An–140

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
An–140
Antonov An-140 1.jpg
Ukrán An–140-es a Hosztomeli repülőtér fölött

Funkció regionális utasszállító repülőgép
Gyártó Harkivi Repülőgépgyár, Aviakor, HESA
Tervező Anotonov
Sorozatgyártás 1997-től
Gyártási darabszám 33 (2014. novemberi állapot szerint)

Kapacitás 52 fő
Típusváltozatok IrAn–140
Első felszállás 1997. szeptember 17.
Szolgálatba állítás 2001
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz An–140 témájú médiaállományokat.

Az An–140 az ukrán Antonov tervezőiroda által kifejlesztett kis hatótávolságú légcsavaros gázturbinás utasszállító repülőgép. Az An–24 leváltására készült. Első repülésére 1997. szeptember 17-én került sor. Gyártása Ukrajnában és Oroszországban is folyik. Iránban a HESA cég licenc alapján gyártja IrAn–140 jelzéssel. Legfeljebb 52 utas szállítására alkalmas

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülőgép tervezése 1993-ban kezdődött a kijevi Antonov tervezőirodában az akkor már több mint 30 éve üzemelő és kiöregedett An–24 leváltására. Az első, terhelési próbákra szolgáló prototípus 1997 júniusában készült el a Harkivi Repülőgépgyárban. A típus első felszállására 1997. szeptember 17-én került sor. A repülési teszteket 1998 folyamán hajtották végre. A légialkalmassági bizonyítványhoz szükséges próbákhoz összesen három repülőképes prototípus készült. A repülőgép tesztelésére szélsőséges viszonyok között, így –55 °C és +45 °C közötti hőmérsékleti tartományban, valamint oxigénszegény, magashegyi körülmények közti (1700 m-en lévő repülőtérről történő) üzemeltetésre is sor került. A gép 2000-ben kapta meg a légialkalmassági engedélyeket, majd 2001-ben kezdődött a sorozatgyártása. Első menetrend szerinti repülését 2002-ben végezte.

Sorozatgyártása Ukrajnában a Harkivi Repülőgépgyárban, Oroszországban a szamarai Aviakor Repülőgépgyárban, valamint Iránban az iszfahani HESA cégnél folyik. Az Aviakor 2014 elejéig-ig 7 db-t épített a típusból. Az orosz–ukrán kapcsolatzok megromlása, valamint az orosz válalaltokkal szembeni ukrán szankciók miatt az Aviakor az ukrán alkatrészek hiánya miatt 2014-ben befejezte a gép sorozatgyártását, és az Orosz Légierő által rendelt teljes mennyiséget sem tudta leszállítani.

Műszaki jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülőgép felsőszárnyas kialakítású. A szárnyakon helyezkedik el a 2 db TV3–117VMA–SZBM1 légcsavaros gázturbina, amely a helikopterken alkalmazott TV3–117 típusú szabadturbinás hajtómű átalakított változata. A hajtóműveket a zaporizzsjai Ivcsenko-Progresz tervezőiroda fejlesztette ki és a szintén Zaporizzsjában található Motor Szics gyártja. A beépített AI9–3B fedélzeti segédhajtóművet a gép farokrészében helyezték el. A gép törzsének hátsó részében, valamint az utastér alatt összesen 9 m³-es tehertér található, amely 1,84 t tömegű terhet képes befogadni. A tehertér ajtajai a hasonló gépekéhez viszonyítva szokatlanul nagyok. A hermetizált utastér elülső részében az ülések kiszerelésével további kiegészítő tehertér alakítható ki. Hagyományos hárompontos futóműve van. A főfutók a törzs alsó részén kialakított gondolába húzhatók be. A futómű kerekei kisnyomásúak, így a gép füves és egyéb előkészítetlen repülőtérről is biztonságosan üzemeltethető. Az utastérben az alapváltozatban 52 személy számára van ülőhely.

Üzemeltetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006. augusztusi állapot szerint 11 db An–140 üzemel. Ebből 3 db az ukrán Aeromiszt-Harkiv légitársaságnál, 3 db az Antonov Tervezőiroda légitársaságánál, 1 db a zaporizzsjai Motor-Szics légitársaságánál, 2 db az Azeri Légitársaságnál, további 2 db pedig az Iljics-Aviánál áll üzemben. További 16 gépre van rendelés. Az iráni IrAn–140 változatból 2 db-t üzemeltet a Safiran Airlines.

A repülőgéppel eddig két katasztrófa történt, az egyik Iránban, a másik Azerbajdzsánban. Mindkét baleset pilótahiba miatt következett be.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • An–140–100 – Az alapváltozthoz képes 1 méterrel megnövelték a szárnyak hosszát, csökkentették az üzemanyagfogyasztást és növelték a hatótávolságot. A prototípusok elkészítése után gyakorlatilag az összes sorozatgyártású változat valójában az An–140–100-as változat.
  • An–140T – teherszállító változat
  • An–140TK – átalakítható utas- és teherszállító változat
  • An–140VIP – megnövelt komfortfokozatú repülőgép, az alapváltozaténál nagyobb hatótávolsággal
  • IrAn –140 – Iránban licenc alapján gyártott változat, amely megegyezik az An–140–100-zal. A gépeket a HESA Ukrajnából szállított alkatrészekből építi.

Műszaki adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geometriai méretek és tömeg-adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hossz: 22,60 m
  • Fesztáv: 25,50 m
  • Magasság: 8,23 m
  • Szárnyfelület: 51 m²
  • Maximális felszállótömeg: 19 150 kg
  • Maximális terhelés: 6000 kg

Hajtóművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hajtóművek száma: 2
  • Hajtóművek típusa: TV3–117VMA–SZBM1
  • Hajtómű teljesítménye: 1838 kW (2466 Le)

Repülési adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Utazósebesség: 460–540 km/h
  • Legnagyobb sebesség: 575 km/h
  • Utazómagaság: 7600 m
  • Hatótávolság teljes terheléssel: 1380 km

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]