Alsáni Bálint

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alsáni Bálint
Alsáni Bálint sírkő.jpg

Született 1330
Elhunyt 1408. november 19. (77-78 évesen)
Pécs
Felekezet római katolikus egyház
Alsáni Bálint a Catholic Hierarchy-n

Alsáni Bálint (Alsán, 1330 k. – Pécs, 1408. november 19.[1]) középkori főpap, politikus és diplomata, Pécs 20. püspöke (1374-1408), bíboros, Magyarország alkancellárja.

Karrierje Lajos haláláig[szerkesztés]

A Szente-Mágocs nemzetségből származott, apja, Alsáni János macsói bán volt. Püspökként szülőhelyén, a Valkó vármegyei Alsánban 1376-ban templomot emeltetett Assisi Szent Ferenc tiszteletére, ami egyúttal búcsúkiváltságot is kapott. Itáliában, a Bolognai Egyetemen végzett tanulmányokat (13481350), melyek végeztével kánonjogi doktorátust szerzett.[1] 1352-ben veszprémi, 1353-ban pedig esztergomi olvasókanonok lett.[1] 1373. május 6. és 1376. június 8. között alkancellári hivatalt viselt.[1]

A király 1374. november 12-én pécsi püspökké nevezte ki, amit XI. Gergely pápa november 22-én megerősített. Nagy Lajos követként is alkalmazta: 1376-ban Avignonban járt, illetve részt vett 1378-ban a Padova és Velencei Köztársaság közti tárgyalásokon, majd a velencei háborút lezáró 1381-es torinói béke megkötésében is szerepet játszott,[1] felkeresve Rómát és Velencét. Hazafelé Horváti Pál zágrábi püspökkel együtt Magyarországra hozta Remete Szent Pál ereklyéit.[1]

Zsigmond idején[szerkesztés]

A Lajos halálát követő időszakban előbb a király özvegye, Kotromanić Erzsébet és leánya, Mária királynők hívéül szegődött, akiket 1383-ban Dalmáciába kísért Horváti Pál zágrábi püspök és fivére, Horváti János korábbi macsói bán őrizetébe. Rövidesen aztán átpártolt Luxemburgi Zsigmondhoz, ezért a Horvátiak feldúlták a Szerémséget és felégették Pécset.

Mivel a nagy nyugati egyházszakadásban kitartott VI. Orbán pápa mellett, az 1384. december 17-én bíborosi rangot adományozott neki, 1385. február 9-étől a Szent Szabináról elnevezett imahely lett a címtemploma. 1386-ban a Santi Quattro Coronati bazilika megszerzésére pályázott. Bíborosként egy korabeli konklávén sem vett részt. 1400-ban az országtanács tagja lett.[1] Az 1406-ban megválasztott XII. Gergely pápát diplomataként kereste fel Viterbóban 1407. augusztus 22-én, hogy Zsigmond támogatásáról biztosítsa, egyúttal segítséget kérjen az Oszmán Birodalom elleni harchoz.[1] Útja során Siena városában megbetegedett, mire Velencén keresztül hazatért. Székvárosában, Pécsett temették el a Krisztus testéről elnevezett kápolnában, ahol megmaradt a sírköve.[1] Hivatalát csak 1410-ben töltötték be újra, az új pécsi püspök Albeni János lett.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 35. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Források[szerkesztés]