Az Oregon Ducks atlétikacsapata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Oregon Ducks atlétikacsapata
Adatok
BecenévDucks
SzékhelyOregon, Eugene, Amerikai Egyesült Államok
Alapítva1895[1]
Klubszínekzöld-sárga[2]
VezetőedzőJerry Schumacher
Hivatalos honlap
Az Oregon Ducks atlétikacsapata honlapja

Az Oregon Ducks atlétikacsapata a Pac-12 Conference tagjaként a National Collegiate Athletic Association I-es divíziójában képviseli az Oregoni Egyetemet. Hazai létesítményük a Hayward Sportpálya, vezetőedzőjük Jerry Schumacher. Bel- és kültéren is versenyeznek. Három sportágban harminckétszer nyerték meg az NCAA bajnokságát.[3]

A csapatnak köszönhetően Eugene egyik beceneve Track Town.[4] Négy edzőjük az Amerikai Atlétikaedzők Szövetsége dicsőségcsarnokának tagja.

Történetüket két film (Without Limits és Prefontaine), valamint két könyv (Bowerman and the Men of Oregon és Pre: The Story of America's Greatest Running Legend) is feldolgozza.

Története[szerkesztés]

Az 1906-os csapat
Az 1957-es csapat

Kezdetek[szerkesztés]

Az 1895-ben alapított csapat első edzője az első évben Joseph Wetherbee volt, őt William O’Trine, J. C. Higgins, C. A. Redmond és William Ray követték.[5] A sűrű edzőváltások problémákat okoztak,[6] habár 1895-ben hét versenyből hatot megnyertek.[7]

Bill Hayward-éra[szerkesztés]

A kezdetben Webfootsnak nevezett csapat modern kori története 1903-ban kezdődött, amikor az Albanyi Főiskola (ma Lewis és Clark Főiskola) csapata ellen kikaptak. A következő évben megbízták Bill Haywardot,[5] az ellenfél edzőjét, aki 44 évig maradt az Oregoni Egyetemen; ezalatt a csapatnak kilenc olimpikonja és öt világrekordere lett.[8] Az 1919-ben átadott Hayward Sportpálya az ő nevét viseli; 1921-től az atlétikai felkészülések a Kincaid Sportpálya helyett itt zajlanak.[9]

Bill Bowerman-éra[szerkesztés]

Bill Bowerman 1934-ig az egyetem hallgatója volt;[10] az atlétikában való részvételről Hayward győzte meg.[11]

Hayward távozása után egy évig John Warren volt az ideiglenes edző, majd a második világháborúból hazatért Bowermant bízták meg.[5] Ugyan vezetőedző volt, magára inkább oktatóként tekintett;[12] házi feladatot fontosabbnak tartotta a sportnál, és a hallgatókat bátorította, hogy a sportban tanult értékeket a mindennapi életben is kamatoztassák.[11][12] Pályafutása alatt a csapat négyszer lett NCAA-bajnok, valamint 33-an lettek olimpikonok és 24-en világrekorderek.[11][13] Elérte, hogy az olimpiai felkészítőt a Hayward Sportpályán rendezzék meg.[11]

Bowerman 1972-ben vonult vissza. Az USA Atlétikai Edzőinek Szövetsége a legjobb sportoló hallgatóknak (egy férfi és egy nő) 2009 óta ítéli oda a Bowerman-díjat.[14]

Steve Prefontaine[szerkesztés]

Az 1969-ben beiratkozó Steve Prefontaine egyből felkeltette Bowerman vezetőedző és Dellinger társedző figyelmét;[15] futásstílusa hatással volt a sport ütemére.[16] A sokak által az USA legjobb futójának gondolt[17][18] Prefontaine minden egy mérföld fölötti futást megnyert, és hétszer volt az NCAA bajnoka.[15] Az 1972-es müncheni olimpián ötezer méteren negyedik lett.[15] 1975-ben, karrierje csúcsán autóbalesetben halt meg.[17]

Fontosnak tartotta az amatőr sportolókkal szembeni bánásmódot.[19] Rendszeresen korruptnak nevezte az Amatőr Sportolók Unióját;[20][21] felszólalásai hozzájárultak az amatőr sportolóknak jogi védelmet nyújtó 1978-as törvény elfogadásához.[16] Karrierje hozzájárult a futás 1970-es évekbeli népszerűségéhez.[22] Emlékére a Hayward pályán évente futóversenyt rendeznek.[23]

Nike[szerkesztés]

