Afganisztáni tádzsikok
A tádzsikok többsége a mai Afganisztánban él. Az afgán tádzsikokat gyakran nevezik farszivánoknak, ami annyit tesz perzsául beszélő. A másik nevük dehkon vagy dihgán, ami földművest vagy falusit jelent.[1]
Afganisztán elitjének nagy része tádzsik nemzetiségű, ezért befolyásos pozíciókkal bírnak az élet minden területén.[2]
A pastukkal ellentétben nem élnek törzsekben, ez a szerveződés már nagyon régen eltűnt náluk.[3] Főleg földművesek és kézműiparosok, a hegyvidéken viszont sokuk folytat nomád életmódot.[3]
Afganisztánban a tádzsik név gyakran általánosító megnevezés minden északon élő etnikai csoportra,[3] ezért sokszor még az ott élő török türkméneket és üzbégeket is egyszerűen tádzsikoknak hívják, ami egyszerűen azt takarja, hogy ők nem élnek törzsi közösségekben, mint a pastuk.[3]
Népesség[szerkesztés]
A tádzsikok a pastuk után Afganisztán második legnépesebb etnikai csoportja.[4] Az ország lakosságának körülbelül 25-27%-át teszik ki, de pontos számuk bizonytalan,[2] talán 9,5-11,5 millió között lehet.
Elmondható ugyan, hogy mind tádzsikként (tehát külön etnikai csoportként) azonosítják magukat, kulturális és nemzetiségi jellemzőik sajátosak, de nincs közös nemzetiségtudatuk.[3]
Terület[szerkesztés]
A tádzsikok az 1979 és 1989 közötti szovjet háború előtt főleg a városi lakosságot alkották, így még a főváros Kabul is főként tádzsik nemzetiségű volt.[2] Továbbá az északkeleti hegyvidék számított az afgán tádzsikok legfőbb lakóhelyének.[2] Azóta már Észak-, Északkelet- és Nyugat-Afganisztán területére koncentrálódnak.[2] Tádzsik lakosú afgán tartományok Badahsán, Parván, Tahár, Baglán, Szamangán, Balh és Pandzsír.[3]
Kabulban és környékén az utóbbi évtizedekben erősen csökkent a tádzsikok száma.[3] Nyugat-Afganisztánban főleg Herátban és környékén élnek tádzsikok, ahol is a többségi nemzetiséget alkotják.[3]
A hegyvidéki és síkvidéki tádzsikok társadalmilag éles kontrasztban állnak egymással: utóbbiak városi lakosokként jómódúak, tanultabbak és fontos pozíciókat töltenek be,[3] míg a hegyvidéki pásztorkodó tádzsikok rendkívüli szegények.[3]
Történelmük[szerkesztés]
A tádzsik területeket az orosz hódítás vágta ketté a 19. század végén. A tádzsikok viszont csak részben kerültek orosz uralom alá, mivel nagyon sokan vándoroltak át Afganisztánba. A bolsevikok hatalomra jutását követően is rengeteg tádzsik hagyta el a mai Tádzsikisztánt, s így az afgán tádzsikok száma még jobban megnőtt.[5]
A Szovjet-Oroszország kialakította a Tádzsik SZSZK-t, amelynek hivatalos nyelve a helyi perzsa nyelvjárás sztandardizált változata, a tádzsik lett, melyet cirill betűkkel írnak ma is.[6] Az elsődleges nyelv viszont az orosz lett.[7]
A tádzsikisztáni vezetéknevekhez a mai napig hozzátartozik a szláv -ov családnévképző,[8] amely az afgán tádzsikoknál természetesen hiányzik.
