Óperencia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Óperencia, illetve az Óperenciás tenger nagyon távoli, ismeretlen helyet, „a világ szélét” jelentő népmesei kifejezések. Általában az Óperencia egy mesebeli országot, az Óperenciás tenger az ismert és az ismeretlen világ határát – átvitt értelemben a valóság és a fikció határát – jelöli, legtöbbször „az Óperenciás tengeren is túl” kifejezésben fordul elő, mint mesekezdő formula. Eredetének és jelentésének magyarázatára többféle elképzelés ismert, a jelenleg rendelkezésre álló források alapján azonban kétséget kizáróan egyik se igazolható. Az az Óperencia szó használatáról ismert első feljegyzés 1773-ból datálódik,[b.] aminek egyik kézenfekvő magyarázata az lehetne, hogy a szó ennél nem sokkal régebbi, de tény, hogy a népköltészetünk iránti tudatos érdeklődés a 18. század közepe tájára tehető irodalmunkban és közgondolkodásunkban[a.] így a témával kapcsolatos feljegyzések többnyire csak később születtek.

A Magyar néprajzi lexikon.  [1]Kunszery Gyula kutatásaira hivatkozva – idézi Tárkány Béla 1846-os, karlsbadi és gasteini útjáról szóló naplóbejegyzését: „A meséshírű Oberenczián keresztül estére Mölkbe értünk.” Ez arra enged következtetni, hogy az Óperencia Felső-Ausztria tartomány német nevének (Österreich ob der Enns, vagyis az Enns folyó feletti Ausztria, ugyanis Alsó- és Felső-Ausztria határa a Duna jobb parti részen az Enns folyó volt) félrehallásával kapta nevét, az Óperenciás tenger a feltételezések szerint a salzkammerguti tavakkal azonosítható. A kifejezéseket valószínűleg az alsó-ausztriai Welsben állomásozó magyar huszárok használták először „távoli hely”, illetve „az ismert terület határa” értelemben. Amennyiben Óperencia Felső-Ausztriát jelenti, úgy a túl az Óperencián kifejezés a napóleoni háborúk korának katonái számára a Habsburg Birodalmon túli országokat, vagyis a külföldet jelentette, ahová háborúba kellett menni. A Néprajzi Lexikon további olvasmányként Györffy György egy tanulmányát, A honfoglalásról újabb történeti kutatások tükrében (Valóság, 1973, 7. sz.) címűt ajánlja.

Közismert az a feltételezés, hogy a szó eredete a 10. századi kalandozások koráig vezethető vissza, amikor a magyar seregek az Ennsen túlról hozták zsákmányukat és regényes történeteiket. Ebben az időben ugyanis mintegy fél évszázadig az Enns volt a nyugati gyepűk határfolyója, a folyó politikailag és kulturálisan is határt képzett a Duna völgyében.

Bár az Enns folyó neve és a német előtag hangzása jogosan feltételezi valamelyik folyóhoz köthető teóriát, de teljes mértékben az se kizárható, hogy egyik elmélet se igaz és valójában nem kötődik a kifejezés az Enns-hez, minden hasonlóság ellenére. Egy harmadik elképzelés ugyanis az Ober Bregenz meghatározásra vezette vissza. Beöthy Zsolt a Bregenzben állomásozó magyar huszársághoz kötötte a 19. század végén az Óperencia, Bergengócia és az üveghegyek kifejezéseket, Katona Lajos pedig az osztrák helyőrségekből hazaérkező katonákhoz kötötte az Óperencia kifejezést.[2][3]

A Magyar Nyelvőrben többször foglalkoztak a kifejezések etimológiájával. Steuer János írása 1886-ban Tibériás Tenger, Óperenciás tenger, Bergengócia címmel, Dömötör Sándor tanulmánya 1948-ban Az Óperenciás tenger és a valóság címmel, Kunszery Gyula egyik műve 1964-ben Óperencia címmel jelent meg.

Makkay János szerint az Óperencia, Óperenciás tenger kifejezés az avarok révén került a magyar nyelvbe.

„A kései avarok országának gyepűhatárai pedig hosszú ideig egészen az Enns folyó dunai torkolatáig terjedtek: az Alpok hóval-jéggel fedett üveghegyei mellett található mesebeli Óperenciáig. Az Árpádok országának egykori nyugati széle korábban két évszázadig szolgált gyepűhatárként az avarok birodalma és a kelet felé igyekvő germánok, bajorok, frankok között. A mesebeli meghatározás – túl az Óperenciás tengeren, az Üveghegyeken is túl – az avar kori magyarság nyelvén az Enns menti országhatáron túlit, a naplemente felé eső idegen messzeséget jelentette. Innen, az avarság korából maradt meg a magyar nyelvben az Óperenciás tenger emlékezete, hiszen az Árpádok hatalma sohasem terjedt ki tartósan az Enns folyóig. Ez a kifejezés – Óperenciás tenger – és értelmezése kizárólag a régi magyar nyelv fordulata, semmilyen más nyelvnek nem lehetett felfedezése, és semmilyen más nyelven nincs sem értelme, sem jelentése vagy megfejtése. Éppen úgy, mint Bécs város nevének sincs: Vindobona magyar neve németül nem jelent semmit.”[4]

Körmendi Ferenc szerint Bécs magyar neve avar eredetű: becs jelentése őrzőhely.[5]

Hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]