Bővebben: A Nike és az Oregoni Egyetem kapcsolata

A Nike-ot Bowerman és sportolója, Phil Knight alapították. Knight az Oregoni Egyetem elvégzése után[24] beiratkozott a Stanford Egyetemre, ahol a japán cipők USA-ba importálását találta ki.[25] A Stanford elvégzése után 1964-ben Bowermannal ötszáz dolláros befektetéssel megalapították a japán cipőket importáló Blue Ribbon Sportst.[10] Az 1960-as években Bowerman a gumi gofrisütőbe öntésével kísérletezett könnyebb cipők kifejlesztésével.[13] A cég Nike-ra való átnevezése Knight ötlete volt, aki saját cipőkön dolgozott.[10][26] Bowerman prototípusát az 1972-es olimpiai felkészítőn Steve Prefontaine is viselte. Bowerman 1972-ben az edzőségtől visszavonult, de 1999-ig, a Nike többmilliárdos értékű céggé válásáig a vállalat igazgatótanácsában maradt.[10]

Bill Dellinger- és Tom Heinonen-éra[szerkesztés]

Bill Dellinger 1956-ban szerzett diplomát,[24] az 1964-es olimpián pedig aranyérmes lett.[27] 1967-ben Bowerman mellett társedző, majd 1973-ban vezetőedző lett. Dellinger alatt a futók négyszer, az atlétikacsapat pedig egyszer lett az NCAA bajnoka.[28] 1988-ban vonult vissza;[29] később futóversenyt neveztek el róla.[30]

Tom Heinonen 1975-től doktoranduszként testnevelés-oktató, majd 1977-től a nőiatlétika-csapat vezetőedzője lett. Ő volt az első, kizárólag nőket vezető edző, valamint az Oregon Twilight Meet versenyt koedukálttá tette.[31] Heinonen alatt a nők háromszor lettek NCAA-bajnokok és 14 játékosuk szerzett bajnoki címet. 17 sportolója vett részt az olimpián és 134 sportolója nyerte el az All-America elismerést.[32] A férfi és női csapatok összevonásakor, 2003-ban vonult vissza.[33]

Vin Lananna-éra[szerkesztés]

2005-ben az előző évben lemondott Mike Smith-t Vin Lananna, a Stanford Cardinal korábbi edzője váltotta. Pályafutása alatt a Ducks hétszer volt NCAA-bajnok, valamint megnyerte első országos fedett pályás bajnokságát.[34] Neki köszönhető, hogy az olimpiai felkészítőt, az NCAA-bajnokságot és az USA Track & Field Championshipet is megrendezték Eugene-ben.[3]

2012-től Lananna adminisztratív szerepet tölt be, utódja Robert Johnson lett.[35]

Robert Johnson-éra[szerkesztés]

Robert Johnson Vin Lananna alatt versenyzett, majd 2009-ben a női csapat társedzője lett. Az egyetemen népszerű volt a távfutás, de a sprint nem; Johnson pályafutása alatt ezt drasztikusan megváltoztatta.[36]

Johnson 2012-ben lett vezetőedző. 2011-ben a nők minden kül- és beltéri rekordot megdöntöttek;[36] 2010-ben megnyerték első NCAA-bajnoki címüket,[37] 2017-re pedig a nyolc bajnokságból hetet megnyertek. A 2017-es fedett pályás bajnokságon a nők annyi pontot szereztek, hogy a Deajah Stevens előfutambeli sávelhagyása miatti ponttörlés mellett is csak két ponttal maradtak el a Georgia Bulldogs összpontszámától.[38]

A kültéri bajnokságon[39] egy futójuk sérülés miatt nem indult, 4×100 méterről pedig kizárták őket, de ennek ellenére a döntőt megnyerték.[40]

2021-ben az egyetemet testszégyenítéssel vádolták meg, ami egyes sportolóknál étkezési zavarokhoz vezetett. Johnson a csontsűrűség-vizsgálatot az emberi tényező kizárásával indokolta.[41] Néhány hónappal a 2022-es világbajnokság előtt bejelentették, hogy Johnsont kirúgják.[42] Utódja Jerry Schumacher.[43]

Hatása[szerkesztés]

Galen Rupp a 2012-es olimpián

A csapat az amatőr és profi sportolókat is befolyásolta. Bill Bowerman a korábbi őrnagyi tapasztalatait is felhasználta (például új technikákat filmvetítéssel oktatott).[11] Aprólékos figyelmével más felfedezéseket is tett,[10] például a sportolókat azok figyelembe vételével terhelte, és pihenőket is ennek figyelembevételével adott.[11] Kísérletezni kezdett a ruházat tömegének csökkentésével, amit végül a Nike-nál hasznosított.[10] Magára inkább oktatóként és nem edzőként tekintett, és fontosnak tartotta a házi feladatokat, valamint, hogy sportolóik tapasztalataikat a való életben is használják fel.[12] Tom Heinonen erősen támogatta egy női csapat felállítását,[31] Steve Prefontaine rendszeresen kritizálta az Amatőr Atlétikai Uniót,[16] Kenny Moore pedig az elnöki olimpiai bizottság egyik felszólalója volt;[44][45] ezek mind hozzájárultak az amatőr sportolóknak jogi védelmet biztosító 1978-as törvény elfogadásához.[16][46]