Mindez nem vetett jelentősebb különbséget a két tádzsik etnikum közé, jóllehet az afgán tádzsikoknál az iszlámhoz való kötődés mindig is erősebb volt, ellentétben a tádzsikisztániak a szovjet uralom hatására, főleg a városokban szekularizálódtak.[9]
Sem itt, sem Tádzsikisztánban[10] nem alakult ki sajátos társadalmi struktúra, mint a pastuknál. A kötődési minták a falvak, klánok, családok körül jönnek létre ma is.[2]
A tádzsikok felemelkedése és befolyása ugyanakkor maga után vonta a pastukkal való ellenségeskedést is, jóllehet csak két alkalommal (1929-ben és 1992-ben) tettek szert igen rövid ideig tartó egyeduralomra tádzsikok az országban.[2] 1992-től 1996-ig Burhanuddin Rabbani volt Afganisztán elnöke, aki szintén tádzsik volt. A tálib hatalomátvétel után az ENSZ továbbra is őt tekintette az ország törvényes vezetőjének.[3]
Az 1979-es háború kezdetén viszont az afgán tádzsikok rögvest az új, szovjet típusú rendszer célpontjaivá váltak, hisz vagyonuk és befolyásuk miatt erősen kötődtek az előző, monarchikus államhatalomhoz.[2] Ez maga után vonta, hogy számos szovjetellenes tádzsik fegyveres mozgalom jött létre, közülük pedig a leghíresebb Ahmad Sah Masszúdé volt, aki később a tálibok ellen folytatta harcát.[2]
A szovjetek kivonulását követően a tádzsik-pastu ellentétek újból fellángoltak és egy polgárháborúhoz vezettek. Ebben az időben polgárháború dúlt Tádzsikisztánban is, ahonnét több tízezer ember menekült Afganisztánba.
Az 1996-ban hatalomra kerülő tálibok, akik elsősorban pastu nemzetiségűek, elnyomták a tádzsik nemzetiséget.[2] Jellemzően a tálibokkal továbbra is dacoló Északi Szövetség is jobbára tádzsikokat tömörített,[2] őket követte az üzbég és hazara nemzetiség a formáción belül.[3] A szövetség fő frakciója is, az Iszlám Társaság tagsága tádzsik többségű volt.[3]
A tálibok 1998-ban, Mazár-e Sarifban nagy vérengzést rendeztek a tádzsikok között.[2] Ezt megelőzően, 1996-ban Kabulban követtek el véres bűntetteket és egyéb törvénytelenségeket az Északi Szövetség emberei, ami miatt a lakosság később felszabadítóként üdvözölte a bevonuló tálibokat.[3]
Az afgán tádzsikoknak a 2001-ben kezdődő amerikai támadás során fontos szerepük volt a tálibok legyőzésében,[3] ám az Egyesült Államok támogatása nélkül kérdéses volt az önmagában elérhető siker, lévén az Északi Szövetséget is gyengítették a tádzsikok, hazarák és üzbégek közötti ellentétek.[3]
A tálibok bukását követően a tádzsikok ismét jelentős, de nem kizárólagos pozícióba kerültek Afganisztán vezetésében.[2] Ezt példázza, hogy az akkor hatalomra került Hámid Karzai is pastu nemzetiségűként állt az ország élén.[2]
A pastuk és tádzsikok közötti ellentétek továbbra sem tompultak: az amerikai kivonulásig is állandó harcok folytak közöttük és jellemző volt a kölcsönös diszkrimináció.[2] 2002-ben is a tádzsikok mintegy 20 ezer pastut (valamint üzbég nemzetiségűeket is) üldöztek el délre az északi területekről.[11]
A tálib rezsim 2021-es visszatérése ismét a pastu egyeduralom visszatértét jelentette. A jelenlegi parlamentben is csupán 2 tádzsik képviselő kapott mindössze mandátumot.[12] Ezenfelül a tádzsik területek zömét a tálib hatalom ellenőrzése alatt tartja (ellentétben még az Északi Szövetség sokkal jelentősebb méretű területektől tartotta távol a tálibokat), s egyedül a tádzsik lakosú Pandzsír-völgy ellenállása tartja magát napjainkban is.[13]
Nyelvük[szerkesztés]
