Alekszej Pavlovics Okladnyikov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Alekszej Pavlovics Okladnyikov
Életrajzi adatok
Született1908. október 3.
 Orosz Birodalom Konsztantyinovka, Irkutszki kormányzóság
Elhunyt1981. november 18. (73 évesen)
 Szovjetunió Novoszibirszk
Ismeretes mint
  • antropológus
  • régész
  • őstörténész
  • történész
  • egyetemi oktató
Nemzetiség burját
Állampolgárság  Szovjetunió
Iskolái Irkutsk State Pedagogical College
Pályafutása
Tudományos fokozat A történelemtudományok doktora
Munkahelyek
Novoszibirszki Egyetem professzora
Szakmai kitüntetések
  • Sztálin-díj (1950)
  • A Szovjetunió Állami Díja (1973)
  • Lenin-rend (1978. október 2.)
  • Szocialista Munka Hőse (1978. október 2.)
  • Méltóság Érdemrendje (1945)
  • Lenin-rend (1967)
  • Lenin-rend (1975)
  • Méltóság Érdemrendje (1947)
  • Méltóság Érdemrendje (1954)
  • FF Busse Award (1959)
  • Order of the Red Banner (1978)
  • Honored Scientist of the RSFSR
Akadémiai tagság Szovjet Tudományos Akadémia 1968, Brit Tudományos Akadémia, Magyar Tudományos Akadémia 1976, Mongol Tudományos Akadémia

Alekszej Pavlovics Okladnyikov (Алексе́й Па́влович Окла́дников, Konsztantyinovka, 1908. október 3.[1]Novoszibirszk, 1981. november 18.) szovjet régész, történész és néprajzkutató, Szibéria, a csendes-óceáni térség, a Közel-Kelet és a Távol-Kelet szakértője. Háromszor kapott Lenin-rendet (1965, 1975, 1978), megkapta a mongol Vörös Zászló érdemrendet, háromszor (1945, 1947, 1954) a Dicsőség érdemrendet, kétszer (1950, 1973) a Sztálin-díjat, valamint a Szocialista Munka Hőse kitüntetést 1978-ban.

Gyermekkorát az Irkutszki terület Birjulka nevű településén töltötte. Az 1930-as évek közepétől az irkutszki múzeumban dolgozott, majd 1938-ban Leningrádba került, ahol az akadémia régészeti intézetében kapott állást. 1945-ben őt küldték egy 1617-es orosz sarki expedíció táborának feltárására a Tajmir-félszigetre. 1961-től személyzeti vezető volt a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlegén, 1962-től a Novoszibirszki Egyetem történelmi tanszékén professzor. 1966-tól az akadémia szibériai tagozata történeti, filológiai és filozófiai részlegének igazgatója, 1968-tól a SZTA rendes tagja.

Fontos kutatómunkát végzett a Távol-Kelet őskőkori, újkőkori, bronz- és vaskori kultúráinak, népeinek összehasonlítása és azonosítása terén, amelyet terepi régészként a saját maga által feltárt adatok alapján végzett. Ő tárta fel a világhírűvé vált tesik-tasi neandervölgyi jellegű leleteket. Az Amur, a Léna és az Angara folyók mellett, valamint Mongóliában ásatott legtöbbet.

Sokat publikált a Szovjetszkaja Arheologija folyóiratban. Művei közül legfontosabb az ősi társadalmak összefoglaló története, amelyben az ős- és újkőkori művészeteket és kultúrákat tárgyalja Szibériában és a Távol-Keleten. (Феномен культуры малых народов Севера // Декоративное искусство СССР. 1982.)

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • .szerk.: J. P. Francev: Világtörténet tíz kötetben, tanulmányok, Budapest: Kossuth Kiadó, [1955] (1962)
  • A. P. Okladnyikov – A. I. Marinov: Szibériai sziklarajzok, Budapest: Corvina, 1983. ISBN 963-13-1535-5

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az Orosz Birodalomban akkor érvényes Julián naptár szerint szeptember 20.

Források[szerkesztés]