Bowerman és sportolóinak felfogását Moore a Bowerman and the Men of Oregon című könyvében írta le, emellett a Sports Illustrated újságírója,[46][47], forgatókönyvíró[48] és a Personal Best atlétikai tematikájú film színésze volt.[49] Bowerman maga is számos atlétikai tematikájú könyvet írt, például a felsőoktatási versenyfelkészítésről szóló[50] High Performance Training for Track and Fieldet,[51] vagy W. E. Harris kardiológussal a kocogás pozitív hatásait bemutató Joggingot,[52] ami a mozgásforma népszerűségéhez vezetett.[11] Utódja, Bill Dellinger is több könyvet írt (például Competitive Runner’s Training Book,[53] The Running Experience,[54] Winning Running).[55]

A csapat edzőinek pályafutása az egyetemen kívül is folytatódott. Bowerman visszavonulása után tanácsadóként segítette egykori sportolóit,[3] valamint az 1968-as és 1972-es olimpiai csapatok edzője is volt. Dellinger az 1984-es olimpia futóit készítette fel;[28] visszavonulása után szélütést kapott, de ennek ellenére visszatért az edzéshez.[56] Tom Heinonen az amatőr csapat tanácsadója,[33][57] Matt Centrowitz (Matthew Centrowitz Jr. édesapja) pedig az Amerikai Egyetem futóedzője lett.[58] Alberto Salazar a Nike munkatársaként és maratonfutóként megkérdőjelezett technikákat alkalmazott (például a sportolók természetes futásdinamikájának befolyásolása), de sokakat sikerre vezetett. A Nike Oregon Projectben az afrikai futók technikáját kívánta ötvözni az amerikai felkészítési módszerekkel, emellett a korábban teljesen eltérőnek gondolt sprint- és távfutók futásdinamikájának hasonlóságát is felfedezte. Technikáival 2009-ben a hagyományosan kelet-afrikaiak által nyert[59][60] Boston Marathonon Kara Goucher harmadik lett. A 2012-es olimpián tízezer méteres futásban Mo Farah első, Galen Rupp pedig második lett. Rupp volt 1988 óta az első, nem afrikai születésű éremnyertes.[61] A 2016-os nyári olimpián 1908 óta Matthew Centrowitz Jr. volt az első amerikai, aki 1500 méteres futásban aranyérmes lett.[62] 2021 júliusában Alberto Salazart szexuális és fizikai bántalmazással kapcsolatos vádak miatt életfogytig eltiltották a sporttól.[63] A többi edzőhöz hasonlóan Salazar is több könyvet írt.[64]

Sportlétesítmények[szerkesztés]

A felújított Hayward Sportpálya

A csapat kezdetben a Kincaid Sportpályát használta, amit a Hayward Sportpálya futókörrel bővítését követően lebontottak.[65] Az Autzen Stadion 1967-es megnyitásával az amerikaifutball-csapat átköltözött oda,[9] így a Hayward kizárólag az atlétikacsapat otthona lett.[66] A létesítményt 1992-ben, 2005-ben és 2007-ben átépítették.[9]

A Haywardon több bajnokságot és olimpiai felkészítőt is rendeztek.[9] A jó eredmények miatt többen „varázserőt” tulajdonítanak neki.[67]

2015-ben Eugene nyerte el a 2021-es atlétikai világbajnokság rendezési jogát (amit végül egy évvel később tartottak).[68] Ez volt a második alkalom, hogy a világbajnokságot az Amerikai Egyesült Államokban rendezték meg.[69] A Nemzetközi Atlétikai Szövetség követelményei miatt 2020-ra átépítették a sportpályát[70] (például lebontották az ikonikus keleti lelátót).[71]

A Phil és Penny Knight, valamint ötven további szponzor által finanszírozott bővítés keretében a befogadóképesség 10 500-ról 12 650 főre nőtt (ezt további további székekkel ideiglenesen huszonötezerre lehet növelni), és az ülőhelyeket a lehető legközelebb építették a pályához. Az északkeleti sarokban emelt, olimpiai láng formájú tornyon Bill Bowerman, Steve Prefontaine, Raevyn Rogers, Ashton Eaton és Otis Davis fotója látható.[72]

Riválisok[szerkesztés]

1966-os verseny

Az Oregon Ducks legfőbb riválisa az Oregon State Beavers (Civil War). Korábban az atlétikacsapatok évente kétszer versenyeztek, azonban a Beavers csapatát pénzügyi okokból 1988-ban megszüntették,[73] ezzel a rivalizálás véget ért. 2004-től újra van női csapatuk,[74] azonban férfi nem, így a sorozat nem indult újra.