Az afgán tádzsikok nem a Tádzsikisztánban használt nyelvet beszélik, hanem a dari nyelvet, amelyet nem értek orosz vagy török hatások, közelebb áll az iráni perzsához, továbbá ezt beszélik más afganisztáni nemzetiségek is, mint a hazarák vagy a pastuk is jobbára.[2] Csupán az északkeleti hegyvidékek tádzsik nyelvjárása mondható közelinek a tádzsikisztáni nyelvhez, s előfordulnak benne orosz illetve üzbég jövevényszavak.[3]
Vallás[szerkesztés]
Az afgán tádzsikok, ahogy tádzsikisztáni honfitársaik is többnyire a szunni iszlám követői.[3][14] Az északkeleti hegyvidékeken síita vallásúak is élnek.[3]
A tálibokkal való ellenségeskedés ellenére az afgán tádzsikok vezetői is iszlamista nézeteket vallanak és támogatják a szaría alkalmazását a törvénykezésben.[3] Fontos megjegyezni, hogy a különböző muszlim országok, melyek a szaríát használják jogrendjükben, igen-igen eltérően értelmezik azt,[forrás?] s a tádzsikok által alkotott elképzelés ezen módról messzemenően eltér attól, amit a pastu tálibok alkalmaznak Afganisztánban.[3]
Társadalom[szerkesztés]
Az afgán tádzsik társadalmi struktúra alapja (miként Tádzsikisztánban is) a falu, a család vagy egy tágabb közösség, a főleg rokonokat tömörítő klán.[3] A falusi közösségeket még ma is gyakran a zamindárok irányítják, akik hajdan a földbirtokosi réteghez tartoztak.[3] A véneknek sosem volt vezető szerepük, mint mondjuk a pastu törzseknél, legfeljebb csak néhány hegyvidéki közösségben.[3] A kiterjedt származás sem fontos, ahogy a pastuknál, ellentétben a családdal vagy közösséggel.[3]
Nagy szerepe van a regionális identitásnak, ezért sok tádzsik sokszor előbb az adott régióhoz tartozóként határozza meg magát és csak utána tádzsiknak, ezért össznemzeti kötődésük eléggé laza.[3]
Ma ugyan elég szétszórtan élnek tádzsikok Afganisztánban, de társadalmuknak fő összetartóereje már hosszú-hosszú idők óta a pastukkal való ellenségeskedés.[3] E két népet az ország hányattatott történelme során állandó versengés jellemezte az Afganisztán feletti egyeduralomért.[3] A pastuk a tádzsikokat mindig is alárendeltjeikként kezelték, míg a tádzsikok minél több és több hatalmi befolyás szerzésére törekedtek és törekednek ma is.[3]
A tádzsikok között sem ritka a belviszály, ami megmutatkozott a szovjet megszállók ellen küzdő tádzsik hadurak kapcsolatában, de akár az amerikai megszállás kezdetekor, amit a tálibok próbáltak is kihasználni (egyezségre törekedni egy-egy tádzsik vezetővel az oszd meg és uralkodj elv alapján).[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ M. Longworth Dames; G. Morgenstierne; R. Ghirshman (1999): AFGHĀNISTĀN. Encyclopaedia of Islam (CD-ROM Edition v. 1.0 ed.). Leiden, The Netherlands: Koninklijke Brill NV.
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p Tajiks in Afghanistan (Minority Rights Group)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad Tajiks in Afghanistan (Central Asian Cultural Intelligence for Military Operations)
- ↑ Richard Foltz (2019): A History of the Tajiks. Iranians of the East. London: Bloomsbury. 173. o.
- ↑ Wörmer, Nils (2012). The Networks of Kunduz: A History of Conflict and Their Actors, from 1992 to 2001
- ↑ Tajik language (Britannica)
- ↑ Tádzsikisztán tovább távolodik az orosz nyelvtől (Nyest)
- ↑ Ticked 'Ov': Tajik Officials Unhappy Russian Surnames Back In Fashion (Radio Free Europe)
- ↑ Afghan Tajik in Afghanistan (Joshua Project)
- ↑ Today's Ethno-Regional Clans in Tajikistan Are Products of Soviet Nationality Policy (Refworld)
- ↑ Etnikai tisztogatások Afganisztánban (Magyar Nemzet)
- ↑ Afganisztánból nézve még zűrösebb a jövő, mint gondolnánk (Telex)
- ↑ A bevehetetlen Pandzsír-völgy, ahol még ellenállnak a táliboknak (Index)
- ↑ Etnikumok Afganisztánban (Index)