Amerikai uhu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Amerikai uhu
Talons, Great Horned Owl.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Bagolyalakúak (Strigiformes)
Család: Bagolyfélék (Strigidae)
Alcsalád: Striginae
Nem: Bubo
Faj: B. virginianus
Tudományos név
Bubo virginianus
(Gmelin, 1806)
Elterjedés
Bubo virginianus dis.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Amerikai uhu témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Amerikai uhu témájú médiaállományokat és Amerikai uhu témájú kategóriát.

Az amerikai uhu (Bubo virginianus) a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1806-ban, a Strix nembe Strix virginiana néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

A következő négy alfajt is gyakran ebbe az alfajba olvasztják be.

Előfordulása[szerkesztés]

Északi részt kivéve, egész Észak-Amerikában, Közép- és Dél-Amerikában területén honos. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mangroveerdők, mocsári erdők, száraz erdők, sivatagok, szavannák és cserjések, valamint szántóföldek és városias régiók. Vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 51–60 centiméter, szárnyfesztávolsága 134–152 centiméter, testtömege 1000–1500 gramm.[5] Tollfülei jól láthatók, szemei nagyok, jól lát a sötétben. Lábai tollasak, hogy a zsákmánya ne tudjon sérülést okozni. Szárnyai nem érnek a farka végéig.

A fán
és a levegőben

Életmódja[szerkesztés]

Éjjeli ragadozó, nappal pihen. Madarakon és kisebb emlősökön kívül hüllőket, halakat és rovarokat is zsákmányul ejt. Mivel szemeit nem tudja forgatni, a fejét fordítja a hang irányába. Fülei nem azonos magasságban vannak, ezért a hangok időkéséssel érkeznek, a távolságot így jobban meg tudja határozni.

Szaporodása[szerkesztés]

Ragadozó madarak elhagyott fészkében, odúban, vagy a talajon fészkel. Fészekalja 2-8 tojásból áll, melyen 28 napig kotlik.

A fiókák a fészekben

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 31.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 31.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 31.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 31.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 31.)

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]