Másik fő riválisuk a UCLA Bruins volt, akikkel 1966-tól versenyeztek.[75][76] 2012-ben az olimpiai évben való szervezés nehézségei miatt a mérkőzés elmaradt,[77] és azóta sem rendezték meg.

Vezetőedzők[szerkesztés]

A legalább két évet a csapatnál töltő edzők:[5][35][67]

Edző Évek Bajnokságok
William O’Trine 1896, 1898–1901 0
Bill Hayward 1904–47 0
Bill Bowerman 1949–72 4
Bill Dellinger 1973–98 5
Tom Heinonen 1977–2003 3
Martin Smith 1998–2005 0
Vin Lananna 2006–12 6
Robert Johnson 2012–22 14
Jerry Schumacher 2022– 0

Nevezetes sportolók[szerkesztés]

Alberto Salazar
Bővebben: Az Oregoni Egyetem nevezetes hallgatóinak listája

Az egyetemnek tucatnyi NCAA-bajnoka és All-America kitüntetettje van.[3] A legnevezetesebb sportolók (például Steve Prefontaine[15] és Alberto Salazar)[59] a hosszútávfutók közül kerültek ki.

Bill Bowerman, Bill Dellinger, Alberto Salazar és Terrence Mahon is edzőként folytatta pályafutását,[59] mások (például Phil Knight) az üzleti életben helyezkedtek el. Tinker Hatfield később a Nike cipőtervezője,[78] Rudy Chapa pedig a SPARQ sportfelszereléseket gyártó cég alapítója lett.[79]

Néhány csapattag (például Mel Renfro,[80] Jordan Kent vagy LaMichael James) az amerikai futballban lett sikeres.[3]

Olimpikonok[szerkesztés]

Dan Kelly az 1908-as nyári olimpián távolugrásban második lett; azóta az egyetem sportolói minden olimpián részt vettek.[81] Az Amerikai Egyesült Államok által bojkottált 1980-as nyári olimpián Chris Braithwaite hazája, Trinidad színeiben vett részt.[3]

Az alábbi sportolók szereztek érmet:

Név Ország Év Szám Eredmény Érem
Ashton Eaton  Amerikai Egyesült Államok 2012 Ötpróba 8869 Arany
2016 Ötpróba 8893 Arany
Bill Dellinger 1964 5000 méteres futás 13:49,8 Bronz
Dan Kelly 1908 Távolugrás 23–3,25 Ezüst
English Gardner 2016 4×100 méter váltófutás 41,01 Arany
2020 4×100 méter váltófutás 41,90 Ezüst
Galen Rupp 2012 10 000 méteres futás 27:30,90 Ezüst
2016 Maraton 2:10,05 Bronz
Jenna Prandini 2020 4×100 méter váltófutás 41,45 Ezüst
Keshia Baker 2012 4×100 méter váltófutás 3:16,99 Arany
Mac Wilkins 1976 Diszkoszvetés 221–5 Arany
1984 Diszkoszvetés 217–6 Ezüst
Mack Robinson 1936 200 méteres futás 21,1 Ezüst
Martin Hawkins 1936 Gátfutás 15,3 Bronz
Matthew Centrowitz Jr. 2016 1500 méteres futás 3:50:00 Arany
Otis Davis 1960 400 méteres futás 45,07 Arany
1960 4×400 méteres váltófutás 3:02,37 Arany
Phyllis Francis 2016 4×400 méteres váltófutás 3:19,06 Arany
Raevyn Rogers 2020 800 méteres futás 1:56,81 Bronz
Ralph Hill 1932 5000 méteres futás 14:30 Ezüst
Lisa Martin  Ausztrália 1988 Maraton 2:25.54 Ezüst
Joaquim Cruz  Brazília 1984 800 méteres futás 1:43:00 Arany
1988 1:43,90 Ezüst
Brianne Theisen-Eaton  Kanada 2016 Hétpróba 6653 Bronz
Harry Jerome 1964 100 méteres futás 10,26 Bronz

Világbajnokok[szerkesztés]

Az első, 1983-as atlétikai világbajnokságon Joaquim Cruz nyolcszáz méteres futásban bronzérmet nyert. Camara Jones 1995-ben nyert érmet, majd az egyetem sportolói 2011 után minden évben nyertek. A 2022-es bajnokságot a Hayward Sportpályán rendezték; az egyetem 15 sportolója közül ketten (Jenna Prandin és Kemba Nelson) nyertek érmet, mindketten a női 4×100 méteres váltófutásban.[82] Devon Allent a 110 méteres gátfutásról kizárták, mert a startpisztoly után 0,099 másodperccel indult. A szabályok 0,1 másodperc eltérést engednek meg; az eset számos vitát kiváltott.[83]

A következő egyetemi sportolók szereztek érmet:

