN 963 240 021 6
Hasonló vegyületek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szerotonin (5-hidroxi-triptamin)
- Pszilocibin (4-foszforiloxi-N,N-dimetil-triptamin)
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Bufotenin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.