Alekszej Pavlovics Okladnyikov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alekszej Pavlovics Okladnyikov
Életrajzi adatok
Született1908. október 3.
 Orosz Birodalom Konsztantyinovka, Irkutszki kormányzóság
Elhunyt1981. november 18. (73 évesen)
 Szovjetunió Novoszibirszk
Sírhely Yuzhnoye Cemetery
Ismeretes mint
  • antropológus
  • régész
  • őstörténész
  • történész
  • egyetemi oktató
  • művészettörténész
Nemzetiség burját
Állampolgárság  Szovjetunió
Iskolái Irkutszki Állami Pedagógiai Főiskola
Pályafutása
Tudományos fokozat a történettudományok doktora (1947)
Munkahelyek
Novoszibirszki Egyetem professzora
Szakmai kitüntetések
  • Sztálin-díj (1950)
  • A Szovjetunió Állami Díja (1973)
  • Lenin-rend (1978. október 2.)
  • Szocialista Munka Hőse (1978. október 2.)
  • Méltóság Érdemrendje (1945)
  • Lenin-rend (1967)
  • Lenin-rend (1975)
  • Méltóság Érdemrendje (1947)
  • Méltóság Érdemrendje (1954)
  • FF Busse Award (1959)
  • Munka Érdemrend (1974)
  • Vörös Zászló érdemrend (1978)
  • Honored Scientist of the RSFSR
Akadémiai tagság Szovjet Tudományos Akadémia 1968, Brit Tudományos Akadémia, Magyar Tudományos Akadémia 1976, Mongol Tudományos Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszej Pavlovics Okladnyikov témájú médiaállományokat.

Alekszej Pavlovics Okladnyikov (Алексе́й Па́влович Окла́дников) (Konsztantyinovka, 1908. október 3.[1]Novoszibirszk, 1981. november 18.) szovjet régész, történész és néprajzkutató, Szibéria, a csendes-óceáni térség, a Közel-Kelet és a Távol-Kelet szakértője. Háromszor kapott Lenin-rendet (1965, 1975, 1978), megkapta a mongol Vörös Zászló érdemrendet, háromszor (1945, 1947, 1954) a Dicsőség érdemrendet, kétszer (1950, 1973) a Sztálin-díjat, valamint a Szocialista Munka Hőse kitüntetést 1978-ban.

Pályafutása[szerkesztés]

Gyermekkorát az Irkutszki terület Birjulka nevű településén töltötte. Az 1930-as évek közepétől az irkutszki múzeumban dolgozott, majd 1938-ban Leningrádba került, ahol az akadémia régészeti intézetében kapott állást. 1945-ben őt küldték egy 1617-es orosz sarki expedíció táborának feltárására a Tajmir-félszigetre. 1961-től személyzeti vezető volt a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlegén, 1962-től a Novoszibirszki Egyetem történelmi tanszékén professzor. 1966-tól az akadémia szibériai tagozata történeti, filológiai és filozófiai részlegének igazgatója, 1968-tól a SZTA rendes tagja.

Fontos kutatómunkát végzett a Távol-Kelet őskőkori, újkőkori, bronz- és vaskori kultúráinak, népeinek összehasonlítása és azonosítása terén, amelyet terepi régészként a saját maga által feltárt adatok alapján végzett. Ő tárta fel a világhírűvé vált tesik-tasi neandervölgyi jellegű leleteket. Az Amur, a Léna és az Angara folyók mellett, valamint Mongóliában ásatott legtöbbet.

Sokat publikált a Szovjetszkaja Arheologija folyóiratban. Művei közül legfontosabb az ősi társadalmak összefoglaló története, amelyben az ős- és újkőkori művészeteket és kultúrákat tárgyalja Szibériában és a Távol-Keleten. (Феномен культуры малых народов Севера // Декоративное искусство СССР. 1982.)

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • szerk.: J. P. Francev: Világtörténet tíz kötetben, tanulmányok, Budapest: Kossuth Kiadó, [1955] (1962)
  • A. P. Okladnyikov–A. I. Martinov: Szibériai sziklarajzok; bev. Hoppál Mihály, ford. Kovács Zoltán; Corvina, Bp., 1983 ISBN 963-13-1535-5

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az Orosz Birodalomban akkor érvényes Julián naptár szerint szeptember 20.

Források[szerkesztés]