Név Ország Év Szám Eredmény Érem
Ariana Washington  Amerikai Egyesült Államok 2017 4×100 méter váltó 41,82 Arany
Ashton Eaton 2011 Ötpróba 8505 Ezüst
2013 Ötpróba 8809 Arany
2015 Ötpróba 9405 Arany
Camara Jones 1995 4×100 méter váltó 3:22,29 Arany
Cravon Gillespie 2019 4×100 méter váltó 37,10 Arany
English Gardner 2013 4×100 méter váltó 42,75 Ezüst
2015 4×100 méter váltó 41,68 Ezüst
Jenna Prandini 2015 4×100 méter váltó 41,68 Ezüst
2022 4×100 méter váltó 41,14 Arany
Keshia Baker 2011 4×100 méter váltó 3:18,09 Arany
Matthew Centrowitz Jr. 2011 1500 méteres futás 3:36,08 Bronz
2013 1500 méteres futás 3:36,78 Ezüst
Michael Berry 2011 4×400 méter váltó 2:59,31 Arany
Phyllis Francis 2015 4×400 méter váltó 3:19,44 Ezüst
2017 400 méteres futás 49,92 Arany
2017 4×400 méter váltó 3:19,02 Arany
2019 4×400 méter váltó 3:18,92 Arany
Raevyn Rogers 2019 800 méteres futás 1:58,18 Ezüst
Joaquim Cruz  Brazília 1983 800 méteres futás 1:44,27 Bronz
Brianne Theisen-Eaton  Kanada 2013 Hétpróba 6530 Ezüst
2015 Hétpróba 6554 Ezüst
Kemba Nelson  Jamaica 2022 4×100 méter váltó 41,18 Ezüst

Világrekorderek[szerkesztés]

Az alábbi sportolók értek el világrekordot:[3]

Név Év Szám Rekord
Archie San Romani Jr., Vic Reeve, Keith Forman, Dyrol Burleson 1962 4×1 mérföld váltó 16:08,09
Ashton Eaton 2010 Beltéri hétpróba 6499
2011 Beltéri hétpróba 6568[84]
2012 Beltéri hétpróba 6645[85]
2012 Ötpróba 9039
2015 Ötpróba 9045
Bill Dellinger 1959 Beltéri 2 mérföld 8:49,08
1959 Beltéri 3 mérföld 13:37
Brian Crouser 1986 Dárdahajítás 262–0
Cole Hocker, Luis Peralta, Charlie Hunter, Cooper Teare 2021 Beltéri vegyes váltófutás 9:19,42[* 1][86]
Dan Kelly 1906 100 yardos futás 9,6
1906 220 yardos futás 21,1
Ed Moeller 1929 Diszkoszvetés 160–7,7
Edward Cheserek 2019 5000 m 13:29[* 2]
George Varoff 1936 Rúdugrás 14–6,5
Harry Jerome 1960 100 m 10
1961 100 yard 9,3
1962 100 yard 9,2
Jerry Tarr, Mike Gaechter, Mel Renfro, Harry Jerome 1962 4×440 yard váltó 40
Les Steers 1941 Magasugrás 6–11
Mac Wilkins 1975 Diszkoszvetés 232–6
Matthew Centrowitz Jr., Mike Berry 2015 Beltéri vegyes váltó 9:19,93[* 1][87]
Neal Steinhauer 1967 Beltéri súlylökés 67–10
Otis Davis 1960 400 m 44,9
1960 4×400 m váltó 3:02,37
Raevyn Rogers 2018 4×800 m beltéri váltó 8:05,89
2022 Beltéri vegyes váltó 10:39,91[88]
Roscoe Cook 1959 100 yard 9,3
1959 Beltéri 60 yard 6
1961 Beltéri 60 yard 6
Roscoe Divine, Wade Bell, Arne Kvalheim, Dave Wilborn 1968 4×1 mérföld váltó 16:05

Bowerman-díjasok[szerkesztés]

A Bowerman-díjat a legjobb sportoló hallgatók kapják meg.[89] A Bill Bowerman edzőről elnevezett díjat Tinker Hatfield futó tervezte. Először 2009-ben ítélték oda.[90]

Férfiak
Név Év
Galen Rupp 2009
Ashton Eaton 2010
Nők
Név Év
Laura Roesler 2014
Jenna Prandini 2015
Raevyn Rogers 2017

Egyéb[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ a b Világrekord, azonban a szövetség nem rögzítette, így nem hivatalos
  2. ↑ Megosztva; hivatalos világrekord, azonban a szövetség az eseményen kívül jobb eredményt rögzített

