Az obsitos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az obsitos
Szerző Garay János
Eredeti cím Az obsitos
Ország  Magyarország
Nyelv magyar
Műfaj elbeszélő költemény
Kiadás
Kiadó Ifjúsági Könyvkiadó
Kiadás dátuma 1956 (önálló kiadás)
Média típusa könyv
Oldalak száma 34 (1956)
ISBNISBN 963-02-6866-3 (1989)

Az obsitos Garay János 1843-ban írt tréfás, anekdotázó elbeszélő költeménye.

Háry János, az obsitos. A szerző egy ősrégi irodalmi típust, a hetvenkedő, kiszolgált katonát helyezi magyar környezetbe. A humor forrása a költeményben nem csupán a főhős hencegő nagyotmondás-sorozata, hanem a környezetrajz, a nagyszerűen jellemzett hiszékeny hallgatóság is.

A mű önálló kiadásban először az Ifjúsági Könyvkiadónál jelent meg Gácsi Mihály illusztrációival, 1956-ban.

Történet[szerkesztés]

Dialog-stop-hand.svg Alább a cselekmény részletei következnek!
  • I. Az obsitos és Napoleon.

Egy kocsmában hárman beszélgettek: egy potrohos bíró, Háry János, az obsitos vitéz és a furfangos író. A többi asztalnál vidám parasztlegények borozgattak. Az obsitos tetteit ámulva hallgatták a jelenlévők.

Háry János egymaga hadseregeket vert széjjel, eljutott az Óperenciás tengeren is túlra, franciák rettegték nevét, a világ végénél is járt, ahol a lábát lelógatta a semmibe. Ám legnagyobb tette az volt, hogy a nagy Napóleont fogságba ejtette. Huszárnak nevezte magát, holott a hadjáratokban végig gyalogosként vett részt, de ez nem zavarta a kocsmabélieket, szájtátva hallgatták a mesét. Kiderült a baka történetéből, hogyan vert meg kétszáz magyar huszár kétszázezer franciát.

Futottak már a franczok, mint szélben a katáng,

Utánok a magyarság, hogy szinte fulladánk!

A futók között a magyar vitéz felfedezte Napóleont, aki az életéért könyörgött, kincseket ígérvén Hárynak. Amikor a kapitányához kísérte a huszár a francia császárt, akkor egy hatlovas hintóval találkoztak. A hintóban Mária Lujza, Napóleon felesége ült, aki férje szabadságáért felajánlotta, hogy hős Jánosunké lesz, míg világ a világ. Háry elfogadta az ajánlatot, és szabadon engedte a császárt, aki gyorsan elvágtatott, de előtte két szép aranyórát adott a magyar vitéznek. Az egyik órát a kapitánynak szánta az obsitos, a másikat meg közben a hadnagya kérte el. Így most a kocsmában egyet sem tudott felmutatni, de ők hitték mindannyin, a potrohos bíró, a vigadó legények, még a gonosz író is. A furfangos diák nagyot hörpintve szólt: „Nincs oly vitéz a földön, mint Háry bátya volt.”

  • II. Az obsitos látogatása Ferencz császárnál.

További történeteket is hallottak Hárytól az ivóban: járt Franciaországban, Padovában, ahol a tenger partján óriási rák az ollójával felvett egy lovas kozákot. Tirolországban a hegyekben oly magasra jutott, hogy csak hason mászhatott, nehogy a nap lángja a haját megégesse. Mantovában egy hétfejű sárkánnyal küzdött meg oroszlán módjára.

Egyszer Bécsben meglátogatta Ferenc császárt, akit korábban a halál torkából mentett meg, nem messze Padovától. Az uralkodó és családtagjai örömmel vendégül látták a hűséges katonát. Búcsúzásképpen a császár ezüsttallérokkal gazdagon megjutalmazta Háry Jánost.

A tallérok - mint ezernyi annyi más - azóta elfogytak, de a királyt továbbra is a legjobb barátjaként emlegette az obsitos.

Dialog-go-hand.svg Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Kiadások[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Csanádi Imre: Mesterek és mesterkedők: Tallózás a XVIII-XIX. század rosszul ismert magyar költészetében. Garay János, 1982 (In: Kortárs 6. sz. (1982. június)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikisource-logo.svg
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Az obsitos témában.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]