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ↑ University of Oregon Chronology (angol nyelven). Oregoni Egyetem. [2011. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  2. ↑ Colors | University Communications (angol nyelven). Oregoni Egyetem. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  3. ↑ a b c d e f g 2011 Oregon Track and Field Multi-Media Guide (angol nyelven). Oregon Ducks. [2011. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  4. ↑ Marik Baker: Eugene to host summer triathlon. (angolul) The Register-Guard, (2011. március 9.) B1. o. arch Hozzáférés: 2024. február 26.
  5. ↑ a b c d Oregon Track Coaching Legends (angol nyelven). Oregon Ducks, 2003. december 18. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  6. ↑ Bill Hayward (angol nyelven). Oregoni Egyetem. [2012. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  7. ↑ Timeline (angol nyelven). Oregoni Egyetem. [2012. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  8. ↑ John Meyer: Traditions are time-tested at historic Hayward Field (angol nyelven). Denver Post, 2008. június 27. [2011. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  9. ↑ a b c d Hayward Field (angol nyelven). Oregon Ducks, 2003. augusztus 5. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  10. ↑ a b c d e f g Regisztráció után limitált számú cikk érhető el ingyenesen Richard Goldstein: Bill Bowerman, 88, Nike Co-Founder, Dies. (angolul) The New York Times, (1999. december 27.) A20. o. Hozzáférés: 2024. február 26.
  11. ↑ a b c d e f g About Bowerman (angol nyelven). Oregon Public Broadcasting. [2011. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  12. ↑ a b c Pat Putnam: The Freshman And The Great Guru. (angolul) Sports Illustrated, XXXII. évf. 24. sz. (1970. június 15.) arch Hozzáférés: 2024. február 26.
  13. ↑ a b Co-founder of Nike Dies. (angolul) Lawrence Journal-World, CXLI. évf. 360. sz. (1999. december 26.) 2C. o. Hozzáférés: 2024. február 26.
  14. ↑ USTFCCCA Announces the Inception of The Bowerman (angol nyelven). U.S. Track & Field and Cross Country Coaches Association, 2009. június 26. [2012. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  15. ↑ a b c d Steve Prefontaine – Going the Distance (angol nyelven). Legacy.com, 2011. január 25. [2011. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  16. ↑ a b c d Regisztráció után limitált számú cikk érhető el ingyenesen Craig Masback: BACKTALK;Prefontaine Legacy Enjoys a Long Run. (angolul) The New York Times, (1995. június 9.) 8–9. o. Hozzáférés: 2024. február 26.
  17. ↑ a b Steve Prefontaine Biography (angol nyelven). Biography.com. [2011. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  18. ↑ Steve Prefontaine Dies in Auto Accident. (angolul) The Modesto Bee, (1975. május 30.)
  19. ↑ Prefontaine Bitter Over Treatment Of U.S. Amateurs. (angolul) Gettysburg Times, LXXIII. évf. 74. sz. (1975. március 28.) 14. o. Hozzáférés: 2024. február 26.
  20. ↑ Prefontaine is Running for Himself. (angolul) The Prescott Courier, XCIII. évf. 73. sz. (1975. március 27.) 6. o. Hozzáférés: 2024. február 26.
  21. ↑ Bill Briggs: Going the Distance Frank Shorter carried Pre’s torch. (angolul) Denver Post, (1998. október 10.)
  22. ↑ Dave Price: Prefontaine isn’t easy to forget (angol nyelven). Tahoe Daily Tribune, 2005. június 1. [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  23. ↑ History (angol nyelven). The Prefontaine Classic. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  24. ↑ a b Az Oregoni Egyetem öregdiákjegyzéke
  25. ↑ Jackie Krentzman: The Force Behind the Nike Empire (angol nyelven). Stanford Magazine, 1997. [2012. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  26. ↑ John Hanc: Going the Distance. (angolul) Newsday, (1997. január 29.)
  27. ↑ Doug Binder: Bill Dellinger surged to ’64 Olympic bronze and helped put Oregon on track map (angol nyelven). The Oregonian, 2008. augusztus 20. [2011. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  28. ↑ a b Bill Dellinger (angol nyelven). Oregoni Egyetem. [2012. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  29. ↑ Bill Dellinger (angol nyelven). USA Track and Field. [2018. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  30. ↑ Bill Dellinger Invitational Information (angol nyelven). Oregon Ducks. [2011. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  31. ↑ a b Tom Heinonen (angol nyelven). Oregoni Egyetem. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  32. ↑ Tom Heinonen, USTFCCCA Coaches Hall of Fame Class of 2006 (angol nyelven). U.S. Track & Field and Cross Country Coaches Association. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  33. ↑ a b End of the Heinonen era (angol nyelven). Daily Emerald, 2003. június 6. [2013. január 20-i dátummal az [/http://dailyemerald.com/2003/06/06/end-of-the-heinonen-era/ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  34. ↑ Curtis Anderson: UO track gets its man as head coach. (angolul) Eugene Register-Guard, (2005. július 13.) B2. o. Hozzáférés: 2024. február 26.
  35. ↑ a b Robert Johnson promoted to Oregon Ducks track coach as Vin Lananna takes on broader role (angol nyelven). The Oregonian, 2012. szeptember 11. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  36. ↑ a b Ken Goe: Oregon track & field: Assistant Robert Johnson transforms the UO women’s sprint program (angol nyelven). The Oregonian, 2011. február 28. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  37. ↑ Ken Goe: NCAA Indoor Championships: Oregon women win national title (angol nyelven). The Oregonian, 2010. március 14. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  38. ↑ Romaine Soh: Oregon women win their seventh NCAA indoor title in eight years with record-setting performance (angol nyelven). Daily Emerald, 2017. március 11. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  39. ↑ Jonathan Gault: From Choke to Clutch: Oregon Ducks Complete First Triple Crown With NCAA Record in 4×400 (angol nyelven). Lets Run, 2017. június 10. [2017. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  40. ↑ Oregon women win outdoor track title, add to indoor and cross country crowns (angol nyelven). ESPN, 2017. június 10. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  41. ↑ Ken Goe: Women athletes allege body shaming within Oregon Ducks track and field program (angol nyelven). The Oregonian, 2021. október 25. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  42. ↑ Chris Hansen: University of Oregon won’t retain track and field coach Robert Johnson (angol nyelven). The Register-Guard, 2022. június 24. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  43. ↑ Chris Hansen: Jerry Schumacher named Oregon Ducks track and field coach (angol nyelven). The Register-Guard, 2022. július 11. (Hozzáférés: 2024. február 26.)
  44. ↑ Olympics studied. (angolul) The Bryan Times, (1976. január 5.) 11. o. Hozzáférés: 2024. február 27.
  45. ↑ Kenny Moore: An Advocate For Athletes. (angolul) Sports Illustrated, LXIX. évf. 9. sz. (1998. augusztus 29.) arch Hozzáférés: 2024. február 27.
  46. ↑ a b National Distance Running Hall of Fame Honors Journalist, Kenny Moore With George Sheehan Award (angol nyelven). National Distance Running Hall of Fame, 2001. július 10. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  47. ↑ Anne Williams: Moore goes full circle. (angolul) Eugene Register-Guard, (2008. augusztus 29.) D1. o. Hozzáférés: 2024. február 27.
  48. ↑ Regisztráció után limitált számú cikk érhető el ingyenesen Janet Maslin: FILM REVIEW; Finishing First, Even When He Didn’t. (angolul) The New York Times, (1998. szeptember 11.) E16. o. Hozzáférés: 2024. február 27.
  49. ↑ Fred Crafts: Runner’s own ’personal best’ steals show. (angolul) Eugene Register-Guard, CXV. évf. 118. sz. (1982. február 18.) 1. o. Hozzáférés: 2024. február 27.
  50. ↑ Becky Brown: Find the wealth the library holds. (angolul) Gettysburg Times, (2000. október 13.) C3. o. Hozzáférés: 2024. február 27.
  51. ↑ William J. Bowerman – William Hardin Freeman: High-Performance Training for Track and Field. (angolul) Champaign (Illinois): Human Kinetics Publishers. 1990. ISBN 978-0-88011-390-8  
  52. ↑ William J. Bowerman – W. E. Harris: Jogging. (angolul) (hely nélkül): Putnam Pub Group. 1977. ISBN 978-0-448-14443-6  
  53. ↑ Bill Dellinger: Competitive Runner’s Training Book. (angolul) Hoboken (New Jersey): John Wiley & Sons Inc. 1984. ISBN 978-0-02-028340-9  
  54. ↑ Bill Dellinger: The Running Experience. (angolul) (hely nélkül): NTC/Contemporary Publishing. 1978. ISBN 978-0-8092-7517-5  
  55. ↑ Bill Dellinger: Winning Running. (angolul) (hely nélkül): Contemporary Books. 1978. ISBN 978-0-8092-7672-1  
  56. ↑ Bill Dellinger (angol nyelven). USATF Hall of Fame. [2018. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  57. ↑ Robert Husseman: Equal expectations (angol nyelven). Daily Emerald, 2008. november 11. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  58. ↑ Matt Centrowitz (angol nyelven). AU Eagles. [2011. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  59. ↑ a b c d Jennifer Kahn: The Perfect Stride (angol nyelven). The New Yorker, 2010. november 8. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  60. ↑ John Brant: The Marathoner Speaks to His God (angol nyelven). The New York Times, 2007. október 28. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  61. ↑ Tim Layden: Farah, Rupp solidify brotherhood with historic finish in Olympic 10k (angol nyelven). Sports Illustrated, 2012. augusztus 4. [2012. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  62. ↑ Jeré Longman: How Matt Centrowitz Won a Historic 1,500 Meters (angol nyelven). The New York Times, 2016. augusztus 22. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  63. ↑ Kevin Draper – Matthew Futterman: Disgraced Running Coach Was Barred for Life for Alleged Sexual Assault (angol nyelven). The New York Times, 2022. január 31. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  64. ↑ Richard Benyo – Alberto Salazar: Running Encyclopedia. (angolul) Champaign (Illinois): Human Kinetics Publishers. 2001. 318. o. ISBN 978-0-7360-3734-1 Hozzáférés: 2024. február 27.  
  65. ↑ First Facilities | Leadership and Legacy (angol nyelven). Oregoni Egyetem. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  66. ↑ Autzen Stadium (angol nyelven). Oregon Ducks, 2011. június 11. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  67. ↑ a b Tom Mauldin: Many factors make Eugene center of the track and field world (angol nyelven). MaxPres, 2011. február 3. [2011. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  68. ↑ Beau Dure: World track and field championships moved to July 2022 in Oregon (angol nyelven). NBC Sports, 2020. április 8. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  69. ↑ Christopher Carley: Without Bidding, Eugene, Ore., Is Abruptly Awarded World Track Championships (angol nyelven). The New York Times, 2015. április 17. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  70. ↑ Ashley Conkin: Oregon track to host five meets at new Hayward Field; no spectators allowed at 1st meet (angol nyelven). The Register-Guard, 2021. március 14. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  71. ↑ Austin Meek: Nike cofounder Phil Knight breaks his silence on Hayward Field renovation (angol nyelven). The Register-Guard, 2018. június 1. [2019. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  72. ↑ Hayward Field Renovation Fact Sheet (angol nyelven). Oregoni Egyetem. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  73. ↑ Oregon St. drops track program. (angolul) Tri City Herald, (1988. március 30.)
  74. ↑ Oregon State hosts first track meet since 1988 (angol nyelven). The Oregonian, 2013. március 24. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  75. ↑ Adam Schneider: History of the Oregon–UCLA Duel Meet (angol nyelven). 247sports, 2008. április 21. [2021. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  76. ↑ Men’s Track & Field Announces Dual Meet Between the Bruins and the Ducks (angol nyelven). UCLA Bruins, 2007. szeptember 26. [2012. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  77. ↑ Ken Goe: Track & field notebook: The Oregon–UCLA dual meets have fallen by the wayside – at least for now (angol nyelven). The Oregonian, 2012. április 5. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  78. ↑ Erik Peterson: Tinkering with success (angol nyelven). Albany Democrat-Herald, 2002. december 19. [2011. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  79. ↑ Leaders of the Long Distance Decades (angol nyelven). Oregoni Egyetem. [2012. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  80. ↑ Mel Renfo (angol nyelven). Pro Football Hall of Fame. [2011. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  81. ↑ Olympic Connection | Leadership and Legacy (angol nyelven). Oregoni Egyetem. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  82. ↑ Oregon22 Welcomes 15 Ducks Back to Eugene (angol nyelven). Oregon Ducks, 2022. július 8. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  83. ↑ Gerrard Kaonga: Why Was Devon Allen Disqualified? False Start Video Sparks Furious Debate (angol nyelven). Newsweek, 2022. július 18. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  84. ↑ Eaton sets World Indoor Heptathlon record again (angol nyelven). USA Track & Field, 2011. február 6. [2011. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  85. ↑ USA’s Ashton Eaton sets world record in heptathlon (angol nyelven). USA Today, 2012. március 10. [2012. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  86. ↑ Paul Schwartz: Former North Jersey track star part of fastest distance medley relay in world history (angol nyelven). North Jersey, 2021. február 12. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  87. ↑ USA’s Team of Centrowitz, Berry, Sowinski, Casey Sets DMR World Record (angol nyelven). Watch Athletics, 2015. február 1. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  88. ↑ John Blanchette: Nike Union Athletics Club members set women’s DMR world record at Lilac Grand Prix in the Podium (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2022. február 11. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  89. ↑ The Bowerman (angol nyelven). U.S. Track & Field and Cross Country Coaches Association. [2019. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. január 22.)
  90. ↑ Curtis Anderson: sp.ruppwins.1217 (angol nyelven). The Register-Guard, 2009. december 16. [2012. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  91. ↑ Vincent M. Mallozzi: Side by Side and No Finish Line in Sight for Alexi Pappas (angol nyelven). The New York Times, 2018. július 6. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  92. ↑ Roger Robinson: Kenny Moore, Olympian and Masterful Writer on Running, Dies at 78 (angol nyelven). Runner’s World, 2022. május 4. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  93. ↑ Anne M. Peterson: Nike’s Phil Knight resigns as CEO (angol nyelven). The Seattle Times, 2004. november 11. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  94. ↑ Alan Schwartz: Big Idea Needed a SPARQ (angol nyelven). Baseball America. [2011. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 27.)
  95. ↑ The runaway trainer (angol nyelven). The Guardian, 2000. január 19. (Hozzáférés: 2024. február 27.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Oregon Ducks track and field című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Az_Oregon_Ducks_atlétikacsapata&oldid=26974919”